Cím: A gettóból a Karmeliták hegyére - Beszélgetés Dopemannel Az alábbiakban egy különleges interjút olvashatsz Dopemannel, aki megosztja velünk saját életútját, tapasztalatait és a zene iránti szenvedélyét. Az interjú során betekintést nyerhetünk abba,

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/a-gettotol-a-karmelitaig-1032667/

- Már hosszú ideje hangoztatja a YouTube-csatornáján, hogy örömmel találkozna Orbán Viktor miniszterelnökkel, hogy megossza vele értékes tanácsait. A múlt héten végre megvalósult ez a találkozó a Karmelitában. Vajon sikerült hasznos tanácsokkal ellátnia a miniszterelnököt?

- Az kicsit túlzás, de számos kérdésben megosztottam vele a gondolataimat, például kifejtettem a meglehetősen markáns véleményemet a Tisza Pártról. Szóba került az is, hogy fontosnak tartom a legfiatalabbak felé való nyitást. Kommunikálni kell velük, tanulni tőlük, mert ha jövőre még nem is, a következő választásokon már részt vesznek. Beszéltem a miniszterelnöknek KRS-One-ról is - ő a Boggie Down Productions fő rappere -, aki szerint azok a fiatalok, akik tanulnak az idősebbektől, bölcsebbek és előrelátóbbak lesznek, míg azok az idősek, akik a fiataloktól tanulnak, impulzívabbá és hatékonyabbá válnak. Ez azért fontos, mert jelenleg nemcsak politikai, hanem generációs szembenállás is kialakult hazánkban.

Orbán Viktor személye sokak számára megosztó, és az ő politikai stílusa, valamint a vezetési módja különböző reakciókat vált ki. Sokan tartják erős vezetőnek, aki képes határozott döntéseket hozni, míg mások kritikusan szemlélik politikai lépéseit és retorikáját. A benyomás tehát nagyban függ az egyéni értékrendtől és politikai nézetektől. Számomra érdekes, ahogy Orbán Viktor a nacionalizmus és a szuverenitás hangsúlyozásával próbálja megkeresni a helyét a globális politikai színtéren, ugyanakkor a társadalmi megosztottság kérdése is középpontba kerül a megítélésében.

Ezek a sztereotípiák, amiket sokan emlegetnek vele kapcsolatban, teljesen alaptalanok. Egyáltalán nem autokratikus vagy diktatórikus személyiség, ahogy sokan állítják. Én csak egy rendkívül laza, humoros és éles eszű emberrel találkoztam. Régóta nyilvánvaló, hogy szimpatizálok vele és támogatom, hiszen a politikai víziója számomra hiteles és vonzó. A beszélgetésünk során folyamatosan éreztem, hogy érdeklik a gondolataim, és azzal a jó érzéssel váltunk el, hogy hamarosan újra találkozunk, hiszen elfogadta a meghívásomat a Doperanos című műsoromba.

- 2013-ban még tüntetett a kormány ellen, most pedig már tagja az első Digitális Polgári Körnek. Mikor és minek hatására változott meg az Orbán Viktorról alkotott véleménye?

