Az X-akták népszerűségét próbálták kihasználni, de végül súlyosan tévedtek.
Az "Evolúció" című sci-fi vígjátékban komoly potenciál rejlett, hiszen a kiváló színészi gárda és a tehetséges rendező ígéretes alapanyagot biztosított. Sajnos azonban a film végül nem tudott élni ezzel a lehetőséggel, mivel a jóízlés határvonalait rendre átlépte.
Az X-akták elképesztő népszerűsége révén David Duchovny, aki a sorozat előtt szinte ismeretlen volt, hirtelen a szórakoztatóipar egyik legkeresettebb sztárjává vált. A sorozat leáldozóban volt, de sokan vágytak arra, hogy együtt dolgozhassanak vele. Valakinek eszébe jutott, hogy egy hasonló, de könnyedebb hangvételű, természetfeletti elemeket felvonultató produkciót kellene létrehozni – valami olyasmit, mint a klasszikus Szellemirtók (1984). A rendezői székbe azonnal Ivan Reitman került, akinek neve már akkor is sokak számára ismerősen csengett. Keresni kezdtek egy színésznőt is, aki valahogy hasonlított Gillian Andersonra, és végül ráakadtak Julianne Moore-ra. Akkoriban még nem dicsekedhetett sok Oscar-díjjal, így örömmel elfogadta a felkérést. Most már csak egy szórakoztató történet és néhány vicces mellékszereplő kellett ahhoz, hogy megszülethessen a film, amely új színt vitt a természetfeletti komédia világába!
Íme a sztori! Meteorit csapódik az arizonai sivatagba, és ide érkezik Dr. Ira Kane biológus (Duchovny) és Harry Block geológus (Orlando Jones), majd felfedezik, hogy a meteoriton idegen életforma érkezett a Földre, amely szédületes sebességgel fejlődik, napok alatt ugorva át évmilliónyi evolúciós folyamatokat. Bár a hadsereg lezárja a körzetet, a két ambiciózus kutató magánakcióba fog, hogy megtudja, mi az organizmus titka - és ebben egy csinos járványkutató (Moore) segíti őket. Nincs sok idejük, mert az idegen organizmus hamarosan leelőzi az emberiséget a fejlődésben, a hadsereg pedig olyan fegyvert készül bevetni, ami csak a lény robbanásszerű növekedését eredményezné.
Bár a sztori írásban talán mulatságosnak hatott, a kivitelezés végül egy hatalmas káoszba torkollott, tele olyan jelenetekkel, amelyeket nehezen lehetne elnézni. Nincs probléma a provokatív poénokkal vagy a szélsőséges humorral, de mi nem vagyunk éppen a válogatós típus.
Valóban, a filmben kiváló színészek bukkannak fel a kevésbé kidolgozott karakterek mögött - ott van például Moore és Duchovny mellett Dan Aykroyd, Ted Levine vagy éppen Sarah Silverman. Ugyanakkor nem hiányoznak a rettentően idegesítő alakok sem: Seann William Scott, aki Stiflerként a Amerikai pite-filmekben szórakoztató volt, de csak azért, mert megjelenése mindig a bunkóság határvonalát súrolta, és a végletekig irritáló Orlando Jones is. Nem meglepő, hogy a film végül nagyot bukott, alig hozva vissza a gyártási költségeit - pedig volt benne potenciál. Például az, hogy a Head & Shoulders samponnal harcoltak az idegen lények ellen, már önmagában is egy különös ötletnek tűnt.
