A Duna és a Morva folyók egyedülálló találkozási pontja lenyűgöző látványosság, ahol a természet és a víz varázslatos összhangban egyesül. Ez a hely nemcsak a táj szépségével, hanem a gazdag kulturális örökségével is vonzza a látogatókat. A két folyó talá
Minden utazás valójában egy különleges találkozás, melynek elsődleges színhelye az ember saját belső világának felfedezése. Gyakran emlegetik, hogy az utazás a legjobb iskola, ahol az egyén valódi önismeretre tehet szert. Emellett az emberi kapcsolatok végtelen univerzuma is, hiszen aki útra kel, az elkerülhetetlenül találkozik másokkal. Ezek az interakciók adják meg az utazások igazi ízét és varázsát.
Bár a Duna és Morva folyóink nem két lábon járó arcok, ettől függetlenül összefolyásuk szimbolikus, hiszen ezen közép-európai folyók az itt élő népeket fogják össze és mutatnak nekik utat a folydogáló végtelenbe. A tavalyi év első, amolyan honismereti kiruccanását szerveztük meg ide. Betörtünk Dévénynél új időknek, új dalaival és néztünk át a sógorokhoz, gyors vizittel a Duna folyó felett magasodó Hainburg várába.
A januári reggeli szürkület és a csípős hideg szellő ellenére elérkezett az idő, hogy magunk mögött hagyjuk a téli álmot, és elinduljunk, még ha csak egy rövid utazásra is. Lakóhelyünktől mindössze egy óra vonatozásra a dévényi vár impozáns látványa fogadott minket. A Kárpát-medence nyugati kapujánál a történelem szelleme elevenedik meg, és a szél szinte kiránt minket a mindennapokból. A szeles időjárás ellenére nem tágítottunk, hogy alaposabban felfedezzük ezt a szlovák nemzeti öntudat szimbólumának számító várromot. Szerencsénkre, a napocska igyekezett a legjobb formáját hozni, és simogató fényeivel segítette, hogy a szürke felhők lassan visszavonuljanak. Így a panoráma ezúttal is lenyűgöző volt, és a látványért kárpótolt minket a természet.
Állva a vár csúcsán, tekintetünkkel a Duna zöld, míg a Morva barna hullámainak összefonódását figyeltük. Elénk terült a sógorok földje, akikkel a történelem során többször is összecsaptunk, mint egy rég elfeledett családi viszály, ami időről időre újra és újra felüti a fejét.
A vár területére az egyetlen ma is működő bejáraton, a nyugati oldalra épített Morva-kapun át léphetünk be. Ebből a nézőpontból, a Duna irányából nyílik a leglátványosabb panoráma a vár ikonikussá vált Apácatornyára. Érdemes a vár és a folyó között kanyargó sétányon végigmenni, hogy alulról is megcsodálhassuk a meredek sziklákra épített masszív falakat és bástyákat. A vár alatti kikötőből sétahajók is indulnak Hainburg irányába. Mi azonban most ezt a lehetőséget kihagytuk, és guruló módban érkeztünk a sógorokhoz.
Az a szóbeszéd járja, hogy Alsó-Ausztria gyönyörű Hainburg városa Ausztria egyik leglátványosabb települése. A város felfedezését egy következő alkalomra tartogattuk, most azonban a Schlossberg (Várhegy 291 m) csúcsán álló vár romjaihoz szerettünk volna felkapaszkodni. Küldetésünk végül sikerrel zárult, és a lélegzetelállító panoráma mellett a friss levegő is felejthetetlen élményben részesített minket. E közben fültanúi lettünk egy háromtagú szlovák hölgy társalgásának, akik a háttérben, míg mi a távolba meredtünk, a férjeiket kritizálták – természetesen maguk a kritizáltak nem voltak jelen. Uraim, ezúton figyelmeztetlek titeket!
Felejtsük el a pletykákat, és irányítsuk figyelmünket a térképre! Ritkán esik róla szó, de ezen a vidéken zajlott le a magyar történelem egyik legnagyobb győzelme, amely megalapozta azt az állapotot, hogy a Kárpát-medencében a magyar nép fennmaradhatott a mai napig.
Az Úr 907. évében, július 3. és 7. között zajlott le az úgynevezett pozsonyi csata. Ekkoriban, Hainburg környékén, magyar lovasaink összecsaptak a frank és bajor seregekkel. Ez az összecsapás nem csupán egy a sok közül, hanem a magyar honfoglalás szempontjából kulcsfontosságú esemény volt, amely alapjaiban változtatta meg Európa politikai térképét. A keleti frankok törekvése ellenére a magyar nép jelenléte és befolyása a térségben megmaradt, és nem tűnt el a történelem süllyesztőjében.
A kellemes hétvégi látogatás tökéletes alapot teremtett az egész éves utazásainkhoz. A következő időszakban fokozatosan osztom meg veletek az élményeinket, hiszen az emlékek tárháza végtelen, és folyamatosan gyarapodik a megélt pillanatokkal.
