Amikor a magyar vonatok kétszázzal száguldanak, az orvosok újra itt vannak, és a diákok a finn mintájú iskolarendszerben tanulhatnak, akkor válik valóra az olimpiai rendezés álma.
Ezt mondta a Népszavának Fekete-Győr András, a Momentum egykori elnöke és a NOlimpia kampány korábbi irányítója.
A francia számvevőszék legújabb elemzése arra mutat rá, hogy a párizsi olimpia nem hozta meg a várt gazdasági előnyöket, és a költségek is jelentősen meghaladták az eredeti becsléseket. Vajon ez a helyzet megfelel a várakozásoknak?
Amikor az olimpia után alaposan átnéztem a francia költségvetési adatokat, úgy tűnt, hogy a kiadások körülbelül duplájára rúghatnak. Ehhez képest most derült ki, hogy a tervezett összeghez képest két és félszeres túllépés történt. Ez nem tűnik drámai eltérésnek, ha az 1960 óta zajló olimpiák pénzügyi adatait nézzük, hiszen ezek átlagosan ennyivel haladják meg a tervezett költségeket. Persze akadtak kivételek is, például volt olyan eset, amikor a költségek hétszeresére nőttek, mint Athénban, ahol az ország gazdasága gyakorlatilag összeomlott a rendezés következtében. Ráadásul a 2008-as globális pénzügyi válság miatt is segítségre szorultak a költségvetés terhei, különben államcsőd fenyegetett volna. Így a franciák viszonylag kedvező helyzetben vannak ebben a tekintetben. Mindazonáltal számomra a költségtúllépések mindig kellemetlenek.
- Egy népjóléti államnak ennyi belefér?
Ha kizárólag pénzügyi szempontból vizsgáljuk az olimpiát, akkor nem mondható, hogy házigazdának lenni kifizetődő döntés. A gazdasági elemzések azt mutatják, hogy ez rossz befektetésnek számít. Azonban az olimpiai események értékelése nem csupán a számok alapján történik; hatalmas közösségi és nemzeti identitást formáló hatással bírnak. Ezeket az előnyöket nem szabad alábecsülni, de ugyanakkor a túlzott optimizmus sem indokolt. Ami meglepett, az az adóbevételek viszonylag alacsony szintje volt. Az összköltség kevesebb mint öt százaléka térült meg a nézők által igénybe vett szolgáltatásokból származó adókból, ami drámai módon alacsonynak számít.
Milyen üzenetet hordoz ez a helyzet a magyar olimpia megrendezését támogatók számára? Valóban van bármilyen jelentősége a jelenlegi kormányzat számára egy ilyen jellegű statisztika?
- Persze, hogy van üzenete: Orbán Viktor a párizsi olimpia után közvetlenül még valami olyasmit mondott, hogy nekünk már csak néhány mobilcsarnokot kell felépíteni, majd elbontani, a stadionokkal és a többivel nagyjából megvagyunk. Nem azt vonta le tehát tanulságként, hogy úgy lett két és félszer magasabb az olimpiarendezés költsége, hogy a franciáknak lényegében megvolt a kiépült infrastruktúrájuk.
A nemzetközi színtéren tapasztalható 100-150%-os költségtúllépés rendkívül megviselné a hazai költségvetést. Ugyanakkor az ilyen "optimista" számadatokban aligha bízhatunk.
A 2017-es budapesti világbajnokság költségvetése kezdetben 27 milliárd forintról indult, ám végül a kiadások 135 milliárd forintra rúgtak, ami ötszörös drágulást jelent. Ezzel párhuzamosan a mohácsi Duna-híd, ebben a formában, soha nem térül meg, hiszen a tervezett költség hatszorosáért valósul meg. Sajnos, a hasonló példák száma szinte végtelen. Tehát, amikor egy olimpiai rendezésről beszélünk, miért feltételeznék, hogy ez esetben másként alakulnának a dolgok?
A francia állami ellenőrök kiemelték, hogy a szervezők a költségkeretet úgy lépték át, hogy az infrastrukturális kiadások kezelését "általában megfelelőnek" minősítették. Ez finoman szólva is arra utal, hogy nem bukkantak komolyabb korrupciós elemekre.
Csupán egy gyors pillantás Mészáros Lőrinc vagyonának alakulására, és máris világossá válik, hogy nálunk az olimpia rendezése szinte elérhetetlen álom. Az olimpiai események mindig is hatalmas költségekkel jártak, még akkor is, ha eltekintünk a brutális korrupciós ügyektől. Mindazonáltal, Magyarország sportidentitása és a nemzetközi éremtáblázaton elfoglalt pozíciója alapján képes lenne rangos olimpiát szervezni.
De a gazdaság és a társadalom jelenlegi állapota - sajnos azt kell mondjam, még legalább egy fél generáció életét felölelő ideig - leveszi az asztalról az olimpiarendezés ügyét. Amikor az egész ország azon szörnyülködik, hogy a gyermekvédelmi intézményrendszerben milyen állapotok uralkodnak, amikor az egészségügy romokban, akkor szerintem nincs olyan racionális ember, aki hezitál az olimpia elutasításával kapcsolatban. Nem fér bele. És ez a következő kormánynak sem fog beleférni. Én azt javaslom, kezdjük kicsiben. Mondjuk, próbáljunk meg 2025-ben WC-papírt és szappant biztosítani a kórházakban. Aztán legalább egy teljes napot éljünk úgy, hogy nem rohad le a vasút. És a sor végén, ha mindez sikerül, remélem eljutunk az olimpiarendezés kérdéséig is. De addig nagyon hosszú az út.
Orbán Viktor a Harcosok Klubja nyitóeseményén megemlítette a NOlimpia kampányt, kiemelve, hogy van egy "nevetésre késztető hír": az olimpiai álomgyilkos Momentum tevékenysége véget ért, és mint mondta, a jóisten nem ver bottal.
- Az, hogy még ma is egy 2017-es történetről beszél, mutatja, kevés fájt neki ennyire: százszor, ezerszer elmondtuk, csak tisztázni szerettük volna egy népszavazáson, hogy az emberek akarják-e a több ezer milliárdot felemésztő olimpiát vagy nem. Ezt úgy is hívhatná Orbán, hogy nemzeti konzultáció... Mi emellett voltunk, de amikor valódi módon lehetett volna a magyar polgársággal konzultálni, gyáván megfutamodott. Aztán Tarlós István akkori főpolgármester mögé bújt, akinek a későbbi leváltásában szerintem ez is szerepet játszott.
- Teljesen irreális a budapesti olimpiarendezés?
Amikor a magyar vonatok kétszázzal száguldanak, és orvosaink, ápolóink visszatérnek, gyermekeink pedig a finn típusú iskolarendszer jótékony hatásait élvezhetik, szívből örülnék, ha a fiammal együtt ott lehetnék a megnyitón. Ez egy nemes cél, és csodás keretet adna a történetünknek. Hiszek a jövőben, abban, hogy sikerül elzavarni ezt a korrupt, tehetetlen és szűklátókörű politikai garnitúrát, és helyüket haladó, európai értékek iránt elkötelezett politikusok fogják átvenni. Ha ez megtörténik, az beindítja a gazdaság motorját, és a stagnálás helyett valódi fejlődés veszi kezdetét. De tudom, hogy ez akár két-három évtizedet is igénybe vehet. Nagy szerencse és összefogás szükséges ahhoz, hogy ezt az időt lerövidítsük.
A NOlimpia kampány után a kormánypárti támadásoknak személyes szempontból voltak-e bármilyen következményei az életemre nézve?
- Politikus vagyok, alapvetően tudtam, hogy mire számíthatok az Orbán-rendszertől.
De amikor 2023-ban az első osztályos nevelt fiam a suli előtt megállt, és egy hatalmas óriásplakátra mutatva megkérdezte tőlem, hogy miért érdekelne engem a háború, az mélyen megérintett.
Abban a pillanatban értettem meg, hogy a százmilliárdokból fizetett gyűlöletkampányok milyen mélyen mérgezik meg a mindennapjainkat. Lélekölő hatása van. Családokat szakít szét az ebédlőasztalnál, barátságokat tesz tönkre, bizalmatlanságot szül szomszéd és szomszéd között. Ez a gyűlölet aztán olyan formákat is ölthet, mint ami Jeszenszky Gézával történt néhány hete, a miniszter urat az utcán egy baltával konkrétan meg akarták ölni. Ez a mélyreható, minden magyar ember lelkét mérgező gyűlöletkeltés a Fidesz politikájának az esszenciája.
Orbán Viktor a héten kijelentette, hogy ameddig ő vezeti a kormányt, addig nem tervezik az euró bevezetését Magyarországon. Ez a döntés komoly hatással lehet a magyar olimpiai törekvésekre, hiszen a valuta stabilitása és a gazdasági helyzet kulcsfontosságú tényezők egy ilyen nagyszabású esemény megrendezése szempontjából.
Örömmel értesítelek, hogy még fél évig megőrzi miniszterelnöki pozícióját.
Szerény az olimpia gazdasági hatásaA francia számvevőszék megállapítása szerint szerény volt a tavalyi párizsi olimpia gazdasági hatása. A játékok rendezése 6,65 milliárd euróba került az államnak, ami a 2023-as kalkulációnál két és félszer magasabb összeg. Ugyanakkor az olimpiához kapcsolható fogyasztás 300 millió eurós adóbevétele szinte elhanyagolható hatással volt a gazdaság növekedésére - állapította meg a számvevőszék. A tanulmány szerint az előnyök szerények voltak a játékok alatt, mivel a rendszeres turizmus az olimpia miatt részben kiszorult Párizsból. A közép- és hosszú távú gazdasági előnyök máig bizonytalanok, holott általában helyesen kezelték a költségeket, de a biztonsági kiadások drámai növekedése előre kiszámíthatatlan volt, áll a jelentésben.
