Egyedülálló módon emlékeztek meg a zajtai svábok deportálásáról a szatmárnémeti Kálvária templomban - Képgaléria.
A Kálvária templom udvara volt a helyszíne annak a szívhez szóló megemlékezésnek, amely vasárnap délután 2 órakor vette kezdetét. E rendezvényt a magyarországi Zajta község Német Nemzetiségi Önkormányzata és a zajtai Vitéz Gaál Lajos Kulturális Egyesület szervezte, a szatmári német közösség támogatásával. A megemlékezés célja az volt, hogy tiszteletünket tegyük a nyolcvan évvel ezelőtt elhurcolt zajtai deportáltak előtt.
A zajtaiak egyedülálló módját választották az emlékezésnek: vasárnap délelőtt lovas kocsikra pattantak, és elindultak a községük közvetlen szomszédságában lévő Nagypeleskéről a szatmárnémeti Kálvária templom felé. Ezzel a gesztussal szimbolikusan elevenítették fel az elhurcolt sváb lakosok kényszerű útját, lehetőséget adva arra, hogy mélyebben átérezzék azokat a borzalmas nehézségeket, amelyeket az akkori események során éltek át.
Ahogy az ünnepség első felszólalója, Husztiné Nagy Ágnes is megemlítette, ő maga is a kocsik hátán érkezett a szatmári rendezvényre. Felidézte azokat a fájdalmas emlékeket, amikor a fiatalokat szekerekre rakták, és Szatmárnémetibe szállították őket. Ott, az akkori MÁV Internátus (a mai CFR iskola) falai között tartották fogva őket, mielőtt a hírhedt "málenkij robotra" tehervagonokban indultak volna. A kényszermunka sokak életét megnyomorította, évekig tartott, és csak kevesen térhettek haza. "El tudná-e képzelni a mai digitális világban felnövő generáció, hogy elviselje azt a sorsot, amit az elhurcoltak átéltek?" - tette fel a kérdést Husztiné, elgondolkodtatva a hallgatóságot.
A megemlékezés folytatódott Fanea József, a Kálvária templom német nyelvű közösségének plébánosának áldásával, amely mély lelki tartalommal töltötte meg az eseményt. Ezt követően Keiser Stefan, az NDF (Német Demokrata Fórum) szatmárnémeti szervezetének elnöke lépett a színpadra, hogy megossza gondolatait a jelenlévőkkel. Kiemelte, milyen mélyen megrázó és embertelen sorsot kellett elszenvednie a helyi sváb közösség tagjainak, akiknek története emlékeztet minket arra, hogy a múlt fájdalmai sosem felejthetők el, és hogy fontos, hogy hangot adjunk a történelem árnyékában élőknek.
Huszti Róbert, a Vitéz Gaál Lajos Kulturális Egyesület elnöke, mélyen megindító beszédet mondott, amelyet személyes érintettsége tett még hatékonyabbá. Emlékei között felidézte nagymamája sorsát, aki a huszonkilenc elhurcolt zajtai sváb fiatal között volt. Róbert szavaiból kiérződött a fájdalom, amikor elmesélte, hogy nagymamája két év kényszermunka után tért vissza, mindössze 29 kilogramm súllyal. Különösen megrázó volt, ahogy a sors iróniájaként említette, hogy az auschwitzi haláltábor egyik túlélője segítette le a vonatról, amikor végre hazatért. A kulturális egyesület elnöke határozottan hangsúlyozta, hogy a sváb közösség fogyatkozása ellenére bízik abban, hogy akadnak olyanok, akik tovább éltetik az emlékeket, hogy a jövő generációi számára soha ne válhasson valósággá hasonló tragédia.
Az ünnepségen megjelent Kosztya Zoltán, Zajta község polgármestere is, aki számos más résztvevővel együtt tiszteletét tette, és koszorút helyezett el a Kálvária templom udvarán található emléktáblánál.
