"Egy kézfogás és egy kedves szó sokkal többet jelent, mint bármely szórólap."

A szórványban élő magyar közösségek helyzete Erdélyben rendkívül érzékeny és egyben kulcsfontosságú téma, amely folyamatos figyelmet és kreatív megoldásokat igényel. Egyes területeken a fokozatos asszimiláció és a fiatalok elvándorlása miatt a közösségek fennmaradásáért vívott harc határozza meg a mindennapi életet. Másutt azonban civil kezdeményezések, egyházi támogatások és oktatási programok révén sikerül erősíteni a közösségi identitást és összetartozást. A szórvány jövője nem pusztán a helyi erőfeszítéseken múlik; kulcsszerepet játszik az intézmények jelenléte, az oktatási és kulturális hálózatok hatékony működése, valamint a megfelelő támogatások és a parlamenti képviselet biztosítása. A hosszú távú identitásmegőrzés érdekében fontos, hogy megértsük, milyen jó példák léteznek, hol vannak még jelentős hiányosságok, és milyen kihívásokkal, lehetőségekkel néznek szembe a közösségek. E témákról Markó Attilával, az RMDSZ szórványért felelős parlamenti képviselőjével folytattunk eszmecserét, hogy feltérképezzük a jövőbeli lehetőségeket és megoldásokat.

A tavalyi parlamenti választásokat megelőzően egy különleges körútra indultam, hogy személyesen találkozzak a szórványban élő magyar közösségekkel. Ez az utazás nem csupán egy politikai esemény volt számomra, hanem egy lehetőség arra, hogy mélyebb betekintést nyerjek a helyi élet valóságába és a közösségek kihívásaiba. A találkozások során szívhez szóló történeteket hallottam. Sok helyen érezhető volt a közösségi összetartás ereje, de ugyanakkor a szórványban élők félelmei és aggodalmai is. A nyelvhasználat, a hagyományok megőrzése és a fiatalok elvándorlása mind olyan kérdések voltak, amelyekkel szinte mindenhol találkoztam. A helyiek elmondták, hogy bár igyekeznek fenntartani identitásukat, a mindennapi élet kihívásai gyakran megnehezítik ezt. A szórványban élők helyzete rendkívül összetett. Miközben a közösségek erős akaratot mutatnak a magyar kultúra és nyelv megőrzésére, a külső körülmények – gazdasági, társadalmi és politikai – gyakran hátráltatják őket. A találkozók során egyértelművé vált számomra, hogy szükség van a közösségi támogatásra és a kormányzati segítségre ahhoz, hogy ezek a közösségek tovább élhessenek és fejlődhessenek. Összességében a körutam megerősítette bennem, hogy a szórványban élő magyar közösségek rendkívül fontosak a nemzet identitása szempontjából, és hogy mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy támogassuk őket a kihívásaik leküzdésében.

Brassó városában születtem és nőttem fel, itt töltöttem el iskolás éveimet, és az életem jelentős részét is e falak között éltem le, leszámítva azt a kényszerű időszakot, amikor távol kellett maradnom. A szórvány számomra nem csupán egy fogalom; már diákként megtapasztaltam, milyen plusz energiát igényel ahhoz, hogy a román többség között magyarként megmaradjunk. Ezért él bennem az a fiatalos, szinte dacos "csak azért is" érzés, amely a néptánc, népzene és irodalom iránti szenvedélyemben, valamint az 1989 előtti időszakban illegálisnak számító diákmozgalomban való részvételben bontakozott ki. A rendszerváltás után ez a belső tűz ifjúsági és politikai elköteleződésemmel is párosult, hiszen aktívan részt vettem a brassói RMDSZ alapításában, valamint számos diák- és ifjúsági program megszervezésében. Végül pedig ennek a tenni akarásnak köszönhetően tértem haza a budapesti egyetemi éveim után, és azóta is többnyire a központi kormányzatban töltöm be a szerepem.

