A magyar vállalkozók nem a csodákra, hanem egy megbízható és kiszámítható környezetre vágynak.
A budapesti békecsúcs: a diplomáciai siker új fejezete bontakozik ki Budapest szívében egyedülálló esemény készülődik, amely nem csupán a város, hanem a nemzetközi kapcsolatok szempontjából is mérföldkőnek számít. A békecsúcs célja, hogy hidat építsen a konfliktusok között, és új utakat nyisson a párbeszéd előtt. A diplomáciai diadal ígérete lebeg a levegőben, hiszen a résztvevő országok képviselői elkötelezettek amellett, hogy közös nevezőre jussanak. A remények szerint ez az esemény nem csupán a jelen feszültségeit oldja meg, hanem hosszú távú megoldásokat is kínálhat a jövő kihívásaira. Mindezek mellett Budapest varázslatos atmoszférája és gazdag kulturális öröksége is hozzájárul ahhoz, hogy a békecsúcs emlékezetes és inspiráló élménnyé váljon minden résztvevő számára.
Képzeljük el a magyar gazdaságot, mint egy maratoni terepfutóversenyt, amelyet nem éppen ideális körülmények között szerveznek. A pálya sáros, a szél szembe fúj, a talaj csúszós, és a versenyzőknek nincs lehetőségük megállni. Így alakult a helyzet az idei és tavalyi évben a magyar vállalkozások, valamint az európai gazdaság számára. A növekvő bérek mellett a gyengülő kereslet és a fokozott piaci bizonytalanság nehezítette a helyzetet. Ennek ellenére a legtöbb cég nem hátrált meg a kihívások elől. A vállalkozások jelentős része innovációval és tudatos piaci pozicionálással reagált a nehezebb körülményekre. A "Jelentés a magyar vállalkozásról 2025" című kiadványunk több mint kétezer visszajelzés alapján nem hőstörténetet, hanem egy reális és világos képet fest a vezetők kitartásáról és a valósághoz való alkalmazkodásukról.
Az elmúlt másfél évtizedben Magyarország gazdasági szerkezete erősödött. Létrejött egymillió új munkahely, a foglalkoztatás stabilizálódott, az elszegényedés pedig nem erősödött még a 2020 óta tartó elhúzódó, válságos időszakban sem. Miközben a termelékenység - egyébként erőteljes - növekedése lassabb volt, mint a visegrádi régió egyes országaiban, ennek fő oka a politikai narratívával szemben nem gyengeség, hanem az, hogy Magyarország az inkluzív foglalkoztatás útját választotta. Nem szűk elit produktivitási szigeteket épített, hanem széles munkaerőpiaci bázist. Ez stratégiai döntés volt, amely társadalmilag sokkal kiegyensúlyozottabb szerkezetet hozott létre, mint amilyen sok fejlett országban kialakult. Aki ezt nem látja, az rossz térképen tájékozódik. A magyar gazdaság lecsúszását vizionáló narratívák nincsenek összhangban a tényekkel.
A gazdasági realitás mélyebb megértéséhez nem elegendő csupán a központi mutatókra támaszkodni; sokkal inkább a vállalatvezetők döntései formálják a gazdaság valódi arcát. Ahhoz, hogy valóban átlássuk, mi zajlik a háttérben, bele kell látnunk a vállalkozók mindennapjaiba, ahol a beruházások, technológiai újítások, munkaerő-felvétel és piaci stratégiák körüli döntések születnek. Az általunk készített kérdőív alapján gyűjtött vezetői válaszok, valamint az ezt kiegészítő 31 mélyinterjú értékes adatbázist képez, amely segít feltérképezni ezt a komplex világot. Aki csupán a felszínt figyeli, könnyen belefuthat a vulgárpolitikai narratívák csapdájába, elveszítve ezzel a valódi megértés lehetőségét.
A magyar gazdaság olyan egyedi nehézségekkel néz szembe, mint a régióban különlegesen magas adósságteher és a legnagyobb energetikai kitettség. Ennek ellenére egyes mutatókban jóval erősebb, mint a régiós versenytársak - miközben a válság valóban jobban érinti és szűkíti mozgásterét. A statisztikai adatok széles körének elemzése, és az összefüggések, ellentmondások megértése elengedhetetlen. Az EU szerkezeti üzleti statisztikái például sokkal kedvezőbb képet mutatnak a magyar termelékenységi folyamatokról, mint a hagyományos makroszámítások. A viták akkor lehetnek jóhiszeműek, ha feltárjuk és elemezzük a különbségeket. Az adatokat teljességükben kell vizsgálni, hiszen a GDP önmagában kevés ahhoz, hogy reális képet adjon a gazdaság állapotáról.
