A váratlanul távozott egri egyetemi oktató emlékére egykori munkatársa osztotta meg gondolatait.
Az egri professor emeritus, Loboczky János, élete végéig elkötelezetten tevékenykedett, ám sajnos a sors kegyetlen csapást mért rá: június 6-án váratlanul elhunyt. Az utolsó úszásra indult, de ez a fürdőzés már nem hozta vissza őt a partra.
Loboczky János filozófus kiemelkedő alakja volt a tudományos életnek, és fontos szerepet játszott abban, hogy tanszéke - a történelem tanszékot követően - az egyik első egyetemi tanszékké alakult egy olyan intézmény keretein belül, amely akkoriban még főiskolai státuszú volt. Érdekes megemlíteni hivatásának jelentőségét, mivel a filozófusok mindig is különös figyelmet fordítottak a véletlenekre és azok hatásaira. Különösen figyelemre méltó a sors iróniája, hogy az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem professzora élete hetvenedik évében olyan esemény áldozatává vált, amely kísértetiesen hasonlít Heller Ágnes, a tanszék egykori vendégoktatójának tragikus végzetére: mindketten úszni indultak - Heller Ágnes 2019 júliusában - és mindkettejük sorsa szomorú fordulatot vett.
Loboczky János halálhíret az egyetem, majd a heol.hu is közzé tette
A professor emeritus halála kapcsán egyebek között ezt írta hivatalos honlapján az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem: "Jánost teljesen váratlanul, úszás közben érte a halál. Aznap délelőtt kedves feleségével, Ibolyával a 70. születésnapjának egyetemi megünneplését egyeztettük. A Filozófia Tanszék munkatársai, a Nevelésfilozófiai Kutatócsoport tagjai és az egész egyetem közössége búcsúzik tőle szeretettel."
Az egyetem gyászhíre rendkívül alaposan és részletesen tükrözi az elhunyt professzor életét és munkásságát, kiemelve a legfontosabb tudnivalókat, amelyek méltó módon emlékeznek meg róla.
A heol.hu munkatársa Loboczky János életművének méltatásához egy különleges időszakra, a 1984-es ózdi Egerbe költözés évére reflektál, amely 10 tanéven át tartó tevékenységét öleli fel. Ebből az időből származik az a kezdeti lelkesedés, amely munkatársunk és Loboczky János közös oktatói pályafutásának alapját képezte. Érdekesség, hogy mindketten egy tanszéken dolgoztak, és a tanszék éppen akkor költözött az újonnan felépített D. épületbe, így volt alkalom közös tapasztalatokat gyűjteniük egy ideiglenes irodahelyiségben. Ez az időszak nem csupán a szakmai fejlődésükről szólt, hanem barátságuk, valamint a közös céljaik megerősödéséről is.
Szubjektív élményekkel teli lesz az alábbi pár mondat, hiszen negyven év távlatából nehéz lenne másképp visszaemlékezni. Hogyan is lehetne pontos, ha nem a személyes érzések és emlékek vezérlik a szavakat? Akkoriban a Marxizmus-Leninizmus tanszék szakcsoportjaként működő tanszéki közösség kilenc lelkes oktatóval látta el a főiskolai hallgatók képzését. A dialektikus és történelmi materializmus – ez volt a filozófia neve, amely egyedüliként zárult szigorlat keretein belül az összes marxista tantárgy közül. Az etika tantárgyak oktatása is a palettán szerepelt, mindez a kor szellemében és a tudás iránti elkötelezettséggel. Az emlékek ködén át nézve, mindez egy különös, de formáló időszakot idéz fel.
