A gyerekek időnként talán ravaszabbak, mint a felnőttek, de folyamatosan harcolnak a belső démonjaik ellen.

Június 12. és 15. között Tatán zajlott az országos osztálykirándulás, ismertebb nevén a Kamaszfesztivál. Az eseményre az ország különböző tájairól, sőt, még Romániából is érkeztek diákcsoportok, hogy együtt ünnepeljék a fiatalok közösségét, valamint hogy közösen felhívják a figyelmet az iskolai bántalmazás és erőszak ellen. A több száz résztvevő számos izgalmas előadáson vett részt, miközben zumbázás, tánc és koncert színesítette a programot. Mi is ott voltunk, hogy testközelből tapasztaljuk meg, milyen érzés, amikor a fiatalok összefognak egy fontos ügy érdekében.

Ahogyan korábban már említettük Nagy Anitával, az Életminőség Fejlesztéséért Alapítvány ügyvezetőjével és kuratóriumi elnökével, a fiatalokat érintő iskolai bántalmazások száma folyamatosan növekszik, és ez egyre komolyabb kihívásokat jelent nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi oktatási környezetben is. Sajnos, sokan nem hajlandók fellépni a problémával szemben. Ezen a helyzeten változtatni kívánva indították el a "Ne bántsátok egymást! – Piros lapot az iskolai bántalmazásnak" elnevezésű kampányt. A kezdeményezés célja, hogy a diákok saját maguk lépjenek fel a bántalmazás ellen, és figyelmeztessék környezetüket arra, hogy senki ne váljon áldozattá vagy bántalmazóvá.

Bár a Kamaszfesztivál már bő 15 évvel ezelőtt is létezett, viszont a Covid-járvány és egyéb problémák is szünetre kényszerítették, ám a szervezők nem adták fel és a fertőzés után újraindították az országos osztálykirándulást, ahová - ahogy azt a szervezők többször is kijelentették - önként akarnak menni a fiatalok, nem pedig kötelező jelleggel viszik őket a tanárok, sőt! De erről majd később. Viszont jogosan felmerülhet a kérdés, hogy miként függ össze ez a két dolog? Nos, egyrészt a szervezők ugyanazok, másrészt pedig úgy hozták össze a két programot, hogy az év közben a kampányban legjobban teljesítő osztály egy négy napos karszalaggal lett gazdagabb a jubileumi X. Kamaszfesztiválra.

Így összekötötték a kellemeset a hasznossal és június 12. és 15. között a tatai Esély Budapest Alapítvány Ifjúsági Táborban rendezték meg a minifesztivált. Ez pedig nem csak egy hagyományos nyári tábor volt, ugyanis a gyerekek a sok szabadidős tevékenység mellett - foci, tollaslabda, koncertek, esti diszkó - némi felkészítést is kaptak az előttük álló nagybetűs életre például gazdasági, pénzügyi, mentális egészség vagy éppen biztonságos internethasználat vonalon, mindemellett a bántalmazás elleni kampány is átjárta ezt a négy napot.

A szervezők kedves meghívásának eleget téve mi is részt vettünk az eseményen, ahol lehetőségünk nyílt beszélgetni a gyerekekkel, a kitelepült szervezetek képviselőivel, a rendőrség bűnmegelőzési osztályának munkatársaival, valamint a mentorokkal. Sőt, még a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fogorvosával is eszmét cseréltünk, aki ingyenes szűrővizsgálatokat biztosított. A diskurzusaink középpontjában az ifjúság helyzete állt Magyarországon, és sokan aggodalmukat fejezték ki a fiatalok közömbössége miatt, amely a közeljövőben még súlyosabb problémákat okozhat. Az elhangzott vélemények megleptek minket, és rávilágítottak, hogy mennyire fontos a közösségi összefogás és a figyelemfelkeltés.

A tábor kapuján belépve egy varázslatos nosztalgia ölelt körbe minket – és nem csupán azért, mert én már helyi „táborozóként” többször is megjártam ezt a helyet. A fák között megbújó kis faházak, a közösségi térként funkcionáló Csillagház, valamint az ebédlő és a mellékhelyiségek mind-mind ifjúkorunk gyermektáborainak emlékét idézték fel. Balatonakali, Zamárdi és Zánka, vagy éppen Salgótarján és Tiszafüred képei úgy tértek vissza a hipotalamuszunk legmélyebb zugaiból, hogy szinte újra tinédzsernek éreztük magunkat. Ez az érzés az ebédnél aztán még inkább felerősödött. Bár az épület valószínűleg a 80-as évek óta érintetlen maradt, kellemes, tiszta és barátságos atmoszférát árasztott. Az étkezés pedig, ahogy a fotós kollégám fogalmazott, „tízpertíz” volt – minden falatban ott bujkált a nosztalgia.

