Beyoncé és a countrybotrány: Miért vált a Cowboy Carter a zenei világ középpontjává? Beyoncé, a popzene szupersztárja, nemcsak a világ legnagyobb színpadain tündököl, hanem néha váratlanul a country zene világában is feltűnik. A Cowboy Carter című daláva

A Cowboy Carter kétségtelenül nem (csak) country, hanem Beyoncé - és talán mindkettőből a legjobb

"Idén nem egy tengerparti nyaralásra vágyom, hanem Beyoncé koncertjére!" - hallottam ezt a mondatot egy plázában, és igazán találó a megfogalmazás. Beyoncé legújabb albuma, a Cowboy Carter, nem csupán a slágerlisták csúcsait ostromolja, hanem komoly diskurzusokat is generál a mai country zene jelentéséről. A műfaj újraértelmezése mögött nem csupán zenei innováció áll, hanem egy erőteljes társadalmi állásfoglalás is rejtőzik. Erről a jelenségről szól ez a cikk. Hermann Veronika véleménycikke.

A közelmúltban egy bevásárlóközpont forgatagában véletlenül fültanúja lettem egy izgalmas beszélgetésnek, és remélem, a résztvevők nem sértődnek meg, hogy ismeretlenül is a cikkem bevezetőjébe kerülnek. A fiatal lány a barátjával tervezett nyaralásukról osztotta meg gondolatait, míg mellette a fiú lelkesen mesélte, hogy idén a nyaralás helyett egy Beyoncé-koncertre készül Londonba, és már alig várja a nagy eseményt. Nem csoda, hogy ennyire lelkesedik, hiszen Beyoncé április végén indult Cowboy Carter turnéja már most számos rekordot döntött meg, és a kritikusok is elismerően beszélnek róla.

Egy egyszerű kereséssel (Chat GPT vagy keresőmotorok, kinek ízlése szerint) megtalálhatjuk a világ egyik legfontosabb könnyűzenei szupersztárjának idei koncertsorozatára vonatkozó, szédítő számadatokat. Az április 28-án a Los Angeles-i SoFi Stadionban induló első öt show máris 55 millió dolláros bevételt hozott, ami női előadó koncertbevételei között a legmagasabb az eddigi zenetörténetben, és a 217 ezer eladott jegy is a legek között szerepel, ahogyan a turné következő, New York-i és londoni állomásainak jegyértékesítési adatai is.

Vagy nem. A vita középpontjában a Cowboy Carter műfaja állt, ami sokakat megosztott. Egyesek szerint ez a lemez a country zene világába tartozik, míg mások egy popzenei elemekkel átszőtt country albumként azonosítják. Beyoncé maga is kifejezte véleményét az Instagramon, ahol a lemez beharangozásakor hangsúlyozta, hogy a Cowboy Carter nem csupán egy country album, hanem egy igazi Beyoncé-mű. De vajon miért volt erre szüksége, és mi magyarázza a látszólagos műfaji meghatározások mögött rejlő ellentmondásokat?

A country zene sokak, különösen a keleti és nyugati parton élő középosztálybeli és értelmiségi körök számára elutasított műfaj, mivel gyakran visszamaradottnak és rasszistának tartják. Ezt a vélekedést főként a középnyugaton, a déli államokban, valamint az Appalachia régióban élő fehér emberek jellemzői alapján alakítják ki. Az igazság azonban az, hogy a country az utóbbi évtizedekben az amerikai vidéki élet szerves részévé vált, amelynek legkiemelkedőbb képviselői jellemzően fehér férfiak, míg a dalok leggyakoribb témái közé tartozik a szerelem, a jeges tea, a kisvárosi értékek tisztelete, valamint a nyári esték eltöltésének különböző formái, lányokkal és traktorokkal fűszerezve.

Éppen emiatt a country egyik legfontosabb valutája a társadalmi nosztalgia, és ahogyan általában az ezzel operáló termékeknél, itt is kiderül, hogy ilyen világ nemhogy most nem létezik, de valójában soha nem is volt.

Ennek az álomvilágnak az egyik sajátossága például, hogy nincsenek faji problémák és különbözőségek, mivel nincsenek színesbőrű emberek sem - a country nemcsak egy homogén fehér világot hoz létre, hanem a zenetörténetből is kiradírozza a fekete gyökereket, pedig - és itt érkezünk el a Cowboy Carter problémájához - ahogyan az amerikai populáris zenei műfajoknak általában, a countrynak is erős gyökerei vannak az afrikai-amerikai kultúrában.

Már 1968-ban, az első countryról szóló tudományos monográfiában azt írta Bill Malone professzor, hogy hiába tűnik a legfehérebb zenei műfajnak, valójában rengeteget kölcsönzött a fekete zenei szubkultúrákból, különösen a blues vidékéről és a bendzsózenéből, aminek a nyomai egészen a 17. századi rabszolgakereskedő-hajókig vezetnek vissza. Létezik egy nagyon korai, 1855-ös felvétel, amin egy akkor rabszolgasorban tartott zenész, John Scruggs játszik a hangszeren. Sok fehér countryzenész Jimmy Rodgerstől June Carterig (aki később Johnny Cash felesége lett, a róla szóló, A nyughatatlan című életrajzi filmben Reese Witherspoon alakítja) számolt be közvetlen hatásról, és ha megnézzük a zenei tónusokat és az egymásra rakódó hagyományok rétegeit, akkor ugyanerre juthatunk.

