Anakonda-stratégia alkalmazásával igyekszik Kína megszorítani Tajvan térségét.

Huszonöt órával azután, hogy Tajpejből felszállt a gépem, a kínai hadsereg példátlan mobilizációval és légi, tengeri flottákkal újabb gyűrűt vont Tajvan köré. Az októberi nemzeti ünnep körüli hadgyakorlat sem volt elhanyagolható, hiszen akkor 153 katonai repülőgép és 24 hadihajó vonult fel. Korábban a hadsereg már 48 órával előre értesítette a lakosságot, ha hadgyakorlatot tervezett, de idén ez az időintervallum drasztikusan lecsökkent, és már csak percekkel korábban adtak hírt a mozgásokról. Egy hétig tartózkodtam Tajvanon, részt véve egy nemzetközi újságíró csoportban, ahol számos magas rangú személyiséggel folytattunk háttérbeszélgetéseket. Találkoztam többek között a májusban leköszönt elnök asszonnyal is, aki nyolc éven át vezette az országot. Kérdéseinkre válaszoltak miniszterek, miniszterhelyettesek, a védelemért felelős szakemberek, valamint parlamenti bizottságok tagjai, mindkét politikai oldal képviseletében.

Kína stratégiája világosan kirajzolódik: egyre szorosabb gyűrűvel próbálja megfojtani Tajvant, mint ahogy az óriáskígyó szorítja áldozatát az utolsó, végzetes mozdulat előtt. A kínai katonai repülőgépek és hajók már rendszeresen átlépik a Tajvani-szoros képzeletbeli középvonalát, és egyre inkább közelítik a szárazföld határvonalát. Ez a folyamatos provokáció jelentősen növeli a véletlen háború kitörésének kockázatát: egy apró hibából akár egy súlyos konfliktus is eredhet, ha valaki túl messzire merészkedik, és a folyamat megállíthatatlanná válik.

Számos komoly érv létezik a Peking által indított lehetséges támadás mellett, ugyanakkor szintén akadnak meggyőző indokok, amelyek azt támasztják alá, hogy miért nem valószínű egy ilyen lépés.