Meg is kérdeztük Nagy Anitát, főszervezőt és táborvezetőt, hogy miért pont a tatai táborba térnek vissza már nem először, mire azt felelte, hogy igazából ez az a tábor, amelyik annyi fedett szállással rendelkezik, amennyire szükségük van. Hiszen 300 gyermek táborozott most is, de nyilván ez a 2024/2025-ös tanév elején, amikor a szervezést kezdték, még akár ennek többszöröse is lehetett volna, hiszen több mit 160 osztály vett részt a kampányban az év folyamán. Hogy miért csak ennyien jöttek el táborozni?

Elszomorító, hogy 164 osztályból csak 13 van itt, és sajnálom a gyerekeket, akik nem tudtak eljönni, mert végig csinálták az évet és nincsenek itt, pedig szerettek volna eljönni, csak nem kaptak rá támogatást

- mondta, hozzátéve, hogy a diákoknak rendkívül fontosak a közösségi programok, mivel a legutóbbi felmérések szerint a mentális állapotuk sajnos aggasztóan alacsony szinten áll. Éppen ezért indították újra az egész fesztivált, gazdagabb és változatosabb tartalommal, hogy egész évben lehetőséget biztosítsanak a fiatalok számára a kikapcsolódásra és a közösségi kapcsolatok erősítésére.

Áttérve a bántalmazásra Nagy Anita arról beszélt, hogy a 16 éves sümegi fiú, aki a vonat elé lépett már a sokadik ilyen hír volt és akkor "csordult túl", hiszen ha egy "tizenéves gyerek a vonat elé megy az annyira sokkoló, arcba csapó, hogy ezzel muszáj volt valamit kezdeni". Ráadásul mikor kitalálták, hogy a diákok a saját nyelvükön fogalmazzák meg a Bántalmazás Elleni Paktumukat, akkor jöttek rá sokan, hogy "hoppáré, de hát én is ezt csinálom", hiszen az elején a gyerekek nincsenek azzal tisztában, hogy mi a bántás - mert ami annak tűnik, például egy hangosabb szó, az nem biztos, hogy az, viszont ami nem tűnik annak, például egy odaszúrt megjegyzés, az sokkal mélyebb sebet ejthet -, így viszont muszáj elkezdeniük beszélni róla, foglalkozni vele.

Ahogy arról már beszámoltunk , a következő állomás az országos #PirosLapNap lesz október 2-án, az Erőszakmentesség Világnapján, ami elindítja a következő évi kampányt. Ehhez már most is nagyon sokan ajánlották fel a segítségüket (iskolaőr-hálózat, önkormányzatok, iskolák, különböző szervezetek határon innen és túl), amelyre szükségük is van, hiszen hiába adják ingyen a négy napos karszalagot, attól még valakinek állnia kell a számlát. De vajon sok tankerült és önkormányzat miért nem áll bele ebbe a témába, amikor ennyire fontos?

„Jelenleg Magyarországon egy olyan környezetet tapasztalok, ahol az emberek mindentől és mindenkitől tartanak, és ez a félelem megnehezíti, hogy kiálljanak valami mellett, hiszen minden gyanúsnak tűnik” – mondta a kuratóriumi elnök. Szerinte az ország légköre olyan, hogy senki sem mer elköteleződni, mivel nem látják előre, hogy mi következik. Emellett hangsúlyozta, hogy nem keresik a kormány kapcsolatát, mivel nem szeretnének senkitől függni, és céljuk, hogy civil szervezetük teljes mértékben független maradjon.

Éppen ezért, a jelenlegi hangulat miatt, ami Magyarországon uralkodik, nem kívánjuk, hogy mások manipuláljanak bennünket.

„Ezért fontos, hogy megőrizzük a civil jellegünket, még ha ez néha kihívások elé is állít minket” – mondta. Pontosan ezért alakították meg a Piros Lap Alapot, amely lehetőséget biztosít arra, hogy szervezetek, civilek, vagy bárki hozzájáruljon a gyermekek táboroztatásához, vagy éppen a kampányba való regisztráció költségeihez. „Bárki adományozhat ide, akár egy teljes iskola nevében is, és örömmel fogadjuk a segítséget. Azonban egy dolgot leszögeznék: nem fogunk kormányzati források után kutatni” – hangsúlyozta.

