Az erdélyi unitárius templomok gyöngysora
Bölön település első írásos említése 1334-re nyúlik vissza, amikor Belen néven szerepelt a dokumentumokban. A középkor folyamán Háromszék egyik legjelentősebb községeként tartották számon. Az 1567-es népszámlálás során a település kétszer annyi kaput regisztrált, mint a környező falvak többsége, ami a helyi népesség és gazdaság virágzását tükrözte. Az itt élő nemesség viszonylag jelentős létszáma is hozzájárult Bölön társadalmi életének színességéhez. A falu az Erdővidék erős unitárius bástyájaként volt híres, amely vallási és kulturális központként funkcionált. Bölön szülötte Bölöni Farkas, a neves utazó és emlékíró, aki a település gazdag történelmét is gazdagította. A falu impozáns, keletelt temploma Pákei Lajos tervezésében készült el 1893-1894 között. Érdekessége, hogy tornya az egykori templommal szemben, nyugatra helyezkedik el, és egészen 1893-ig kaputoronyként szolgált, így őrizve meg a település múltját és hagyományait.
Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás a "Átépítések és változtatások" témában: --- **Újraformálások és átalakítások** --- Ha szeretnél még több részletet vagy egyéb információt, kérlek jelezd!
A 18-19. századi átépítések a torony belső felosztását is megváltoztatták, erre következtethetünk a falak belső oldalán üresen maradt gerendafészkekből.
A harangház, mely négy impozáns hangablakkal rendelkezik, 1804-ben került megépítésre. Az előző, 1788-as évben végrehajtott magasítást megörökítő feliratok sajnos nem maradtak ránk. A torony déli oldalán egy tekintélyes, diadalívszerű kapu nyílik, amely a jelenlegi templom építésével egy időben készült el.
A kapu mögött a védőfal hirtelen keleti irányba kanyarodik, alapja pedig a fal tövében jelentősen szélesedik.
Nehéz eldönteni, hogy ez a falszakasz eleve így épült-e, vagy valamikor később egy köpenyfallal erősítették-e meg.
A fal tövének ilyen megerősítése egyértelműen arra vall, hogy a vár belső területének nyugati szakasza nem az új templom felépítésekor nyerte el jelenlegi formáját, hanem már jóval korábban is így alakult.
A fordított kulcslyuk formájú lőrés egy különleges és izgalmas építészeti elem, amely nemcsak esztétikai értéket képvisel, hanem funkcionális szerepe is van. Ez a formáció a megszokott lőrésminták alternatívájaként jelenik meg, és karaktert ad az adott struktúrának. A fordított kulcslyuk alakja lehetővé teszi a fény és a levegő beáramlását, miközben védelmet nyújt a külső behatásokkal szemben. Egyedi dizájnja miatt a figyelmet azonnal felkelti, így tökéletes választás lehet modern vagy historikus épületekhez egyaránt.
Az egykori gyilokjáró mellvédjén, a magasságban, két téglalap alakú nyílás tátongik, melyek lőrésként funkcionáltak, és mellettük két szuroköntő is fellelhető, mintegy őrizve a múlt titkait.
Ez utóbbiak a fal felületéből kiemelkednek, homlokzatukat fordított kulcslyuk alakú lőrés töri át, falazatuk enyhén terpesztett gyámokra nehezedik.
Gyöngyössy János „A Székelyföldi vártemplomok” című művében részletesen bemutatja, hogy a falszakasz peremét cseréppel fedték be. A kapu közelében pedig két lépcsőzetes pártadísz maradványai figyelhetők meg, amelyek udvar felé néző síkja tökéletesen illeszkedik a védőfal belső felületéhez.
Az épen megőrzött pártadísz
A déli oldal félnyeregtetős védőtornya, az egykori "tömlöc" szervesen egybeépült - tehát egyidős - a szomszédos várfalakkal. Belseje a benne felhalmozott gaz miatt ma hozzáférhetetlen (1995-ös állapot).
A földszint homlokzati oldalát egyetlen keskeny és magas lőrés töri át. Fölötte, az első emelet magasságában egy újabb, az előbbiekkel azonos felépítésű szuroköntő látható.
A padlástér homlokzati oldalán egy apró, de figyelemfelkeltő lőrés található. A két oldalon, az első emeletről, egy-egy fordított kulcslyuk formájú nyílás nyílik, melyek egyedi karaktert adnak az épületnek. Ezeket a nyílásokat téglaberakás öleli körül, az alsó részük pedig szélesebb, és egy-egy vízszintesen elhelyezett gerenda keretezi, amely eleganciát kölcsönöz a szerkezetnek.