A 2010-es kormányváltás idején határozottan kritikus szemmel figyeltem az eseményeket, sőt, a rendszer iránti haragom is növekedett. Akkoriban sok dolog erőszakosnak tűnt számomra: a gazdasági átalakulás, a politikai hatalom központosítása és a külföldi nagyvállalatok visszafoglalása. Részt vettem azon a demonstráción, ahol ledöntötték az Orbán Viktort ábrázoló hungarocell szobrot, ami miatt bírósági tárgyalásokra is jártam, mivel a szobor fejének rugdosása miatt indult eljárás. Sokan azt hiszik, hogy ezek az események hatására változott meg a nézőpontom, de ez nem teljesen igaz. Én nem vagyok az a típus, aki megijed vagy visszahúzódik. A fordulópont akkor érkezett el, amikor a pénzügyi szektorban kezdtem dolgozni, és közvetlen közelből láttam a számokat: a fizetéseket, a pénzáramlást, a fogyasztási szokásokat. Ekkor kezdett kirajzolódni előttem, hogy Magyarországon olyan életszínvonal van, amilyet az elmúlt kétszáz évben nem tapasztaltunk. Nemrég Amszterdamban jártam, ahol a hírek szerint kétezer-ötszázas minimálbér van, de valójában ezernyolcszáz euró, és abból alig lehet megélni pár napig. Magyarország a fejlett Nyugat szerves részévé vált. Ha valaki elvégez egy OKJ-s szakmát, könnyedén kereshet havi egy-másfél milliót nettóban. A pénzért meg kell dolgozni, de a lehetőség adott. Persze más utakat is lehet választani: lehet valaki rocksztár vagy bűnöző, de ez már egy másik történet.

- Rendszerkritikus családban nőtt fel?

A családom tagjai között vegyesen voltak olyanok, akik kritikus szemmel nézték a rendszert, és olyanok is, akik elfogadták a fennálló berendezkedést. Anyai nagyapám határozottan a rendszer ellen foglalt állást, míg apai nagyapám a párt tagja volt. Mindkettőjük iránt mély tisztelettel és szeretettel viseltettem. A Kádár-rendszerről szerencsére nincsenek fájdalmas emlékeim. Gyerekként az élet viszonylag nyugodtnak tűnt, és bár tinédzserként már érezhetőbbé vált az állami kontroll, mi a szocializmus enyhébb szakaszát éltük meg. Kamaszként kezdett el érdekelni a közélet, és kezdetben a Fidesz vonzott. Orbán Viktor és Fodor Gábor farmerdzsekiben léptek a Parlamentbe, ami fiatal koromban rendkívül inspiráló volt számomra. Amikor a Fidesz konzervatív irányt vett, az már nem rezonált velem, hiszen akkoriban éppen a legszabadosabb éveimet éltem, és a konzervativizmus minden formája távol állt tőlem. Ma sem tartom magam klasszikus értelemben konzervatívnak; inkább progresszív konzervatívként tekintek magamra. Tudom, hogy illik belépni egy helyiségbe az ajtón, de ha egy új zár van, nem ragaszkodom görcsösen a régi vaskilincsekhez.

- Minek nevezné azt, ami zenésztársa, Majka koncertjén történt? Gegnek vagy politikai véleménynyilvánításnak?

Mielőtt bármiféle véleményt alkotnék, fontosnak tartom kiemelni, hogy az előadó-művészet területén - legyen szó zenéről, filmről, színházról vagy költészetről - a szabadságot helyezem a középpontba. Hiszem, hogy a színpadon minden kifejezhető, és nem tartom helyénvalónak, ha valaki korlátok közé szorítja a művészetet. Ha Majka a koncertjein engem bírálna, azt mondanám, hogy ehhez teljes mértékben joga van. Az igazi kérdés viszont az, mennyire autentikus az, amit a fejlövés imitálásával közvetít. Számomra ez inkább egyfajta pozicionálás, mint valódi lázadás. Ő egy olyan szereplő, akit a rendszer támogatott, sikeressé vált általa, most pedig egy trendet követve próbál radikálisként megjelenni, miközben ez nem igazán tükrözi a valóságot. Majka nem egy underground művész, aki a rendszert kritizálja, hanem egy népszerű rapper. Kétgyermekes családapaként kérdéses, hogy jó döntés volt-e a radikális szerepbe bújni, főleg, mert - a saját tapasztalataim alapján - a szponzorok hajlamosak érzékenyen reagálni az ilyen megnyilvánulásokra. Úgy érzem, mintha engem próbálna utánozni, és Dopeman akarna lenni: ahogy 2013-ban a szoborfejrugdosás kapcsán én kerültem a figyelem középpontjába, úgy ő most szó szerint „fejbe lőtte magát” a színpadon. Kicsit ellentmondásosnak tűnik, hogy művészetről beszélünk, amikor Majka és az általa előadott dal nehezen illeszthető a művészeti kategóriába. Ez egy tipikus popprodukció, amelynek művészi értéke alig több, mint egy konzerv tonhalé. Nem más, mint egy kommersz termék. A dal szövege egy széles társadalmi réteg életérzésével rezonál, és éppen ezért válik politikai diskurzus részévé. Ez nem a művészi önkifejezés, csupán haszonszerzési szándék áll mögötte. Ha politikai kedvence nyer a választásokon, vagány, szókimondó karakterként fog megjelenni, de ha nem, akkor csak széttárja a karját, hogy „vicc volt, ne vegyük komolyan.”