A country zene története szorosan összefonódik a fekete zene hagyományaival, ám manapság ez a kapcsolat sokszor elhomályosul. Jelenleg a fekete zenészek, különösen a női előadók, szinte teljesen hiányoznak a műfaj mainstream színteréről. Az egyik legemlékezetesebb fekete női előadó, Linda Martell, akit a country zene elfeledett hőseként is emlegetnek, mindössze egy igazán sikeres albumot adott ki 1970-ben. Ő a Cowboy Carteren két dalban is szerepel, ezek közül a THE LINDA MARTELL SHOW és a SPAGHETTI című számok emelkednek ki, utóbbi teljesítményéért Grammy-jelölést is kapott – ez volt az első ilyen elismerés az életében.

Amikor Beyoncé közzétette az Instagramon azt a bizonyos posztot, amelyben bejelentette, hogy a Cowboy Carter nem csupán country, hanem egy Beyoncé-album is, már akkor is sejthető volt, hogy a projekt tartalmazni fog country elemeket. Ennek ellenére sok, főként helyi country rádió elutasította a debütáló TEXAS HOLD 'EM című kislemezt, azzal az indoklással, hogy egy fekete női előadó számára nem illik a country zene. A lemez nyitódala, az AMERICAN REQUIEM, kifejezetten reflektál erre a jelenségre, hiszen a szövegében így hangzik: "Régen azt mondták, túl 'country'-nak beszélek... / a visszautasítás érkezett, mondván, nem vagyok elég Country."

A lemez borítóján Beyoncé egy impozáns fehér ló hátán ül, rodeókirálynői öltözékben, miközben az amerikai zászlót büszkén lengeti. Ezzel a látvánnyal minden, a country zenei kultúrához kapcsolódó vizuális elemet megjelenít. Mégis, sokan ezt a képet a fehér kultúra kisajátításának, sőt, fenyegetésnek vélték, holott éppen ellenkező irányú kisajátítás valósult meg. Ezt a jelenséget különösen éles fénnyel világította meg Beyoncé 2024. december 25-én tartott félidős előadása a Netflix által közvetített Baltimore Ravens-Houston Texans amerikai futballmeccs keretein belül.

Ahogyan már egy korábbi írásomban említettem, egy rendkívül érzékeny politikai témákat boncolgató műsorral készültünk, amely a faji egyenlőtlenségeket és a country zene, valamint Texas állam sztereotípiáit érinti. A meccs egyik résztvevője nem más volt, mint a Houston Texans, amelyet a houstoni születésű Beyoncé is támogat. Érdemes megjegyezni, hogy a hagyományos countryzene megértéséhez elengedhetetlen az afrikai-amerikai zenei kultúra történetének ismerete, ám ennek ellenére sokan próbálnak e nélkül eligibilis véleményt formálni.

A Cowboy Carter nem azért egy Beyoncé-album, mert egyébként nem egy country album, hanem azért, mert ez a műfaji kategória megpróbálta kitörölni a saját emlékezetéből azt, ami előtt Beyoncé számos gesztusban és dalszövegben tiszteleg a lemezen.

A helyzet kétségtelenül dinamikusan változik, amit nem csupán Beyoncé és a Cowboy Carter turnéja körüli hatalmas siker jelez, hanem az is, hogy egyre több fekete és alternatív fehér countrysztár tűnik fel az eladási listák élén. Ezek az előadók éppen azokat az előítéleteket próbálják meg megdönteni, amelyek a műfaj körül kialakultak. Jelenleg az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő countryelőadó a Cowboy Carteren is két dalban közreműködő nigériai-amerikai énekes, Shaboozey, akinek A Bar Song (Tipsy) című slágere tizenkilenc hétig vezette a Billboard Top 100-as listáját. Erre eddig csupán egyszer volt példa, mégpedig a fekete country-hiphop művész, Lil Nas X 2018-as, saját definíciója szerint country trap dalának, az Old Town Roadnak a esetében.

Ez utóbbi egyébként megjelenése után szinte rögtön lekerült a country slágerlistákról, amire az indok a trap jelleg volt - és hogy valójában mi, azt csak sejthetjük. A fehér country szupersztárok közül ma már sokan - persze nem elegen - például Zach Bryan vagy Jason Isbell reflektálnak a műfajban jelenlévő rasszizmusra és a nők hátrányos megkülönböztetésére, és ha más hangját nem is, talán az övéket majd meghallja a közönség és a kiadók.

Jelenleg Beyoncé hangja tölti be a teret, több százezer rajongó élvezi a koncerteket, míg még többen a lemezeken keresztül kapcsolódnak hozzá. Ezek a munkák, akárcsak a művész maga, túllépnek a hagyományos kategóriákon, és forradalmasítják a zenei határokat. A SPAGHETTII című dal szövegében, amelyet Linda Martellel és Shaboozeyval közösen alkottak, világosan megmutatkozik, hogy a műfaj csupán egy szűk keret; elméletileg könnyen megközelíthető, de a valóságban inkább korlátoz, mint felszabadít. Cowboy Carter tehát nem csupán country zene, hanem egy igazi Beyoncé élmény – és talán mindkét világ legjavát ötvözi.