Kutatásunk eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy a magyar vállalkozói közeg fejlődési ambíciói kiemelkedőek, és a beruházások döntő többsége a termelékenység és a hatékonyság növelésére irányul. Az elmúlt nehéz év során a cégek jelentős része aktívan részt vett valamilyen fejlesztési projektben, melyek középpontjában a digitalizáció, a belső folyamatok optimalizálása és a termékinnováció állt. Ilyen válságos környezetben ez nem mindennapi reakció; a vállalatok gyakran hajlamosak a fejlesztések leállítására, a beruházások elhalasztására, és a védekező stratégiákra. Ezzel szemben a magyar vállalkozások körülbelül felét képviselő erős csoport nemcsak hogy nem hátrál meg, hanem aktívan erős pozíciókat épít ki, ami a következő évek teljesítményére nézve kulcsfontosságú lehet.
A pénzügyi és egyéb erőforrások korlátai valóban léteznek, különösen a legkisebb vállalkozások esetében, akik a legkevésbé tudják kihasználni a belső forrásaikat. Számukra a banki finanszírozás elérése a legnehezebb feladatok egyike. Azok, akik a vállalkozásokat támogató eszközök csökkentését javasolják, valójában a kis- és középvállalatokat sújtják. A magyar KKV-k alapvetően hozzájárulnak a foglalkoztatás stabilitásához, és az elmúlt évtized egyik legfigyelemreméltóbb tendenciáját mutatják: a nagyvállalatokkal összehasonlítva náluk gyorsabb ütemben nő a termelékenység. Ha valóban fenntartható növekedést és hatékonysági váltást szeretnénk elérni, elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük ezt a szektort.
Ma már nem csupán a nyugati példák másolása jelenti a megoldást (bár ez néha még mindig hatékony lehet, mint régen), hanem a sajátos fejlődési lehetőségek felfedezése és kihasználása mind a hazai, mind a globális piacon. A cégek több mint fele bizakodó a középtávú árbevétel- és nyereségnövekedést illetően, a vállalkozók pedig nem pánikolnak, hanem türelemmel várnak és építkeznek. Az ambíció tehát megvan. A kérdés az, hogy a politikai és intézményi keretek képesek-e ezt a potenciált felerősíteni. A hatékony vállalkozáspolitika nem egy központosított, tervszerű vízióra és erőltetett modernizációra épül, hanem arra, hogy támogassa a meglévő tudást, tapasztalatot és ambíciót. A magyar gazdaság jövője nem a hiperrealista javaslatokban és sötét előrejelzésekben rejlik, hanem a csendes, kitartó ellenállóképességben és a sokakban meglévő vágyban a továbblépésre.
Nem érdemes a világ legnagyobb vállalatainak mércéjéhez igazítani a saját céljainkat, ha valós, elérhető eredményekre vágyunk. Egy magyar város termelékenységét nem az Apple gyártóüzemeinek szintjén kell megítélni. Míg minden kiemelkedő teljesítmény megérdemli a támogatást, a végső célunk nem a kiválasztott elit szuperhatékonyságának hangsúlyozása, hanem a széleskörű vállalkozói közösség képességeinek fokozatos fejlesztése. A humántőke növelése, az oktatás javítása, a technológiai innováció, a vidéki térségek bevonása, a finanszírozási akadályok eltüntetése és a regionális együttműködések erősítése mind hozzájárulhat ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődési pályát alakítsunk ki Közép-Európában. A számok mögött rejlő értelmet megértve nem a katasztrófák elkerülésére keresünk megoldást, hanem egy stabil környezet és a lehetőségek folyamatos bővítésére összpontosítunk. Jelentésünk legfőbb üzenete, hogy a vállalkozások vezetőiben megvan a szükséges akarat és kitartás a fejlődéshez. A kérdés csupán annyi, hogy van-e bátorságunk ezt észrevenni, és mindennapi tevékenységeink során ezt a tudást kamatoztatni.
A szerző a stratégiai tanácsadás területén szerzett tapasztalatait kamatoztatja, miközben az MCC vezető oktatói szerepét is betölti.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
