A méhek lenyűgöző világának terjedését bizonyítja az Új-Zélandon felfedezett 14,6 millió éves rovarfosszília.
A filogenetikai vizsgálatok szerint leszármazottjai sem élnek már Új-Zélandon, ennek ellenére mégis jelentős tudományos értékkel bír a Zoosystema folyóiratban bemutatott, az országi déli részéről nemrégiben előkerült 14,6 millió éves méhfosszília - írja a Sci-News.
A nagyjából 124 millió évvel ezelőtt önállósodott méhalkatúak (Apoidea) képviselői sokkal többen lehettek, mint ma. A taxonómai lajstromba Leioproctus barrydonovani néven frissen felvett, az új-zélandinál sokkal gazdagabb dél-amerikai és ausztrál méhpopuláció derékhadát adó ősméhek (Colletidae) családjához sorolt faj sikertelenségének okait még vizsgálják a kutatók, mivel a jelenlegi ismeretek szerint a zárvatermő flóra a korai kréta idején is kellően gazdag volt ahhoz, hogy ezek a beporzók elegendő pollenhez jussanak a túlélésükhöz.
A világban fellelhető körülbelül 20 ezer méhfaj közül csupán 28 őshonos méhfaj található Új-Zélandon. Az evolúcióbiológia jelenlegi nézetei szerint ennek az alacsony fajszámnak az az oka, hogy az elmúlt 80 millió év során a szigetek élővilága szinte teljesen elszigetelten fejlődött, miután a területet hordozó tektonikus lemez levált az ősi Gondwana kontinensről.
