Aki bújt: Családi játékest... titokzatos fordulatokkal! Készülj fel a váratlan meglepetésekre, ahol a családi kötelékek és a feszültség találkoznak!

A történet középpontjában Grace (Samara Weaving) áll, aki egy merész döntésre szánja el magát: férjhez megy élete szerelméhez, Alex Le Domas-hoz (Mark O'Brien). Alex nem csupán egy vonzó fiatalember, hanem egy rendkívül gazdag család tagja is, akik a vagyonukat, nos, mondjuk úgy, hogy nem éppen a legklasszikusabb módon szerezték meg... khm... A házasságkötés azonban váratlan fordulatokat hoz, amikor Grace belép a Le Domas család titkokkal teli világába, ahol a hagyományok és a sötét titkok egyaránt várják őt.

Az esküvő éjszakája igazán különleges pillanatokkal indul, de Grace és Alex boldogsága hamarosan váratlan fordulatot vesz. A Le Domas család, akik látszólag mindannyian kedves és normális emberek (mint például Tony, azaz Henry Czerny, a kissé zord családfő), előhúz egy régi, misztikus családi "tradíciót". Ez a hagyomány nem más, mint egy ártatlannak tűnő játék, amelyben kártyalapokat kell húzni. A kihúzott lap határozza meg, hogy milyen különös és sokszor ijesztő kihívás vár a fiatal párra, miközben a család szándékai nem mindig olyan ártatlanok, mint amilyennek elsőre tűnnek.

Grace húz egy lapot: a "bújócska" (hide and seek) jut neki. Milyen kedves kis játék, nemde? :) De már az első pillanatban kiderül, hogy ez a bújócska messze nem a gyermeki ártatlanságot idézi. Itt Grace-nek hajnalig kell húzódnia a sötétben, miközben a rokonai – köztük a neurotikus Emilie, akit Melanie Scrofano alakít, és a mindig elegáns Charity, azaz Elyse Levesque – vadásznak rá, fegyverekkel a kezükben. Hiszen mit érne egy családi összejövetel a megfelelő fegyverzet nélkül? Itt a feszültség és a humor furcsa elegye várja a résztvevőket, ahol a bújócska nem csupán egy játék, hanem a túlélésért folytatott harc is.

Grace, a szegény lány, kezdetben csak egy beteges viccnek tartja az egészet, ám hamar rájön, hogy a Le Domas család valójában komolyan gondolja a dolgot: meg akarják ölni őt. Egy régóta fennálló átok vagy babona súlya nehezedik rájuk, amely csak akkor teljesedik be, ha Grace áldozatául esik. Ekkor kezdődik az igazi harc a túlélésért. Menekülni kényszerül a félelmetes rokonok elől, miközben a menyasszonyi ruhája fokozatosan véres ronggyá alakul, ami nekem valahol szórakoztatóan ironikus. Mert hát, milyen romantikus is az, amikor a legszebb pillanatok a legnagyobb káosz közepette születnek!

Emilie Le Domas (Melanie Scrofano) karaktere valóban a totális idegösszeroppanás élő megtestesítője. Ahogy a család tagjai egymás torkának ugranak, egymást hibáztatják, és a régi sérelmek a halálos bújócska közepette napvilágra kerülnek, a gazdagok eltorzult kapcsolatai és a stresszhelyzetben valódi énjük felszínre kerülése komikus fényben tűnik fel. Az eleve feszültséggel terhelt helyzet rávilágít arra, hogy a látszólagos elegancia mögött milyen mély és sötét titkok rejtőznek.

A hajsza során felfedjük, hogy a gazdagok világa sem mentes a sötét titkoktól (ki gondolta volna ezt?), hiszen a Le Domas család tagjai között is feszültség és titkolózás burjánzik (na meg néhány illegális fegyver is). A végén Grace, aki megmutatja, hogy egy menyasszony is lehet igazi harcos, valahogy túléli az éjszakát, és a Le Domas család „tradíciója” egy látványos, és... hát, mondjuk úgy, felejthetetlen befejezést nyer.

A film hangsúlyozza, hogy a hagyományok iránti tisztelet nem válhat süketséggé, főleg akkor, amikor emberi életek forognak kockán. Különösen szélsőséges helyzetekben az ember ösztönei és a túlélési vágy sokszor felülírják a megszokott normákat. Grace nem fogadja el, hogy passzívan tűrje a sorsát; minden erejével küzd az életéért, és nem fél szembenézni a kihívásokkal.

Az "Aki bújt" egy igazán szórakoztatóan bizarr alkotás. Az alapszituáció üdítően abszurd, és Samara Weaving fantasztikusan alakítja a rémült, ám egyre eltökéltebb menyasszony karakterét. A film ügyesen ötvözi a horror elemeit a fekete humorral, miközben egy kis társadalomkritikát is belecsempész. Bár néha talán kissé túlzottnak tűnik a brutalitás, de egy ilyen szürreális helyzetben ez már szinte elkerülhetetlen. Én személy szerint nagyon élvezem a filmet, és már számtalanszor újranéztem, mégis mindig meg tud lepni!

A film arra készteti a nézőt, hogy elgondolkodjon azon, hogy vajon a vér mindig sűrűbb-e a víznél.