Ma 216 éve, hogy elhunyt Joseph Haydn, a klasszikus zene egyik kiemelkedő alakja. Művei, melyek gazdag érzelmi világukkal és innovatív zenei struktúráikkal hódították meg a közönséget, ma is inspirálják a zenészeket és a zenekedvelőket világszerte. Haydn
1809. május 31-én távozott az élők sorából a zene történetének egyik legtermékenyebb géniusza, az osztrák Joseph Haydn.
Joseph Haydn 1732. március 31-én látta meg a napvilágot az alsó-ausztriai Rohrauban, ahol apja bognármesterként dolgozott. Már nyolcéves korában felfigyeltek tehetségére, és a neves bécsi Stephansdom kórusának tagja lett, köszönhetően tiszta hangzásának. Azonban, amikor a pubertás időszakában megkezdődött a hangváltozása, sajnos el kellett hagynia a kórust, ami nehéz időszakot indított el számára. Megélhetése érdekében tanítással és kottamásolással foglalkozott, miközben mélyebben elmerült a zeneelmélet tanulmányozásában. 1759-ben Karl Morzin gróf házi zeneszerzőjévé vált, és az udvari együttes karmesteri posztját is betöltötte, ekkor komponálta meg első szimfóniáját. 1760-ban megnősült, de házassága nem hozta el számára a boldogságot, és vágyai, hogy gyermekei legyenek, sajnos nem teljesültek.
1761-ben a dúsgazdag Esterházyak szolgálatába szegődött, Pál, majd "Fényes" Miklós herceg karmestereként Kismartonban és az eszterházai kastélyban csaknem harminc évig irányította a zenekart. Szinte állandóan komponált, a viszonylagos elzártságban szabadon hódolhatott zenei stíluskeresésének. Számos szimfóniát (köztük A tyúk, A medve, a Búcsúszimfónia melléknéven ismertté vált darabokat) és operát írt itt. 1773-ban Mária Terézia a "magyar Versailles-ba" tett látogatásakor az Aki hűtlen pórul jár című operája csendült fel, s a felséges asszony a következő szavakkal fejezte ki tetszését: "ha jó operaelőadást akarok látni, Eszterházára megyek". (Haydn tisztelője volt Nelson admirális is, aki Kismartonban kereste fel a komponistát és egy aranyórával fejezte ki neki megbecsülését.) Haydn 1781-ben megismerkedett Mozarttal, akinek atyai jó barátja lett, majd 1792-ben a bécsi klasszikusok harmadik tagjával, a fiatal Beethovennel is.
1790 után Esterházy Antal, aki már nem volt annyira fogékony a zene iránt, megszüntette Haydn szolgálatának igénybevételét. Ennek ellenére Haydn megőrizte karmesteri címét, és továbbra is folyósították számára a járadékát. A zeneszerző az 1790-es évek első felében kétszer is hosszabb időt töltött Angliában, ahol nagy megbecsülésnek örvendett. Oxfordban díszdoktorrá avatták, és itt született meg 12 szimfóniája is, köztük az Üstdob, amelynek második tétele a közönséget váratlan dobütésekkel ébreszti fel. Ezenkívül ez idő alatt íródott a Katona-, az Óra- és a Londoni szimfónia is.
Bécsbe visszatérve alkotta meg a műfajt forradalmasító A teremtés és Az évszakok című oratóriumát, melyek közül A teremtést Budán maga is dirigálta. Élete végén már nem komponált, súlyos emlékezetkieséssel küzdött, a különböző meghívásokra pedig névjegykártyáját küldte vissza, amelyen ez állt: "A végén járok minden erőmnek, öreg és gyenge vagyok." 1809. május 31-én hunyt el a francia megszállás alatt álló Bécsben, ahol haldokló mesterének háza elé Napóleon díszőrséget állíttatott. Hamvai Kismartonban találhatóak, ahol örök nyugalomra lelt.
Haydn a hangszeres zene egyik legkiemelkedőbb és legtermékenyebb alkotója, aki alapjaiban formálta meg a klasszikus értelemben vett négytételes szimfóniát, valamint gazdagította a vonósnégyes műfaj stílusát. Munkássága során több mint száz szimfóniát, 84 vonósnégyest, 52 zongoraszonátát, valamint egyházi zenét és operákat alkotott. Műveiben gyakran megjelennek a magyar népzene elemei, különösen a verbunkos stílus. Érdekes módon az egyik vonósnégyesének dallamából született az osztrák császári himnusz, amely ma Németország himnuszának is alapjául szolgál.
