A győzelem utáni, szürke ködbe burkolózó jövő érzése.

Vasárnap este, a választások után, Románia és a világ különböző pontjain élő román közösségek, valamint az erdélyi magyarok valami különlegeset élhettek át. Olyan érzés volt ez, mint amikor a Gyűrűk Ura történetében Sauron tornya végleg összeomlik. Az online viták, a közösségi feszültségek és a kampány során felhalmozódott toxikus légkör után, amely oly sokáig nyomasztotta őket, a tömeg egy váratlan örömmámorban talált menedéket. A disztópiákkal terhelt, sötét jövőképek helyett végre a remény és a felszabadulás érzése vette át a hatalmat.

Ez a pillanat valóban különleges volt, és megérdemelt helyet kapott a vasárnap estében és a hétfő reggelben. Románia városi lakosságának jelentős része, valamint az erdélyi magyar közösség túlnyomó többsége (több mint 90 százalék) Nicușor Danra szavazott. Ő egy matematikusból lett civil aktivista, majd Bukarest főpolgármestere, és sikerült elérnie, hogy George Simion ellen 8 százalékkal győzzön. Az internet közössége örömmel ünnepelte ezt a fasizmus feletti győzelmet, a racionalitás győzelmét, és a román értelmiség szinte egy emberként ismerte el a magyarság ilyen mértékű részvételét és demokratikus választását. A világ harmóniáját, az egymásra találást, a vidámságot és az európaiságot ünnepelték; szinte Beethoven Európa himnuszának dallamai kísérték az este mámorító örömét.

A megérdemelt mámoros hangulat után elérkezett az idő, hogy szembenézzünk a racionális valósággal – egy olyan valósággal, amely a nemzetközi tudományos karrierjéről lemondó matematikust is várja. A tények kíméletlenek: a romániai lakosságból 4,42 millióan, míg a külföldön élők közül 912.000-en a szélsőjobboldali, vasgárdista szimpátiákkal és kapcsolatokkal rendelkező, magyargyűlölő és EU-szkeptikus George Simionra szavaztak. Ez a közel 5,3 milliós csoport gazdasági és szociológiai szempontból rendkívül sokszínű, de túlnyomórészt falusi, kisvárosi és bányavárosi hátterű románokból, valamint a külföldre kényszerült, integrációval küzdő, honvággyal terhelt emberekből áll. Számukra Simion megjelenése új kihívásokat és megoldandó feladatokat jelent az új elnök és a várhatóan hamarosan újjáalakuló román kormány számára. Borbély András marxista gondolkodó a Mércében megjelent cikkében arra figyelmeztetett, hogy Simion támogatottsága vészjósló jelként értékelhető. Ez azt mutatja, hogy a román társadalom végletesen kettészakadt, és a marginalizált, szegény rétegek, valamint a COVID-járvány alatt súlyosan megbélyegzett csoportok végleg a szélsőjobboldal karjaiba kerültek a globalizmus neoliberális, sőt, Joel Kotkin szavaival élve: neofeudális erői által. A hagyományos pártok, mint a PSD és a PNL, véglegesen meggyengültek – ezt bizonyítja Krajova példája, ahol a régi PSD fellegvárában Nicușor Dan győzött. Az új politikai formációk, mint az USR, pedig kizárólag a fiatal, korporatista, a gyors változásokra és a fogyasztói társadalomra orientálódó közönséghez tudnak eljutni. Az identitáspolitikai és gazdasági különbségek olyan mértékben megnövekedtek, hogy közöttük hidat építeni, empátiát és közös alapokat találni szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Ez a kihívás különösen nehézséget jelenthet egy olyan absztrakt matematikus számára, akinek a szociális készségeit sokan megkérdőjelezik.

Egy dolog biztos: egy 5,3 milliós közösség figyelmen kívül hagyása, megbélyegzése, ideológiai elszigetelése és marginalizálása nem csupán lehetetlen vállalkozás, hanem egy állam számára valódi egzisztenciális öngyilkosságot jelent.

Nicușor Dan megválasztása Románia számára azt jelenti, hogy az ország továbbra is hű marad az Európai Unió és a NATO (euro-atlanti szövetség) jelenlegi politikai és külpolitikai irányvonalához. Ennek részeként a háborús felkészülés, a katonai költségek jelentős növelése és Ukrajna feltétel nélküli támogatása is prioritássá válik. Ez a helyzet várhatóan mély szakadékot fog kialakítani a társadalomban, és nem csupán az 5,3 millió Simion szavazót érinti, hanem sok más embert is, akiket a tervezett gazdasági megszorítások és pénzügyi átcsoportosítások közvetlenül érintenek. A meglévő társadalmi feszültségek enyhítése óriási kihívást jelent, és csak halvány reményt ad, hogy Nicușor Dan hosszú évei a civil szférában felkészítették őt arra, hogy empatikusabb, emberközelibb és kommunikációban ügyesebb vezető legyen, mint elődje, aki mélyen beágyazódott a régi politikai struktúrákba. Pozitívumként emelhető ki, hogy Románia piaca nyitott és kedvező megítélésnek örvend, várhatóan új befektetők és cégek érkeznek, a szankciók elkerülhetők az uniós források terén, és talán a veszélybe került PNRR-források is megmenekülnek. Bár ezek a tényezők a makrogazdasági mutatók javulását ígérik, a részletesebb szociológiai és gazdasági problémák orvoslása a közeljövőben kérdéses marad. Az eredményeket számos tényező befolyásolja: a kormány összetétele, a bevezetett intézkedések, valamint az, hogy hogyan kommunikálnak a döntéshozók azokkal, akik jelenleg nem osztoznak az örömben és a pozitív hangulatban.

Egy biztos: empatikus és nyitott kommunikációra szükség lesz és nem lesz könnyű. De a matematika sem az, egyeseknek mégis nagyon ment. Hátha kis segítséggel ezek a komplex problémák és gráfok is csak összekötődnek a társadalom ellentétes irányú vektoraiban.