- Milyen társadalmi felelősség terheli az előadóművészeket? Elfogadható-e, ha egy előadó, mint például Pogány induló, nyíltan drogozásra buzdítson a koncerteken?

Úgy vélem, hogy a művészettől nem érdemes felelősséget várni, hiszen a művészek éppen a határok átlépésében találják meg a valódi esszenciájukat. Ők egy különleges lények, akik lehetnek sámánok, papok vagy éppen csak olyan emberek, akik mélyen reflektálnak a világra. Gyakran úgy érzem, hogy a művészeknek túl kell élniük saját magukat – én magam is ezt tapasztaltam. Sokan érdeklődnek, miért nem írok olyan dalokat, mint fiatalabb koromban. Ha ma is azt tenném, valószínűleg az elmegyógyintézet vagy a börtön várna rám, legrosszabb esetben pedig már a temetőben lennék. Felesleges tehát a felelősség kérdését feszegetni, mert ha így közelítünk a művészethez, akkor a világ művészetének jelentős részét el kellene utasítani. Hiszem, hogy a művészetnek meg kell őriznie a szabadságát. A társadalom feladata, hogy megtanulja ezt a szabadságot helyén kezelni. A felelősség inkább a szülőké, akiknek meg kell értetniük a gyermekeikkel, hogy bár rajonghatnak egy előadóért, az nem jelenti azt, hogy követniük kell annak életstílusát.

Mi rejlik a Magyar Péter jelenség mögött? Hogyan képes arra, hogy hatalmas, milliós szavazótábort vonzzon maga köré?

- Gyűlölettel. Ez az ő monopóliuma. Orbán Viktornak volt egy figyelemre méltó megjegyzése a beszélgetésünk során. Azt mondta, hogy "a magyar nem polgárháborús nép". Ez azt jelenti, hogy nem öljük egymást, hanem csak a virtuális térben zúdítjuk egymásra a haragunkat. Úgy vélem, hogy más országokkal ellentétben ez a dühkultúra éppen ezért hosszú ideig fenntartható. A Tisza Párt pedig egy rendkívül jövedelmező üzleti vállalkozás, ahol a rajongók, adományozók és oligarchák pénzelik ezt a haraggal átszőtt reményt. Egy huszonhat fős párt nem elegendő egy ország kormányzásához; ahhoz legalább ezerötszáz felkészült szakember szükséges már az első napon.

Mi történne, ha sikerülne elnyernem a választások során a bizalmat?

