A Győr kézilabdacsapatának svéd edzője határozottan elutasítja a gyűlölet bármilyen megnyilvánulását.

A szolnoki buszbaleset egyik sérültjének apósa osztotta meg tapasztalatait: hirtelen rázkódást éreztek, majd egy váratlan csattanás hangja törte meg a csendet.

Az edzői pálya valóban rendkívül stresszes feladat, ahogy azt Ön is korábban említette, minden egyes mérkőzés során érezhető a feszültség. Azonban a csúcsrangadók feszültsége teljesen más dimenzióba helyezi ezt az érzést, mint egy látszólag könnyebb mérkőzés. Míg a kisebb jelentőségű meccsek esetén a nyomás viszonylag mérsékeltebb, addig egy klasszikus összecsapáson a szurkolók várakozásai, a rivalizálás foka és az elérhető dicsőség mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az adrenalin szintje az egekbe szökjön. Mennyire más tehát a hangulat, a készülés és a meccs utáni visszajelzések súlya egy ilyen kiemelt esemény során!

- Más, de a különbség inkább abban rejlik, hogy egy rangadón még fókuszáltabb vagy. Persze mindig élesnek kell maradni. A stressz és az élsporttal járó nyomás amolyan szeretem-utálom érzést vált ki az emberből, de el kell jutnod oda, hogy szeresd a nyomást. Nem szabad összeroppanni a súlya alatt.

- De hogy éli meg azt a fajta nyomást, hogy mindig győzni kell, pláne a Győri Audi ETO KC élén.

- Meg kell tanulni kezelni a helyzetet. Nem mindig reális elvárás, hogy minden egyes címet megnyerj, de ez a célunk. Jelenleg például a triplázásra fókuszálunk. Az ETO történetében már egyszer sikerült ezt a bravúrt elérni, és most is ezt tűztük ki a célul. A nyomás, amit érzékelünk, egyfajta kiváltságot is jelent; azt jelzi, hogy sokan bíznak benned, tehát alapvetően értékelnek. Ha nem tudnám kezelni ezt a nyomást, talán jobb lenne, ha visszatérnék Svédországba, de nem ezt akarom. Itt, Győrben szeretnék maradni.

Mi az, ami a legjobban megfog a tréneri pályában?

Elsősorban az a csodálatos lehetőség vonz, hogy ragyogó sportolókkal dolgozhatok együtt, és közösen létrehozhatunk valami igazán különlegeset. A kitalált stratégiáink révén nemcsak a csapat, hanem az egyén is folyamatosan fejlődik, és ezt látni rendkívüli motivációt ad. Nem csupán a bajnoki cím vagy a Bajnokok Ligája-győzelem hajt, hiszen ezek emléke gyakran elhalványul néhány hét után. Sokkal inkább a mindennapi munka és az az irány, hogy egészséges, támogató környezetet alakítsunk ki, inspirál. A célunk, hogy napról napra jobbak legyünk, és ez az állandó fejlődés az, ami igazán előre visz minket.

- Van azért olyan része is a szakmájának, amit kifejezetten nem kedvel? Vagy a stressz volna az?

- A stresszből, a nyomásból tanulni kell, aki nem képes, az nem jut egy bizonyos szint fölé. Én mindig tanultam, a címmeccsekből és a Ferencváros elleni csatákból is, ezek kellenek ahhoz, hogy azt érezzem, élek. Az edzősködés legutálatosabb velejárója a gyökértelenség. Hogy mindig mozgásban vagy, hogy mindenhol otthon vagy, de igazából sehol sem. Öt országban dolgoztam már, tudom, mit jelent ez. Én választottam persze ezt a hivatást, és soha, egyetlen pillanatra sem bántam meg. Nem csak szimplán munka a miénk, hanem életmód, ami azért nagyban különbözik a "normálisnak" ítélttől. De segíthet ennek elfogadásában a család. A feleségem időközönként meglátogat Győrben, alapvetően azonban Svédországban él, és a saját üzletével foglalkozik. A gyerekek már nagyobbak, huszonhét, huszonöt és huszonkét évesek, megértik, hogy ez a munkám, kisebb korukban nehezebb volt.

Ha valaki egy időre szeretne eltávolodni a kézilabdától, számos izgalmas lehetőség közül választhat, hogy megtölthesse szabadidejét. Például elmerülhet a természetben, túrázásra vagy kerékpározásra indulva, ahol felfedezheti a környék szépségeit. Kreatív hobbi is remek választás lehet: festés, rajzolás vagy akár zeneírás is felfrissítheti a szellemet. Esetleg belevághat egy új sportágba, mint a futás vagy a jóga, ami nemcsak testileg, hanem lelkileg is feltölti. Olvasás, filmnézés vagy egy új sorozat felfedezése szintén remek módja annak, hogy eltöltsön egy kis időt, miközben új élményekre tesz szert. Emellett barátokkal való találkozás, közös programok szervezése is nagyszerű lehetőség arra, hogy feltöltődjön és új élményekkel gazdagodjon. Az időszakos szünet lehetőség arra is, hogy önmagával foglalkozzon, fejlődjön és új célokat tűzzön ki. Minden lehetőség izgalmas kaland lehet!