A kissé hosszúra nyúlt bevezető azért fontos, mert nem csupán a kampány során, hanem évtizedek óta tapasztalom, milyen is a szórványközösségek élete. Számomra a kampány csupán egy frissítés volt, hiszen az utóbbi időszakban már számos változás történt az erdélyi magyar közösség életében. Az anyanyelvű oktatás, a kulturális intézmények, és az egyházi élet mind bővültek, és ezek a fejlődések természetesen a szórványközösségekre is hatással voltak. Mi magunk is aktív résztvevői voltunk ennek a változásnak, hiszen küzdöttünk azért, hogy újra létrejöjjenek önálló magyar iskolák, amelyek közül több is a szórványban található. Ilyen például a Brassóban működő Áprily Lajos Főgimnázium, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, és a medgyesi Báthory István Általános Iskola.

A szórványkörút számomra olyan élmény volt, mintha mindenhol hazaérkeztem volna. Számos, a népességfogyással összefüggő problémával találkoztam, amelyek szinte mindenhol visszaköszöntek. Ugyanakkor, a sokszínű szórványvilág miatt rengeteg eltérő helyzetet is megfigyelhettem. Ez a közeg nem homogén, hanem megyénként és településenként is rendkívül gazdag és sokféle, minden hely a saját különleges vonásaival együtt alkot egy színes, változatos képet.

Nem elhanyagolható szempont, hogy Erdély szórványmegyéiben vannak olyan területek, mint Arad, Brassó, Máramaros és Temes, ahol a helyi parlamenti képviselő megválasztása rendszeresen reális lehetőség. Ezzel szemben léteznek olyan megyék, mint Beszterce-Naszód, Fehér, Szeben, Krassó-Szörény és Hunyad, ahol az elmúlt harminc év során ez a lehetőség gyakorlatilag megfogyatkozott. Mégis, az ő szavazataik révén az RMDSZ mindig számíthat egy-két mandátumra a visszaosztás során. Ezért a helyzetük különösen figyelemre méltó, és a rájuk irányuló figyelem kiemelt fontosságú.

- Az RMDSZ hosszú ideje kiemelten kezeli a szórványközösségek ügyét. Az eddigi törekvések, intézkedések mennyire bizonyultak hatékonynak, és milyen területeken van szükség új megközelítésre?

- Gyakorlatilag ott folytathatnám, ahol az előbbi kérdésre adott válaszomban abbahagytam: politikai közösségünk segítségével sikerült új alapokra helyezni a magyar nyelvű oktatást, és ez a szórványban kiemelt jelentőségű. A kulturális élet terén is jelentős erősödést tapasztaltunk, ma már szinte minden olyan községben, ahol magyarok is élnek, létezik egy kis tánccsoport vagy műkedvelő, közösségszervező mag, szinte minden gyülekezetnek van kórusa, dalárdája, és a sort lehetne folytatni. A kereteket tehát megteremtettük, és ma már sokkal inkább az a kihívás, hogy képesek vagyunk-e tartalommal feltölteni ezeket a kereteket. Ebben a helyi vezetőknek hatalmas szerepük van: az RMDSZ megyei és települési elnökeinek, önkormányzati képviselőink vagy - szórványban ritka esetben - polgármestereink. Ebből rögtön következik az is, hogy

A szórványban a sikerek gyakran azon múlnak, hogy mennyire vagyunk képesek meggyőzni a román többségi vezetést a magyar ügyek jelentőségéről és támogatásuk szükségességéről. A besztercei önálló magyar iskola létrehozása eddig sajnos meghiúsult a román többség ellenállása miatt, de mi nem veszítjük el a hitünket és a reményeinket.

Egy másik fontos téma, amelyet érdemes körüljárni, az egyházak szerepe a szórványközösségek életében. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása eddig viszonylag zökkenőmentesen haladt, aminek köszönhetően több mint 1100 elkobzott ingatlant sikerült visszaadni, és ezek közül számos a szórványban található. Jelenleg ezek az ingatlanok a magyar közösségek szolgálatában állnak, legyen szó iskolákról vagy közösségi házakról. A lelkészek szerepe ebben a folyamatban kiemelkedő: ők nem csupán Isten igéjét hirdetik, hanem valódi közösségi vezetők is, akik a hétköznapokban és ünnepeken egyaránt számos programot szerveznek minden korosztály számára. Hálásak vagyunk az ő fáradozásaikért, amelyek kiegészítik a mi munkánkat. Ugyanakkor még számos területen van mit tenni, különösen a szórványban élő magyar vállalkozók és gazdák esetében. Tapasztalataim alapján sokan közülük a társadalom peremén helyezkednek el, így elengedhetetlen, hogy támogassuk őket abban, hogy hozzáférjenek a szükséges információkhoz és támogatásokhoz, amelyeket a tömbben élők már könnyedén megkapnak. Általánosságban elmondható, hogy az élet minden területén szükség van további előrelépésre és segítségnyújtásra, legyen szó oktatásról, kultúráról vagy a legfiatalabbaktól a legidősebbekig terjedő közösségi programokról.