Két lehetséges forgatókönyv rajzolódik ki: az egyik, hogy a Fidesz megpróbálja kihasználni a meglévő struktúráját, ám ez a lépés már eleve a kudarc felé vezet. A másik lehetőség, hogy a párt közeledik azokhoz a baloldali szereplőkhöz, akikkel eddig distanciát tartott. Ez viszont nem csupán a hitelességét sodorja veszélybe, hanem akár belső feszültségekhez is vezethet. A választói pedig valami grandiózus csodára vágynak: börtönre és bilincsekre. Ez a formáció nem azért alakult, hogy országot vezessen; inkább egy MLM-alapú pilótajáték, amely a harag érzéséből próbál profitálni. Meggyőződésem, hogy a legrosszabb, ami vele történhet, az a győzelem lenne. Valójában a legkedvezőbb kimenetel számára az volna, ha szoros versenyben alulmaradna, és a Parlamenten kívül folytatná a tevékenységét. Így fenntarthatná a feszültséget, és gyűjthetné a támogatásokat a rendszerváltást ígérő kártyáival, amelyeket a diktatúra és a szegénység ellen küzdő hívei vásárolnának.

Mit üzennél azoknak, akik benned látják a rendszerváltót? Az üzenetem az, hogy a változás nem csupán egyetlen személy, hanem közösség ereje is. A bátorság, az elszántság és az együttműködés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy valódi átalakulások történhessenek. Ne felejtsük el, hogy a jövőnk közösen formálódik, és mindenki hozzátehet a folyamatokhoz. Legyünk nyitottak, merjünk álmodni, és dolgozzunk együtt egy jobb világért!

A Tisza Párt számomra inkább egy illúzió, mintsem egy valós rendszerváltó erő. A céljaik ködösek, és sokszor még a támogatóik is bizonytalanok abban, mit is szeretnének elérni. Nincs egyértelműen megfogalmazott programjuk, világos víziójuk pedig pláne hiányzik. Az egész politikai konstrukció egyetlen tétel köré épül: hogy Orbán Viktornak minél nagyobb kárt okozzanak. De ha Magyar Péter hatalomra kerülne, az lenne a legrosszabb forgatókönyv Orbán számára; egy hónap múlva a nép már ismét őt emlegetné, Amerika Kapitányként kérve visszatérését. A világban zajló mély és összetett folyamatok mellett a mi politikai mocsarunk valójában jelentéktelen. Az elégedetlenség, ami itthon tapasztalható, sokszor nehezen érthető. Ha valakinek nem tetszik az egészségügy, nyugodtan kereshet másik országot, ahol kipróbálhatja a rendszert. Az oktatás terén is hasonló a helyzet: utazni kell, hogy máshol tapasztalhasson. Nyugaton létezik elit egészségügyi és oktatási rendszer, csakhogy az átlagpolgárok számára ezek nem elérhetőek. Az árak? Valóban nem mindig ideálisak, de sok nyugat-európai országban az árak három-ötszöröse is lehet a hazainak. Amikor fiatal voltam, Magyarországot a gengszterizmus és a rablókapitalizmus jellemezte, a korrupció minden szegletét átszőtte. Ma a fiatalok drága sportcipőkben járnak, a legfrissebb iPhone a kezükben van, mégis tüntetnek a nyomor ellen. Ez már egy jóléti társadalom, ahol a problémák is jóléti jellegűek, de az életérzés nem változott. A fiatalok lázadnak: tizenévesen a szüleik, huszonévesen pedig a kormány ellen. Függetlenül attól, ki ül a hatalomban, a lázadás gyakran nem a mélyebb problémákból ered, hanem csupán ösztönös reakció. Nem biztos, hogy tudják, mi is az igazi szegénység vagy éhezés.

- Felmerült a beszélgetés során a miniszterelnökkel a következő évi választások eredménye?

Igen, és észrevettem rajta, hogy higgadtan és tiszta fejjel értékeli a helyzetet, majd ennek megfelelően formálja a stratégiáját. Olyan magabiztos, mint egy karmester, aki pontosan tudja, mi fog következni, és felkészült a kihívásokra. Meggyőződésem, hogy rendelkezik a megfelelő megoldással a jelenlegi belpolitikai környezetre. Persze a választások mindig tartogathatnak meglepetéseket, de jelenleg úgy érzem, hogy az ellenzéki média hatalmas hibát követ el azzal, hogy már most biztosra veszi a győzelmét.