A "tilt, tűr, támogat" korszakában derűs hangulatban diskurált a szerző és a főcenzor a "közös alkotásukról".
Aczél György munkásságát elemzi a Mozgó Világban megjelent tanulmányában Révész Sándor.
A "közös mű" kifejezés alatt Bacsó Péter 1969-ben készült, A tanú című filmje értendő, amely hosszú éveken át csupán zárt körben volt megtekinthető. A rendező emlékei szerint, amikor 1980-ban, a sok viszontagságot követően, eljuttatta a film regényesített változatát a kultúra Kádár-kori különös vezetőjének, a címzett válaszában azt írta (volna), hogy...
"Köszönöm közös művünket. Nagyon élveztem."
Bacsó – Aczél György halálát követően két évvel később adott interjújában – megosztotta, hogy ő sem maradt adós a szellemes válasszal, hiszen:
