Amikor elérkezik az aranykor, egy új világ tárul fel előttünk, ahol a lehetőségek határtalanok, és a remény szárnyakat kap. Ebben az időszakban az emberek összefognak, hogy közösen építsenek egy fényes jövőt, tele kreativitással és innovációval. Az álmok
Most, hogy a régóta várt beiktatás már mögöttünk van, és D.J.T. elfoglalta pozícióját a Capitolium, a Fehér Ház és az Ovális Iroda falai között, megkezdődött második ciklusa. Ekkor azonban a dolgok úgy tűnik, mintha egy varázspálca suhintására kezdtek volna el működni, szabályos és csodálatos módon.
Hogy mást ne mondjak, a vonatok felszámolták a menetrendszerű késéseket, a késesek pedig nyugodtan köszörülhetik késeiket, a krónikus pletykitiszben szenvedők pedig nyelvöket másokon.
Barátom anyósának vérnyomása visszaállt a bakfiskori állapotra, mondták is neki orvosai, akiket addig naponta különféle panaszokkal nyúzott, hogy eldobhatja a digitális vérnyomásmérőt, mert hosszú ideig, legalább négy évig, amíg D.J.T. elnöksége tart, nem lesz szüksége efféle kütyüre.
A világban a konfliktusok megoldódnak, lecsengenek, megcsöndesednek. Például a leleplezett vásári csaló kezet csókol a becsapottnak, és még rádob egy kilót az elcsalt paradicsomra, szilvára, választásra.
A főnök és a beosztott kényelmesen elhelyezkednek egymás mellett, és egy tál cseresznyét majszolnak, mint ahogy a bibliai példázatban a farkasok és bárányok élik békés mindennapjaikat. (Senkit sem érdekel, hogy a farkasok éhen maradnak, míg a bárányok ügyesen ellesik a farkasok vonyítását.)
Céljaik elvesztek, a mesék Piroskával és a farkassal, Jancsival és Juliskával már érthetetlen szövevényessé válnak. Hófehérke végre magára öltheti gonosz mostohája (most már inkább szerető pótmamája) fényűző, gyémántokkal és rubinvirágokkal díszített estélyi ruháját, amelyben méltán vonulhat végig az Oscar-gála díjátadó ceremóniáján.
A Kaliforniában tomboló tűzvészek meghátrálnak a hírre, hogy D.J.T.-t beiktatták az elnöki funkcióba, visszaszívják pusztító haragjukat, és az ég csatornái végre megnyílnak, bőséges eső fogja öntözni a leggazdagabb állam vízéhes földjét. Az aljnövényzet elszégyelli gyúlékonyságát, és átprofilozza magát azzá, ami eddig is lehetett volna: gím- és dámszarvastáppá.
A vének újra fiatalodni kezdenek, míg a fiatalok végre leteszik a szemtelenséget, és elkezdik tisztelni az idősebb generációt. Az ostobák bölcsességeik gyűjteményét osztják meg, mintha csak a legnagyobb tudományokat írnák. Adrian Păunescu magyarimádó ódái a kongresszusi könyvtár polcaira kerülnek, mint a kultúra kincsei. Az irodalmi Nobel-díjak pedig egyre inkább a kisgyermekek kezébe jutnak, akik még csak ismerkednek az írás és olvasás világával. Képzelj el egy világot, ahol a fürdőkádakban sosem hűl ki a víz, és a villanyszerelők, akárcsak a víz- és gázszerelők, munkakeresők maradnak, mert a csövek és vezetékek elfelejtenek elromlani, rozsdásodni vagy éppen kilyukadni. Mindez egy csodálatos, szinte lehetetlen jövőt fest, ahol a mindennapi problémák eltűnnek, és a világ csupa harmónia.
A főtéren zenélni fog a Bodor kútja, és Kolozsváron leszáll Mátyás a szoborról, hogy sétalovaglásra kölcsönadja pompás paripáját az ismételten újraválasztott sikerpolgármesternek. Megépül a 15 ezer férőhelyes vásárhelyi sportaréna, és városunk focicsapata kijut az Eb-re. (Mert eb ura fakó, Ugocsa non coronat.)
Eme boldog időszakban, amikor Amerika újra nagy lesz, sőt nagylelkű, végre olimpiát rendezhet Gernyeszeg, Szentgerice és a fővárosi Titán negyed. Az aranyérmek itthon maradnak, az ezüstöt az esélytelen országok agyhalott sportolói viszik el, a bronzot már ki sem osztják, annyira tehetségessé válik mindenki. Én matekolimpiát nyerek, és eltörlik azt a rendőrségi bírságomat, amelyet 1966-ban kaptam, mert szabálytalanul keltem át az úttesten a kolozsvári Széchenyi téren. Ja, magukat az utcákat és tereket, sőt helységeket is a régi nevükre keresztelik vissza. Helyreállítják a főtéri nyilvános alagbudit, és felszedik a piskótának nevezett kövezetet a hepehupás járdákon, a sánták táncra perdülnek, a vakok felolvasóesteket rendeznek, a némák pedig megjósolják, amit már eddig is tudtunk: reánk köszöntött az aranykor.
Pesszimisták, kíméljenek! Nem kérek ébresztőt!