Az oldalfalak emelkedő peremén egy lenyűgöző, lépcsőzetes pártadísz látható, amely erős mészhabarcsból és apró törmelékekből készült. Ez a díszítmény különösen a nyugati oldalon maradt meg figyelemre méltó épségben, és magával ragadóan idézi a múlt építészeti hagyományait.
Ahol a vár egy rejtett, apró oldalbejárata tárult fel
A torony homlokzatát ékesítő négy lépcsőzetes pártadíszből csupán a keleti sarokban maradt meg némi töredék. Ezek a pártadíszek téglából épültek, és egykor vakolat borította őket, amely mostanra csak sejteket hagyott hátra az egykori pompából.
A torony földszinti és emeleti helyiségeibe külön ajtó nyílt; egyik az udvarról, másik a védőfolyosóról. A toronytól délre, a megközelítőleg tíz méter hosszú falszakasz felső részén két keskeny lőrés és három - az előbbiekkel formailag megegyező - szuroköntő látható.
A fal felszíne meglehetősen rücskös és megrongálódott, a félnyeregtetős toronytól körülbelül hat méterre egy háromszög alakú pártadísz maradványai tűnnek fel. Ez a részlet emlékeztet arra, hogy egykoron ez a szakasz is díszes pártázattal büszkélkedhetett.
A fal alapja fokozatosan kiszélesedik, hogy ellensúlyozza az udvar töltésének nyomását. Ezen a részen köpenyfallal megerősítették a szerkezetet, így biztosítva a stabilitást.
Ahol a köpenyfal határa véget ér, a védőfal külső oldalán egy elfalazott, durván megmunkált kövekkel övezett, félköríves záródású ajtó bújik meg. Valószínű, hogy ez a vár egy kisebb oldalbejárataként szolgált egykoron.
A falperem pártázata még ma is szemünk elé tárul.
A következő falszakasz, amely az ajtótól egészen a délkeleti védőtoronyig terjed, jelentősen eltér az eddigiekhez képest a szerkezeti felépítése, védelmi rendszerei és díszítőelemei tekintetében.
A fal felső részén nyolc süllyesztett szuroköntő nyílás található, amelyek sorban állnak egymás mellett. Ezek felett pedig újabb nyolc, egykor élénk vörös festékkel keretezett lőrés húzódik, melyek izgalmasan tükrözik a múlt erődítményeinek hangulatát.
A falperemét egy díszes pártázat zárja le, amelynek jelentős része még ma is megfigyelhető. Ezek a pártadíszek a védőfalnál keskenyebbek, és külső kontúrjuk tökéletesen illeszkedik a fal külső felületéhez.
Egy lépcsőzetes díszítmény maradványa
Nyugat felől kelet felé haladva a pártázat formája a következőképpen változik: a vizsgált falrész elején három fokozatos díszítőelem nyomai figyelhetők meg.
A következő szakaszon, amely közel négy méter hosszú, csupán néhány bizonytalan csonk emlékeztet a hajdani pártadíszek létezésére. Az ötödik lőrés felett bukkant fel az első fecskefarkas pártadísz maradványa, majd ezt követően ismét csak néhány elmosódott nyom utal a díszek egykori fényűzésére. Továbbhaladva a délkeleti védőtorony irányába, négy félköríves és négy fecskefarkas díszítmény sorakozik, váltakozva, a falperem mentén, mintegy tanúbizonyságot téve a múlt gazdag örökségéről.
Orbán Balázs véleménye a felirattöredékről:
A védőfal tetején, a szuroköntők felett, különböző felirattöredékek bukkannak fel.
Közöttük megjelennek díszes mintázatok is.
Szintén a fent említett szerző, Gyöngyössy János közléséből tudjuk meg, hogy ezeket a feliratokat, amelyeknek egy része a szomszédos délkeleti védőtorony oldalára is átterjed, a fal bevakolásakor a friss habarcsba karcolták.
A vakolat megszilárdulása után a betűket és a díszítőmotívumokat vörös festékkel húzták ki.
Orbán Balázs két figyelemre méltó feliratot emelt ki: az egyik így hangzik: "NE SIS VERBOSUS", míg a másik:
"QUIDQUID AGIS PRUDENTER AGAS ET RESPICE FINEM".
Ami manapság szinte észrevétlenül eltűnik a könyvek lapjairól.