Civil szervezetként, amely akár nemzetközi támogatásokra is pályázik, kifejezte bizakodását, hogy az átláthatósági törvénytervezet csupán egyféle fenyegetés, és nem kíván előre aggódni a helyzet miatt. Hangsúlyozta, hogy abszurdnak tartja, hogy egész szervezetek működését próbálják ellehetetleníteni, mondván: „számomra ez egy pánikszerű intézkedésnek tűnik.”

De nem szerettük volna, hogy a napunk teljesen politikai diskurzusba fulladjon, így inkább felfedeztük a különböző kitelepülő szervezeteket. A diákok izgatottan váltogatták egymás között a helyszíneket, hogy kipróbálhassák a kreatív szerencsekerék pörgetését, amivel a "vállalkozásépítés" izgalmas kihívásaiban mérhették össze tudásukat. Közben pedig a rendezvény különleges sztárvendégével, Luke-kal is találkozhattak – egy német juhász és collie-keverék kutyával, aki a Kopó csapatának tagja volt. Na de nézzük végig sorban, hogy kik is voltak ott a körben!

Nagy Anita hangsúlyozta, hogy számos szervezettel már hosszú ideje szoros kapcsolatot ápolnak, és ez a kölcsönös támogatás elengedhetetlen a hasonló rendezvények megvalósításához.

Miután körbejártunk és meg is tömtük a bendőnket, leültünk a chill zone-ban lévő babzsákokra - ahol egyébként a "Rólunk szólva" podcastet is rögzítették a helyszínen olyan osztályokkal, akik részt vettek a kampányban -, hogy kicsit elbeszélgessünk Kassai Donáttal, a szervezet egyik mentorával is. Elmondta, hogy hiába van gazdasági végzettsége - ráadásul külföldi egyetemen szerzett, mesterdiplomával -, és hiába helyezkedett el Magyarországon a szakmájában, egyszerűen érezte, hogy valami hiányzik, valami olyasmit szeretne csinálni, "ami számít is valamit". Így kötött ki a Kamaszfesztivál stábjában.

Kiegészítette, hogy a segítők mind középiskolás diákok, ahogyan azt Nagy Anita korábban már említette. Ez a helyzet jövőre komoly kihívás elé állítja őket, hiszen a fotósuk és a podcast rögzítéséért felelős szakember is mind elhagyja a csapatot, ami újabb változtatásokat von maga után. Miközben körbejártuk a tábor területét, Kassai megjegyezte, hogy hihetetlen mennyiségű munkát igényel az esemény megszervezése, de a végeredmény mindig megéri a fáradságot. Büszkén említette, hogy még Romániából, Gyergyóalfaluból is érkeztek diákok, ahogyan Tapolcáról, Szegedről és Miskolcról is, és ezek a fiatalok nemcsak új barátokra lelnek, akikkel sosem találkoztak korábban, hanem életre szóló kapcsolatok is szövődhetnek közöttük. Ráadásul a tábor végére értékes tudással is gazdagodnak.

Nagy Anita emellett kiemelte, hogy a Kamaszfesztivál sosem a percre pontosan kiszámolt programokról szólt és arról, hogy a gyerekeket rángassák végig az összes napi programon, hanem mindig kicsit kaotikus, kicsit mindig csúszás van,

de ettől bájos és családias, hiszen mindig valakinek bibije van vagy épp el kell ugrani még mosdóba, de emiatt kicsit ilyen anyának érzem magam

- fogalmazott.

Búcsúzóul még részt vettünk egy izgalmas focimeccsen a cipősök és a zoknis-papucsosok között – mondhatnám, hogy a mi időnkben a félmezkósok csatáztak a pólósokkal, de lám, az idők változnak, és ahogy a korosabb generációk szokták mondani: "ezek a mai fiatalok". Végül a közösségi téren, a Csillagházban tanúi lehettünk a fesztivál legfőbb eseményének, a Piros Lapok felemelésének, amely során 300 gyerek egyesítette hangját az iskolai bántalmazások és az erőszak ellen. Ez csupán a kezdet, hiszen októberben valószínűleg több ezer, vagy akár több tízezer fiatal fog csatlakozni ehhez a fontos ügyhöz.