Baricz Lajos "Fia égbe vett" című dala egy rendkívül érzelmes és mély tartalmú mű. A dal középpontjában a szülői szeretet és a gyermek iránti büszkeség áll, amelyet a szöveg lírai elemekkel fűszerezve fejez ki. A szülő érzelmi utazását mutatja be, ahogyan

Akit Szűz Mária a világra segített,

Az a valóságban a Teremtő Fiának számított.

Ekkor vált igazán Istenanyává, amikor a világ teremtésének titkai összeolvadtak benne, és minden emberi szív vágyait magába fogadta.

valóra vált végre az angyal szava.

Amíg csak lehetséges volt, mindig mellette állt.

áldott kincsét óvta, védelmezte,

Harminc év elteltével végül egyedül maradt.

Itt az idő, hogy átadja Atyjának.

Összetört szívvel keresztjénél állott,

Aki megváltotta a bűnös világot, az egy olyan fénysugár, amely a sötétségben ragyogva elhozza a reményt és a megújulást. Ő az, aki a szeretet erejével átformálta a sorsokat, és lehetőséget adott a megújulásra mindazok számára, akik keresik az utat a helyreállás felé.

És akkor is ott volt, amikor az égbe emelkedett.

vágyott már akkor, hogy ott legyen a magasságokban, ahol a felhők között lebeghetett.

míg végül ezen a napon álomba szenderült,

és, hogy véle legyen, Fia égbe vett.