A magyar urak húsvétjai | ma7.sk A húsvét ünnepe mindig is különleges jelentőséggel bírt a magyar urak számára, hiszen ez az időszak a megújulás, a remény és a közösségi összetartozás szimbóluma. Az ünnep szokásai, hagyományai és a hozzá kapcsolódó élmén
A valaha élt magyar arisztokraták számára az egyházi ünnepek megünneplése, vallási hovatartozástól függetlenül, kiemelkedően fontos volt. Különösen a húsvét kiemelkedett az ünnepkörből, bár akadtak olyanok is, akik a nagypénteki eseményeket helyezték a középpontba. A rendkívül művelt kálvinista Lorántffy Zsuzsanna (1600-1660), I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége – akinek jelentős szerepe volt Comenius támogatásában Sárospatakon – ezt a napot a református egyház legnagyobb ünnepének tartotta. Mások viszont inkább a felhőtlen szórakozásra koncentráltak, grandiózus vigasságokat szervezve, amelyek hét országra szóltak.
Esterházy Miklós herceg (1714-1790), a művészetek iránti szenvedélyes támogatója, akit titokban pompakedvelőként emlegettek, a bécsi színházak legkiválóbb színészeivel és táncosaival szórakoztatta vendégeit a húsvéti ünnepek alatt. Udvarában Joseph Haydn (1732-1809), a neves zeneszerző, vezette a zenekart, amely a hercegi rendezvények fénypontjává vált. Ezen alkalmak egyikén a császári balettmester, Nover, száz aranyat kapott Esterházytól azért, hogy húsvétra egy teljesen új táncjátékot készítsen. Így született meg a "Páris ítélete" című némajáték, amelyben a kor leghíresebb balerinája, Delfin kisasszony ragyogott a színpadon. A balerina gázsija messze felülmúlta a színházi díjazását, így ő is jól járt a herceg nagylelkűségének köszönhetően. A rendezvény különlegességét tovább emelte Bessenyey György testőrhadnagy, aki egy gyönyörű költeményben örökítette meg a balerina bámulatos táncát és szépségét, így biztosítva, hogy az esemény emléke sokáig fennmaradjon.
Laczkovics János, a magyar jakobinusok egyik hősies vezéralakja, 1794 húsvétján különös esemény részese lett. A fiatal férfi, aki hitvallásában tagadta Isten létezését, mulatozni készült, és teljes nyugalommal indult el egy szórakozóhely felé. Ám mielőtt belépett volna a kert kapuján, az ég elsötétült, és hatalmas zivatar kerekedett. Alig húsz lépésre tőle villám csapott egy közeli fába. Kísérőjének ekkor ezt mondta: "Nézd csak, hát nincs isten! Ha lenne, talán engem választott volna célpontjául, amiért ennyit szidom." Ez az elképesztő eset felkerült a jakobinusok pere során készült jelentésbe, amelyet Barkó Vince tábornok állított össze. Később, amikor Laczkovicsot a vérpadra vezették, és a hóhér pallosa lesújtott rá, a tábornok cinikus derűvel jegyezte meg: "Vajon most már elhiszi-e ez az úr, hogy mégis létezik Isten?" A történelem sötét iróniáját tükröző pillanatban a hit és a kétség kérdése, úgy tűnik, véglegesen eldőlt.
Nemcsak a legtehetősebb főurak, hanem a szerényebb vagyonú nemesek is szívesen szórakoztak húsvétkor. Szemere Pál (1785-1861) jeles költő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja is szívesen látta vendégül íróbarátait péceli kúriájában. Ilyenkor megfordult ott többek között Kölcsey Ferenc (1790-1838), a Himnusz szerzője és Kazinczy Ferenc (1759-1831) költő, a nyelvújítás vezéralakja is.
Kazinczy Ferencet a tánczenék iránti szenvedélyéről ismerjük, hiszen még idősebb korában is, amikor csak meghallotta a "török muzsika lármás dallamait", azonnal táncra perdült. Partnert is keresett magának, és rendszerint a legszebb fiatal hölgyet választotta ki, akivel boldogan és lelkesen járta az akkori divatos táncokat. Az ő szívélyes és energikus táncstílusa mindig mosolyt csalt az arcokra, és a fiatal lányok körében is népszerűvé tette.
