Az eperszezon elérkezett, és vele együtt megérkezett a piros bogyós gyümölcs, amely nemcsak ízletes, hanem számos jótékony hatással is bír. Az eper nem csupán a tavaszi és nyári időszak kedvence, hanem igazi vitaminbomba is, tele antioxidánsokkal és ásván
Sokan talán nem sejtik, hogy az egyik legkedveltebb piros gyümölcsünk, az eper, nem csupán ízletes csemege, hanem vitaminokban gazdag táplálékforrás is. Ha frissen, a szezonjában fogyasztjuk, számos betegség megelőzésében segíthet. És most, hogy elérkezett az eper szezonja, érdemes kihasználni ezt a természetes kincset!
Annak ellenére, hogy az eper igazán divatos gyümölcsnek számít a mai napig, egyáltalán nem a kor teremtette, sőt! Már a múlt századi receptkönyveknek is alapvető "kelléke", hozzávalója volt, de bizony meglepetést okozott, mikor először olvastam, hogy már az ősember is csipegette a szamócát. Bizonyára nagy izgalmakkal telt az első kóstolás, hiszen a természet alapvető szabályaként az élénk, kiabáló színű terméseket tilos megkóstolni, hiszen legtöbbször mérgezőek. Tehát, köszönjük az első bátor embernek, aki szamócát evett, mert már akkor a vadonban termett és gyorsan kiderült, hogy méregtelenítő hatása van inkább, mint mérgez.
Az eper kiemelkedő gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal bír, és már egy nagy maréknyi elfogyasztása is képes csökkenteni a vérnyomást. Gazdag C-vitaminban és antioxidánsokban, melyek hozzájárulnak a kognitív funkciók javításához, így segítve a memória frissítését. Különösen hasznos lehet stresszes időszakokban, amikor a szervezetünk fokozott támogatásra szorul. Ezen kívül a keringési rendszer és a vércukorszint stabilizálásában is fontos szerepet játszik, ami miatt dietetikusok és orvosok egyaránt ajánlják a rendszeres fogyasztását.
A javasolt epermennyiség naponta 15-25 dkg friss eper elfogyasztását jelenti. Persze, nem porcukorba vagy kristálycukorba mártva - bár ez a kombináció valóban mennyei - de erről majd később beszélünk... Ha 2,5-3 hónapon keresztül rendszeresen fogyasztunk epret, az jelentős javulást hozhat a szervezetünk gyulladásos folyamataiban, sőt, a visszérkezdeményekkel is felvehetjük a harcot. Szerintem most jött el a tökéletes időpont, hiszen az eperszezon már megkezdődött, és július végéig még bőven találunk friss epret a piacon, így folyamatosan élvezhetjük ennek az ízletes gyümölcsnek a jótékony hatásait.
Tudom, hogy manapság az életmódváltók akár meg is kövezhetnének, amikor látják, ahogy egy hatalmas, csillogó édes epret mártogatok egy óriási cukros tálba, és jóízűen leharapom. De nem ám az egész gyümölcsöt! Csak a felét! Ugyanis a maradékot is belemártom, és újra leharapom. Így tanítottak engem gyerekkoromban: az epret nem magában, nem tejszínhabbal, vagy desszertként fogyasztjuk, hanem frissen, kristálycukorral megszórva. Amit nem tudtunk felfalni, azt lekvárnak főztük be. Nagymamámnál mindig akadt bőséges eperkészlet, és rendszerint szedtünk egy hatalmas adagot. Különös szokása volt, hogy margarinos dobozokba tette el a már lecsumázott, tisztított epret, és egyszerűen rátette a tetőt. Semmi más nem történt a gyümölcsökkel. Mikor decemberben vagy januárban meglátogattuk, mindig megkérdezte: "Van jóóó eper, kértek?" A válasz sosem volt kérdéses. Kiborította egy kistányérra, megvártuk, míg felolvad - többé-kevésbé - majd vastagon rászórta a kristálycukrot, aminek hatására egy lekvárszerű máz képződött rajta. Kiskanállal faltuk, és még a tálkát is kinyaltuk. Szóval, ez a szokásom egy kicsit megcáfolta az elvet, miszerint csak frissen fogyasztjuk az epret, de a kristálycukor itt is megmaradt, mint a nosztalgia édes íze.
Nem maradt más hátra, mint hogy leírjam a két legjobb receptet az eperszezonra, mert jön az eper és végigsöpör. Pár hónapunk van rá, abból is a május-június az, amikor nagy mennyiségben, jó áron és finom epret kaphatunk. Érdemes eltenni lekvárnak - akár cukormentesen is -, kipróbálni sütikben, de ha tehetjük, a legtöbbet nyersen és frissen fogyasszuk belőle.
Az epret alaposan megmosom, majd az összes hozzávalót egy turmixgépbe helyezem, és addig mixelem, míg krémes állagú nem lesz. Ha esetleg nincs turmixgép a közelben, egy botmixer is remekül megoldja a feladatot. Jó ötlet, ha minden hozzávalót előző este a hűtőbe teszünk, így nem kell azon aggódnunk, hogy a levest valahogy bepréseljük a hűtőszekrénybe, hogy hideg legyen.
A túrófagylalt alapanyagait csak egyszerűen összekeverem, ízesítem. Itt bátran variálhatunk narancshéjjal, mentával, vaníliával, mazsolával. A legfontosabb azonban, hiszen ez csak egy "álfagyi", hogy amikor összekevertem a masszát, rögtön galuskákat formázok egy kiskanállal, vagy kis golyókat a kezemmel, és úgy teszem egy tányérra. Fóliázom és így teszem a fagyasztóba. Tálalás előtt 2 perccel kiveszem, és azonnal teszem is a levesbe, már a tányérokba. Hűti, feloldódik és megmarad a szép forma is.
A tojásokat egy elektromos kézi mixer segítségével habosra keverem a cukorral vagy eritrittel, ez általában körülbelül 5-6 percet vesz igénybe. Miután a tojások szépen felhabosodtak, hozzáadom a reszelt citromhéjat, a csipetnyi sót, a túrót és a búzadarát, majd egy spatula segítségével alaposan összekeverem az egészet. Ezt a sűrű masszát letakarva félreteszem, hogy legalább 3-4 órán át vagy akár egész éjjel pihenjen és dagadjon. Közben előkészítek egy legalább 25 cm átmérőjű piteformát vagy sütőformát, amibe majd beleöntöm a cukorral elkevert tejfölt, és elkezdek "gombócozni".
Az epreket gondosan félbevágom, majd két evőkanál segítségével egy kis masszát készítek. Az epreket belehelyezem, és kanállal ügyesen megformázom, hogy szépen mutassanak. Ezután az egészet a tejfölös keverékbe helyezem. A végén egy kis vajat szeletelek a tetejére, majd az előmelegített, 180 fokos sütőbe teszem, ahol alufólia alatt 40 percig sütöm.
A tálalás során egy különleges eperraguval varázsolhatom még egyedibbé az ételt. Ehhez 200 g friss epret, 1 evőkanál cukrot vagy édesítőt felforralok egy percig, majd friss citromlevet facsarok rá, ami friss üdeséget ad neki. Ezt az ízletes ragut az étel mellé tálalom, hogy a látvány és az ízek harmóniáját még inkább fokozzam.