- Otthon hagyom a telefonomat és az erdőben sétálok, vagy könyveket olvasok. Mindkettő jó menekülési mód. Illetve erősítek emellett az edzőteremben, de nekem a legjobb recept, ha a természetben lehetek.

Ki tudja, hogy egy igazán jelentős győzelem után vajon a természetben szeretne-e pihenni, de az biztos, hogy a csapata már két figyelemre méltó skalpot is begyűjtött a szezon során: az Esbjerg legyőzése, valamint a Fradi tizenöt gólos megverése mindenképpen említésre méltó teljesítmény.

- Tizenöt góllal megverni a Fradit lehetetlen, ezek szerint azonban előfordul, hogy a lehetetlen megvalósul. De nem vagyunk hülyék, tudjuk, hogy ez egy igen ritka eredmény, és hogy a Fradi is képes legyőzni minket. Ettől még előfordul, hogy olyan napot fogsz ki, amikor azt érzed, legyőzhetetlen vagy. Ez most épp olyan volt. Kötelez is minket azért ez az amúgy történelmi siker, arra ösztönöz, hogy máskor is próbáljuk elérni ezt a szintet, mert bebizonyosodott, képesek vagyunk rá. Olyan este volt, amire mindig emlékezni fogunk, az ilyenek vezetnek az abszolút kiválóság felé.

- Ami viszont aligha nyerte el a tetszését, az a Fradi-szurkolók egy csoportjának molinóra kiírt üzenete, miszerint "Mi bőrszíntől, kortól, nemtől független minden győrit gyűlölünk". Nyilván része a sportnak az érzelemdús rivalizálás, de hol kellene meghúzódnia a határnak, amit már nem lépünk át?

A sport számomra a tisztességes küzdelemről szól. Úriemberek és hölgyek összecsapásáról, ahol a rivalizálás elengedhetetlen. Az érzelmek kifejezése nélkül ez a világ unalmas lenne, és hiszem, hogy mindenkinek megvan a joga a véleményéhez. Ami engem illet, a gyűlölet az, amit a legkevésbé tudok elviselni. Még a szót is nehezen viselem. Mindig próbálom megadni a tiszteletet másoknak, hiszen mindenki más perspektívából közelíti meg a dolgokat. Az én dolgom nem az, hogy más klubok szurkolóival foglalkozzak, hanem hogy a saját csapatom mellett álljak ki.

Maradjunk a szakmánál! Ahhoz, hogy egy csapat a legmagasabb elismeréseket tudja begyűjteni, elengedhetetlen, hogy kiemelkedő játékosok és egy nagyszerű edző legyen a háttérben. Mégis, számos olyan csapatot láttunk már, amelyek rengeteg tehetséggel rendelkeznek, mégsem tudják megkoronázni teljesítményüket. De vajon mi az, ami még hiányzik a sikerhez? Milyen további tényezők járulnak hozzá a győzelemhez?

- Az egészséges környezet és a kiváló csapatdinamika megteremtése a célunk. Az én skandináv tapasztalataim alapján arra törekszem, hogy a játékosok, az edzők és a vezetők közötti kapcsolatokat erősítsük, és ezáltal a csapat összetartását a lehető legmagasabb szintre emeljük. Míg a szakmai fejlődésnek van egy határa, a csapatdinamika folyamatosan javítható. Ezen a területen rengeteg energiát fektetünk be, mentális tréner segítségével is. Jelenleg öt-hat csapat van, amelyik reálisan pályázik a Bajnokok Ligája megnyerésére; az, hogy ki éri el végül a célt, nagymértékben ezen a dinamikán is múlhat.

- Az ETO-val eltöltött bő egy év alatt kétszer hódították el a Bajnokok Ligáját. Van-e valami eltérés a két győzelem között?

- Igen, mert az elsőnél nagyon röviden dolgoztam csak együtt a csapattal, amelyik nem volt épp jó passzban, valahol tűzoltanom kellett. És sokan úgy értékelték azt a sikert, hogy ennyi jó játékossal könnyű. Megvédeni a címet viszont biztosan nem az. - Ha "csak" egyszer nyersz, még akár el is felejthetnek, de ha megvéded a címet, ha egymás után kétszer nyersz, az más. Azzal bekerülsz a történelemkönyvekbe.

- Képzeld el, mi történik, ha mindez háromszor egymás után megismétlődik...

- Akármennyire is kihívásokkal teli, Győrben ez a törekvés. Amint megízleled a győzelem örömét, azonnal újra szeretnél tapasztalni belőle. Egy ilyen ambiciózus csapatnál, mint az ETO, ez különösen igaz.

Lehet, hogy ismét az Esbjerget kell legyőzniük, hiszen a legutóbbi két Bajnokok Ligája-elődöntőben mindkétszer csupán egy gól különbséggel mérkőztek meg velük. Dániában valószínűleg nem éppen a legkedveltebb ellenfelük…

- Lehet, hogy nem én vagyok a kedvenc, de minden elismerésem az Esbjergé. A legkeményebb ellenfél volt klubedzői karrieremben, taktikai, technikai, fizikai értelemben egyaránt. Akár ők is elhódíthatták volna a serleget. Tudjuk, hogy most is ez a szándékuk. Vadásznak ránk, de nem adjuk olcsón a bőrünket.