Az ENSZ keretein belül intenzív tárgyalások zajlanak a gyilkos robotok korlátozásáról és megfékezéséről.

A világszervezet 2026-ra tervezi létrehozni az MI-vezérelt és autonóm fegyverrendszerek fejlesztésének, valamint alkalmazásának nemzetközi kereteit. Azonban a fegyverkezési verseny fokozódása és az elszámoltathatóság hiánya aggasztó jeleket mutat, amelyek nem sok jót ígérnek ezen a téren.

Hétfőn kerül sor az ENSZ következő tanácskozására, amely a modern hadviselésben egyre elterjedtebb, mesterséges intelligencia által irányított autonóm fegyverek szabályozására fókuszál. A szakértők figyelmeztetnek arra, hogy az idő sürgetően fogynak a lehetőségek az új, halálos technológiák korlátozására – derül ki a Reuters keddi jelentéséből. Ezek a rendszerek már Ukrajnától Gázáig kulcsszerepet játszanak a konfliktusokban, miközben a globálisan növekvő védelmi költségek újabb lendületet adhatnak a mesterséges intelligenciával támogatott katonai fejlesztéseknek. E közben azonban a használatukat korlátozó nemzetközi keretek kidolgozása igencsak lassú ütemben halad.

A hírügynökség jelentése rávilágít arra, hogy globálisan érvényes szabványok gyakorlatilag nem léteznek, noha az ENSZ hagyományos fegyverekről szóló egyezményének (CCW) tagállamai már több mint egy évtizede folyamatosan tárgyalnak az autonóm fegyverrendszerekről. A világszervezet főtitkára 2026-ra tűzte ki a határidőt az érintett országok számára, hogy világos szabályozást dolgozzanak ki, azonban emberi jogi szervezetek véleménye szerint a különböző kormányzati álláspontok nem éppen a közös nevező felé mutatnak. Ez a helyzet pedig folyamatosan fokozza a rémálomszerű forgatókönyvek megvalósulásának kockázatát.

Az ENSZ közgyűlésének hétfői, New York-i ülése lesz az első olyan találkozó, amit kifejezetten az autonóm fegyvereknek szentelnek, fokozva a nyomást azokra a katonai hatalmakra, amelyek harctéri előnyüket féltve ellenállnak a szabályozásnak. Sok mindenre egyelőre nem érdemes számítani: a Reuters szerint éppen az a legfőbb kérdés, hogy sikerül-e enyhíteni a megosztottságot a CCW-tárgyalások következő, szeptemberi fordulója előtt. Magát a kérdést azonban csak egy jogilag kötelező érvényű szerződéssel lehet tisztázni, különös tekintettel a gyors technológiai fejlődésre és a tárgyalások gleccserszerű tempójára.

Nem várakoznak, hanem már itt vannak.

A riportból kiderül, hogy a New York-i tárgyalások hátterében egy 164 állam általi támogatással született, 2023-as ENSZ közgyűlési határozat áll, amely sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy foglalkozzon a felmerülő problémával. Azonban az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és India inkább a nemzeti irányelvek és a már meglévő nemzetközi keretek mellett tenné le a voksát, amelyek azonban ezen a szinten nem tűnnek elegendőnek. Például a Pentagon szóvivője a Reutersnek nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy az autonóm fegyverek a hagyományos fegyverekkel összehasonlítva alacsonyabb kockázatot jelentenek a civil lakosság számára, míg az orosz, kínai és indiai kormányzat egyelőre nem reagált a megkeresésekre.

Nem meglepő, hogy szabályozás hiányában az autonóm fegyverrendszerek egyre szaporodnak: a hírügynökség itt a Future of Life Institute agytröszt adatait idézi, ahol már nagyjából 200 ilyen telepítést követtek nyomon Ukrajnában, a Közel-Keleten és Afrikában. A Human Rights Watch erről szólva múlt havi jelentésében kiemeli, hogy a nemzetközi jog szerinti elszámoltathatóság kulcsfontosságú kérdései továbbra sem megoldottak, mások pedig arra figyelmeztetnek, hogy jelenleg kevés garancia van a védelmi cégek felelősségteljes fejlesztéseire, tekintettel a techvállalatok iparági önszabályozásának eddigi kudarcaira.