A nászéjszakáján inkább Thomas Mann műveibe merült el.

Müller Péter Sziámi egy különleges eseménnyel ünnepelte legújabb könyvének megjelenését, az "Első kötet most" című művét, a 96. Ünnepi Könyvhéten. A Tarandus Kiadó standjánál nem csupán dedikálásra, hanem baráti beszélgetésekre is sor került, ahol a szerző osztotta meg olvasás iránti szenvedélyét, első házasságának emlékét, valamint izgalmas történeteket arról, hogy miért is lehet kihívás számára egy könyvesboltban barangolni. Az esemény igazi közösségi élményt teremtett, ahol a könyvek és a barátság egyaránt középpontban álltak.

Forró a nyár a 96. Ünnepi Könyvhét alatt, de Müller Péter Sziámi a Tarandus Kiadó sátrának árnyékában ül, és dedikálja frissen megjelent Első kötet most című könyvét. Azt mondja, még nem volt ideje végigmenni a forgatagban, ahol hosszú sorok kígyóznak egész nap. Mások mellett Spiró György is mintegy két órán át dedikált a Magvető Kiadó standjánál. "Ő abszolút sztár, és Gyuri meg is érdemli." Elmondja, ő maga harmadízben választotta a baráti, független Tarandus-t.

Ő maga is könyvkiadó, így jól tudja, milyen pezsgő élet zajlik a szakmában; tavaly például A család című könyvének bemutatóján zenekara is színpadra lépett a Könyvhéten. Felmerül az olvasás jövője is, ami manapság sokak számára aggasztó téma. Mint mondja, a gyerekek egyre inkább a digitális világ fogságába kerülnek. Hat gyermeke van, és mindannyian szenvedélyesen olvasnak – nem kényszerítette őket, hanem "megérezték az ízét". Talán ennek az az oka, hogy minden este meséket mesélt vagy olvasott nekik, a választék pedig az Ezeregyéjszakától Berg Juditig terjedt.

Feltűnt nekik, hogy miből merítjük az inspirációnkat. Elkezdték felfedezni az olvasás világát, és gyorsan megmutatták tehetségüket. Lilike és Peti sorai olyan erőteljesek lettek, hogy azonnal felkerültek a dalaink közé. Természetesen nekik is jár a jogdíj a kreatív munkájuk után.

Érkezik egy olvasó, elmeséli, hogy Müller Péter Sziámi zenéin nőtt fel, majd később újra felfedezte őket. Kiderül, hogy a zenész a bandájával július 18-án a Kobuciban lép fel - régi és új dalokkal - Lesz URH, Kontroll, Sziámi, AndFriends és velük játszik az Ági és Fiúk. A dedikálás végéhez érünk, legalábbis a kiadó standjánál: öt óra van, átadjuk a terepet Benedek Szabolcsnak.

Séta közben együtt találgatjuk, merre is folytatjuk utunkat - a színpad irányába. Lassan lépkedünk, hiszen sok ismerős arcot köszönthetünk, barátokkal találkozunk, kézfogások és ölelések váltják egymást. A levegő tele van szeretettel. Viszont a beszélgetés során említi, hogy később felkeresi egykori gimnáziumi osztálytársát, Bollobás Enikőt, aki nem csupán az ELTE Amerikanisztika Tanszékének alapítója, hanem egy fontos személy is az életében - "ahova a fiam is járt. Enikő éppen új könyvét dedikálja, szeretném megvenni, és aláíratni vele. Az előző, a nem alanyi költészetről szóló Ami szép, az nehéz óriási kedvencem volt" - mondja a séta közben. Eközben három régi barát, osztálytárs is üdvözli: Nemes Tamás, a neves restaurátor, Draskóczy István, az ELTE professzor emeritusa, valamint Füzesi Szláva, aki Németországban praktizál orvosként, de az előző Könyvhétre az ő magyar nyelvű versei is megjelentek. Mindannyian örömmel üdvözlik egymást. Néhány percig így állunk a nagyszínpad közelében, majd a mögötte álló szoborhoz indulunk, és felmászunk a csúcsára. Jóleső hűvös fogad minket, árnyék is akad - épp az, amit kerestünk.

