A megalodonok elképesztő és félelmetes párharcokat vívhattak egymással, ahogyan az óceán mélységeiben harcoltak az életükért.
Kit érdekel Godzilla és King Kong harca, amikor a valóság is olyan epikus összecsapásokat hozott, amelyek méltóak egy ősi eposzhoz? Úgy tűnik, hogy egykor a tengerek legfélelmetesebb ragadozója, a megalodon, nem csupán a tenger mélyének uralkodója volt, hanem fajtársainak is megásta a sírját. Ezt a megdöbbentő tényt a legújabb kutatások során felfedezett, különös nyomokkal díszített megkövesedett fogak bizonyítják, amelyek arra utalnak, hogy a megalodon nem kímélte saját faját sem.
Egyes ősi megalodonfogakon szokatlan karcolások nyomaira bukkantak, amelyek vélhetően más megalodonok fogaiból erednek. Ez arra utal, hogy ezek a történelmünk előtti vízi óriások időnként agresszív "véleménycserét" folytattak egymással - tudósít az IFLScience.
A megalodon, amely lenyűgöző módon akár 19,8 méteres hosszúságot is elérhetett, hosszú időn keresztül uralta az óceánok mélységeit, egészen körülbelül 3,6 millió évvel ezelőtti eltűnéséig. A populáris kultúrában, mint például a „The Meg” című filmben, gyakran egy hatalmas nagy fehér cápaként jelenik meg, de a legfrissebb tudományos kutatások arra utalnak, hogy ennek a lenyűgöző élőlénynek a teste inkább megnyúlt, mintsem masszív volt, és valószínű, hogy melegvérűként élt. Érdekes módon éppen ez a különleges alkalmazkodás is hozzájárulhatott a faj végső kihalásához.
A megalodonok utódai még mindig ott rejtőznek a tenger mélyén. Egy váratlan cápafaj kapcsán derült fény arra, hogy fiziológiai felépítése meglepően hasonlít a legendás megalodonéra, ami súlyos aggodalmakat vet fel az éghajlatváltozás következményeivel kapcsolatban.
Egy friss tanulmány szerint Észak- és Dél-Karolinában számos megalodonfog olyan sérüléseket mutat, amelyek arra utalnak, hogy ezek a cápák saját fajtársaikkal kerülhettek összetűzésbe. A megalodonok fogai éles, fogazott élükről és hatalmas méretükről ismertek, és rendszerint zsákmányuk csontjain is hagynak nyomokat. Az azonban, hogy hasonló sérülések magukon a megalodonfogakon is megfigyelhetők, új és izgalmas lehetőségeket vet fel.
Egyes fogakon merőleges karcolások láthatók, amelyeket nem okozhatott önkár, például egy harapás során keletkezett sérülés. Mint azt a tanulmány szerzői írják:
A keletkezésük körülményei még számunkra is rejtélyesek, de a legegyszerűbb magyarázat talán az, hogy két egymással szemben álló állkapocs összeütközött. Azonban, ha figyelembe vesszük a lamniform cápák állkapcsának felépítését, ez a magyarázat egyáltalán nem tűnik valószínűnek.
Több érdekes elmélet is napvilágot látott a karcolások eredetével kapcsolatban. Az egyik magyarázat szerint ezek a nyomok abból származhatnak, hogy a cápa fogai egymáshoz dörzsölődnek, amikor egy új fog bújik elő, míg egy régi éppen kiesik. Érdemes megemlíteni, hogy néhány mai cápa időnként lenyelheti saját fogait – akár véletlenül, akár tudatosan, hogy hasznot húzzon a bennük található kalcium-foszfátból. Egy másik hipotézis pedig azt sugallja, hogy a megalodonok harapás közben esetleg saját fogaikat karcolták meg, amikor zsákmányuk csontjába mélyesztették őket.
A megalodonok legérdekesebb aspektusai közé tartozik az a feltételezés, hogy ezek a hatalmas cápák nemcsak a táplálkozásért, hanem egymás ellen is harcoltak. Az összecsapások okai sokfélék lehettek: területi viták, hierarchikus táplálkozási versenyek, párzási konfliktusok, sőt, akár kannibalizmus is. Érdekes módon a mai nagy fehér cápák esetében is megfigyelhető hasonló agresszív viselkedés, ami megerősíti azt a sejtést, hogy a megalodonok számára sem volt ismeretlen a harc. Ezekben a küzdelmekben pedig nem volt más, mint félelmetes állkapcsaik, amelyek a legnagyobb fegyvernek számítottak az óceán mélyén.