Sajnos Orbán Balázs nem tért ki a pontos helyekre és a feliratok közötti díszítő vonalakra. Az elmúlt század során még viszonylag épen megmaradt feliratok mára szinte teljesen elhalványultak, és alig kivehetők.
A déli fal részével szemben állva, balról jobbra haladva a következő felirattöredékeket vehetjük észre: az első lőréstől balra, élénk vörös betűkkel olvasható a KOVÁCS GERG (...) név, amelynek utolsó betűi a lőrést elkerülve fokozatosan emelkednek.
A hatodik lőréstől jobbra található a következő felirat: "(...) ENTER AG (...) ET RESPICE (...) EM." Ezt a szöveget valószínűleg Orbán Balázs jegyezte fel, és ez a második feliratként van jelen.
Jobb oldalán díszítő jellegű töredék mellett DE NOBIS PACEM olvasható, amelyet újabb díszítő rajz követ.
A nyolcadik lőrés felett, valamint annak jobb oldalán egy újabb felirat található, amely részben a szomszédos védőtorony falára is kiterjed. Jelenleg csak az alábbi részlet olvasható: "(...) DOMINI (AN)NO EST/PAX".
A hatodik, hetedik és nyolcadik lőrést egy élénk vörös sáv öleli körbe.
A délkeleti torony nyugati oldalán fellelhető egy érdekes felirattöredék, amely különös figyelmet érdemel:
Az alábbi szöveg egyedi átfogalmazása: „ECCL V (...) VSENV (?) NE SIS VERBOSUS/PRO. 14. TIMOR DOMI/NI FONS VITAE (?)” „ECCL ötödik fejezet (...) VSENV (?) Ne legyél szószátyár/Pro. 14. A félelem az Úr előtt/Forrása az életnek (?)” Kérlek, ha szükséges, mondj el többet a szöveg kontextusáról, hogy még inkább testre szabottan tudjak segíteni!
A torony egyik szárnyfalát ügyesen integrálták a védőfal struktúrájába.
Az írást két oldalról elegáns, kapcsos zárójelekhez hasonló vörös díszítővonalak keretezik. A torony délkeleti falán, a második emelet szintjén, egy elhalványult felirat is fellelhető, amely sajnos már nem olvasható.
A három szintből álló, enyhén trapezoid formájú alaprajzra épült délkeleti védőtorony szervesen illeszkedik az előbb bemutatott pártázatos falrészhez. Kétségtelen, hogy mindkét elem egy és ugyanazon építkezés keretében készült.
A várfal keleti szegletén, ahol a délkeleti torony kapcsolódik, jól látható, hogy a torony észak felé néző szárnya valójában csak utólagosan került hozzáépítésre a régi védőfalhoz.
A torony udvarra néző oldalát a régi védőfal határozza meg, amely az építmény eredeti jellegét megőrizve szolgálja a védelmet.
Gyöngyössy megállapítása szerint a két eltérő építési periódust még inkább alátámasztja az a körülmény, hogy a torony udvar felőli oldalát egy régebbi védőfal képezi. Ennek a falnak egykor kifelé nyíló lőrései, amelyek védelmi szerepüket mára teljesen elvesztették, most már a torony belső terébe nyílnak. A földszinti és az első emeleti bejárat ajtónyílását is e korábbi védőfalba alakították ki.
Demján László, a neves műemlékvédő építész, aki szenvedélyesen elkötelezte magát a történelmi épületek megóvása és helyreállítása mellett, nem csupán szakmai tudásával, hanem kreatív látásmódjával is hozzájárult a magyar építészeti örökség védelméhez. Munkássága során számos ikonikus épület felújításában játszott kulcsszerepet, miközben figyelembe vette a modern igényeket és a fenntarthatóság szempontjait is. Demján László nem csupán az épületek formáját, hanem a történelmüket és a közösségekhez fűződő kapcsolataikat is értékelte, így teremtve egyensúlyt a múlt és a jövő között. Ezen elkötelezettsége révén nemcsak a szakma, hanem a nagyközönség körében is elismerést vívott ki magának, hiszen munkái nem csupán építészeti alkotások, hanem kulturális örökségünk fontos részei is.
Bölön az erdélyi unitárius templomok ékköve, amely nem csupán építészeti szépségével, hanem történelmi és kulturális jelentőségével is kitűnik. Ez a templom a hit és a közösség találkozási pontja, ahol a hagyományok és az innováció harmóniában élnek egymással. Az ortodox liturgiát és a római capitoliumi farkas mítoszát magukban hordozó közösségek titokban büszkék erre a helyre, hiszen Bölön nem csupán a vallásos élet színtere, hanem a különböző kultúrák és identitások találkozási pontja is. Az ortodoxok számára a templom szellemi otthont, míg a római hagyományok követőinek a múlt dicsőségét idézi fel, összekapcsolva ezzel a különböző vallási és kulturális örökségeket. Bölön ezért nem csupán egy épület, hanem a közösségi identitás szimbóluma, amely összeköti a múltat a jelennel, és inspirálja a jövőt.
