Idegen: Föld: Látványos szépség, de a történet bonyolult és szokatlan.
Nagyon felemás érzésekkel néztem végig az első két részt Noah Hawley sorozatából, mely az Alien franchise új zászlóshajója jelenleg a világhálón. Egyrészt tetszett, hogy a második részre végre igazi Alien támadásokat, meneküléseket és harcokat is láthatunk (ami reményt ad arra vonatkozóan, hogy a későbbiekben is számíthatunk majd talán ilyesmire), másrészt nem tetszett a sok idegen kis lényecske képbe hozása a hibrid problémával karöltve, melyek nagyon félrevihetik a fókuszt. Nem értem, miért nem elegendőek maguk a xenomorfok úgy, ahogyan azokat Alan Dean Foster és Hans Rudolf Giger 1979-ben megálmodták.
De ezt kicsit félretéve és a történetet górcső alá véve: a sztori 2120-ban játszódik, vagyis alig pár évvel Ripley hadnagy és a Nostromo küldetése előtt (Nyolcadik utas a halál). Ebben a jövőben a valódi hatalom a Földön négy nagyvállalat kezében összpontosul, melyek közül a két legnagyobb - a Weyland-Yutani és a Prodigy - állandó viszályban és vetélkedésben állnak egymással. A Weyland egyik kutatóhajója különleges lényeket gyűjt be a világűrből, köztük Alieneket is, ám hazatérve űrjárgányuk egy Prodigy épületre zuhan. A helyzetnek megfelelően a Prodigy érzi magáénak az átkutatás jogát, és a helyszínre is küld egy különleges csapatot. Az említett kis group azért speciális, mert tagjai a Föld első hibrid-teremtményei, melyek emberi tudattal, ám mesterséges testtel rendelkeznek. Ilyen Wendy is (Sydney Chandler), akinek teste szintetikus, de korábban valódi ember-gyermekként élte életét, így tudata nagyon is emberi. Mivel a hibridek erősebbek és gyorsabbak az embereknél, közülük küld néhány egyedet a lezuhant űrhajóhoz a Prodigy vezetője, Boy Kavalier (Samuel Blenkin).
Érdemes megemlíteni, hogy az alig 29 éves Blenkin kiválasztása a szerepre meglehetősen szokatlan döntés, hiszen fiatal kora és komikus stílusa miatt nehezen elképzelhető, hogy ő lenne a Föld egyik legbefolyásosabb embere. Furcsa öltözködési stílusa van, és olykor úgy tűnik, mintha nem lenne teljesen a helyzet magaslatán. A film viszont innentől kezdve egy űrhajón játszódó horrorba csap át, ahol a katonák mellett szabadon garázdálkodó lények és Alienek tizedelik a megszállókat, akik csak beteszik a lábukat az űrhajóba (vagy az épületbe, ahová az lezuhant). A Weyland Társaság szintetikus munkatársa, Morrow (Babou Ceesay), aki az űrhajót a Föld felé irányította, szintén főszereplője a káosznak, hiszen az ő döntései vezettek ahhoz, hogy Alienek kerüljenek a bolygónkra. Wendy, a történet középpontjában álló karakter, eltökélt abban, hogy megmentse bátyját, Hermitet (Alex Lawther), aki a katonák között van és felcserként dolgozik. Kislányként együtt nőtt fel Hermittel, de miután Wendy teste megbetegedett, Hermit azt hitte, hogy húga meghalt. A találkozásuk a második rész egyik legérdekesebb pillanata, hiszen Wendy új, hibrid külsőt kapott, ami alapjaiban változtatta meg őt. Jelenleg ennyit tudok mondani a filmről: látványban erős, de a történet szempontjából kissé furcsának tűnik. Nehéz egyértelmű véleményt alkotni csupán két rész alapján, de hajlok arra, hogy 3 és fél - 4 csillag között értékeljem. Nem teljesen az igazi, de van remény, hogy a későbbiekben kiteljesedik a történet.