Szívfájdalma, hogy a vendéglők kínálatából szinte teljesen eltűnt az egyik legkedvesebb étele, a resztelt máj. Ám a Könyvhétre Vajda Zsuzsanna, egykori osztálytársa, meglepte őt egy jégakkutáskával, tele a rég vágyott finomsággal. Nemrégiben egy olasz étteremben tartották az osztálytalálkozót, ahol szenvedélyes viták alakultak ki a máj elkészítési módjáról: volt, aki paprikásan szerette, míg mások a majoránnás, sápadt változatra esküdtek. Én viszont határozottan állítom, hogy a majoránna minden esetben nélkülözhetetlen!

- Te szoktál csinálni?

Természetesen!

Hol található a te otthonod?

A főváros szívében, Budapest varázslatos világában.

- Rendben van, én majd elintézem a krémes vásárlását.

- Eltökéltük, hogy átgondoltuk a dolgokat.

A nap fő témájáról visszatérünk a Könyvhétre, kiderül: Müller Péter Sziámi könyvolvasóként szeszélyes, bohém és szenvedélyesen függő, mindent fogyasztó. "Ne menj be velem könyvesboltba! Kérdezd meg Nórit, a feleségem. Alig bírtuk felnevelni a gyerekeket, mert ha beszabadulok (ahogy utoljára Lisszabonban a Bertrand-ba, a világ legrégebbi könyvüzletébe), nekilátok, és kiolvasom az egész boltot, - de legalábbis az újdonságokat" - meséli. Vérzett a szíve, de nemrég körülbelül 3000 könyvtől kellett megválnia helyhiány miatt.

Már a lopódarázs is kényelmesen berendezkedett a könyvespolcra.

Volt, hogy véletlenül négy példányt is beszerezett egy adott könyvből, de még így is szívfájdalommal töltötte el, amikor hárommal kevesebb maradt. Néha csak egyetlen mondat köti össze az embert egy könyvvel. "De az a mondat hihetetlenül fontos számomra, személyesen érint. Elképzelhető, hogy ha tovább olvastam volna, unalmassá válik. De az a mondat éppen akkor és ott rendkívül aktuális volt, és minden másra éppen nem is volt szükségem. A könyvek erre valók: üzennek. Az AI viszont csupán meglepően pontos."

Az első házasságáról is mesél. Igazi kamaszkori szerelem szövődött közöttük, amely 12 éves koruktól egészen az érettségiig tartott. Végül összeházasodtak, ám a közös életük mindössze három hónapig tartott. "Ha jól emlékszem, a nászéjszaka helyett inkább a frissen vásárolt olvasófotelben ültem, és elmerültem Thomas Mann Varázshegyében, olyan magával ragadó volt, hogy le sem tudtam tenni. Különösen élénken él a memóriámban az a pillanat, amikor Mynheer Peeperkorn, a mondatait csak ritkán befejező, mégis nyájas zsarnok, a betegekhez intézi szavait. Mindenki tudja, hogy most a legmélyebb életbölcsességek hangzanak el, de később kiderül, hogy senki sem hallott belőlük a vízesés zúgásától..."

Ahogy ő is kifejti, az efféle szövegek a legmeghatározóbbak, hiszen az igazi irodalom tele van ezekkel a lényeges, titokzatos üzenetekkel. Sokszor nem is tudod pontosan, miért bírnak ekkora jelentőséggel, vagy miről is szólnak valójában a mondatok, de mégis, mélyen és erőteljesen beépülnek a lelkedbe.

Ezzel a gondolattal merülünk újra a könyvhét vibráló forgatagába – ott, ahol írók és olvasók találkoznak, és az irodalom szívverése hallható. Nem csupán könyvek cserélnek gazdát, hanem történetek, pillantások, nosztalgikus emlékek és friss felismerések is – mindaz, amiért érdemes újra és újra visszatérni ebbe a sokszínű, élő közösségbe.