Friedrich Philippi és Johann Michael Ackner, a szász evangélikus közösség tiszteletreméltó vezetői, szívből jövő lelkesedéssel emelték fel szavukat a hajdani német lovagrend által épített impozáns várak, templomok és telepek jelentősége mellett Székelyföldön. Az általuk képviselt értékek és örökség a régió kulturális gazdagságának és történelmi örökségének kiemelkedő példáit tükrözik.
Az ősi patakparti falucska romjai között sokan úgy vélik, hogy a valaha itt élő bolgár közösség és a szászok együtt formálhatták meg a jelenlegi Bölön elődjét. Az idő múlásával a lakosság jelentős átalakuláson ment keresztül, és a székely identitás kezdett dominálni. E történelmi háttérre épült rá a közel kétszáz éves múlt, amelyet a régi, gótikus stílusú, egyhajós kőtemplom többszöri tűzesetei és romlása követett. Ennek helyére emelkedett fel a ma ismert impozáns unitárius nagytemplom, amely a régmúlt emlékét idézi, miközben új életet lehel a közösségbe.
Az új stílusú homlokzat lenyűgöző megjelenése, a megemelt fő oromfal íves és magasan elhelyezett ablakai, valamint a központi torony íves világító elemei mind egy új korszakot képviselnek. A fő- és mellékszentélyek külső, lépcsőzetes záródásai, valamint a főhomlokzat oszlopos portálja egy olyan világot idéznek, amely a Nagy Háború utáni időszakban alakult ki, amikor a bazilikák száma hirtelen megnövekedett. Ezen építményekre a mai erdélyi görögkeleti és görögkatolikus közösségek titkos büszkeséggel tekintenek, hiszen hívek és szentjeik között mélyen gyökerezik a hit és a hagyomány.
Pedig Pákei Lajos, az erdélyi unitárius főegyházmegye elfogadott tervezője, az akkori püspök veje, Kolozsvár korábbi főépítésze a nyugat-európai szakmai tanulmányútjáról sok új elemet és megoldást hozott magával. Itt vette át a neobizánci és török stílusjegyeket, innen számíthatjuk több száz éves kereszt alakú, egy- vagy többhajós templomépítészeti hagyományoktól való elszakadását. Felfogása szerint a hosszanti kialakítású, ülőpadsorral szembeni szentély helyett a középpontba helyezendő szószékkel és úrasztallal egy centrális rendszerű, méltóságosabb közelség alakítható ki a protestáns szertartásokban.
Ezzel a megújított formavilágában tervezett templom idegen, mondhatni historizáló formavilágával és méretével szinte beszorult a meglévő várfalak közé. Megemlíthető érdekesség, hogy az eredeti tervek szerint a hívek lebontották volna a körítő várfalat a szebb kilátás és az új templom olcsóbb anyagfelhasználása miatt, viszont az akkori Lőfi Áron lelkész előrelátása miatt megmaradhatott a messze földön híres templomvár mai állapota, formája.
A Kárpátok keleti csücske, mint egy rétegződési ütközőzóna, gyakran szolgál földrengések kiindulópontjaként. A történelmünk során tapasztalt legjelentősebb földmozgások közül talán az 1990-es évek eseménye volt a legpusztítóbb, amely a korábbi 1940-es és 1977-es rengések után következett be. A beszámolók szerint annyira intenzív volt, hogy a régi kaputorony táncolni kezdett, rémületet keltve a menekülőkben. Egyes szemtanúk élénk képet festettek arról, hogy a nagytemplom kupolájának lemezfedése úgy zúgott és rángatózott, mintha "...az országban élő, élénk táncot járó nemzet, szaporalábú táncosokkal..." adta volna elő saját ősi táncát. Ily módon táncoltak a kaputorony és a félgömbboltozatú templomtornyok, mintha a föld mélyéből fakadó erő hatására egy különös, katasztrofális balett bontakozott volna ki.
Ezekben a sötét és titokzatos táncokban edződött székelyek ma is hűen őrzik egyistenhitük által kialakított szent, sérthetetlen és autonómiamentes világukat.