Mint a szórvány közösségek képviselője, úgy vélem, hogy a legnagyobb kihívást ma a kulturális identitás megőrzése jelenti. A folyamatos migráció, a fiatalok elvándorlása és a globalizáció hatásai mind olyan tényezők, amelyek veszélyeztetik a közösségek hagyományait és nyelvét. Ezen kívül a közösségek közötti kapcsolatok erősítése és a helyi erőforrások fenntartható kihasználása is kulcsfontosságú a hosszú távú megmaradás szempontjából. Fontos, hogy a közösségek aktívan részt vegyenek a saját jövőjük alakításában, és támogassák egymást a kihívásokkal szemben.

- Nem lehet erre a kérdésre egységes választ adni. Hiszen a szórványnak épp a már említett sokszínűsége, változatossága más-más kihívások elé helyez bennünket a helyi vezetőktől a parlamenti képviselőig. Vannak olyan települések, ahol az elemi osztályok megőrzése jelenti a legnagyobb kihívást, máshol épp a pap hiánya a legsúlyosabb probléma. Van olyan helyzet, ahol a szórványkollégium megszűnése serkent bennem ambíciókat annak felélesztésére, máshol akár az ivóvízellátás csodát tud teremteni a közösség megmaradása szempontjából. Látható tehát, hogy millió - aprónak tűnő, de helyi szinten életmentő - dolog járulhat hozzá egy-egy közösség megmaradáshoz, vagy azok hiánya elsorvasztja azt.

Ha mégis meg kellene neveznem néhány általánosnak mondható kihívást, az a magyar nyelvű oktatás megőrzése lenne, ám ezzel szoros összefüggésben azoknak a gazdasági-társadalmi körülményeknek a megteremtése, hogy a fiatalok otthon maradjanak és otthon alapítsanak családot.

Ez a folyamat olyan munkahelyek megteremtését, egészségügyi szolgáltatások biztosítását, családtámogató intézkedéseket és különféle kedvezményeket igényel, valamint sok más fontos elemet is. Ugyanakkor ez túllép a saját hatáskörömön és képességeimen, de az RMDSZ csapata az önkormányzatokban, a parlamentben és a kormányban azért van, hogy közösen dolgozzunk ezen célok elérésén és javítsunk a helyzeten.

Ugyanakkor szeretném kiemelni egy rendkívül fontos aspektust. Az utóbbi hónapok során – immár a kampányon kívül is – rendszeresen látogatok el a szórványmegyékbe, és azt tapasztalom, hogy sokszor már az is csodákra képes, ha csupán jelen vagyunk az emberek között, figyelmesen meghallgatjuk őket. A kihívások megoldása természetesen az RMDSZ csapatának feladata, de az első és legfontosabb lépés az, hogy minél gyakrabban ott legyünk a közösségben, és valóban odafigyeljünk rájuk, még a legeldugottabb településeken is. Egy baráti kézfogás vagy egy kedves szó sokkal többet ér, mint bármilyen szórólap.

A Szövetségi Képviselők Tanácsa szórványfrakciója nemrégiben egy új, átfogó cselekvési tervet állított össze, amely számos innovatív irányelvet és konkrét lépést fogalmaz meg. Célja, hogy fokozza a szórványban élő magyar közösségek védelmét és támogatását, figyelembe véve a korábbi tapasztalatokat és eredményeket. Az új terv legfontosabb irányelvei közé tartozik a közösségi összefogás erősítése, valamint a kulturális örökség megőrzésére irányuló erőfeszítések fokozása. Ezen belül kiemelt figyelmet kap a fiatalok bevonása, hiszen a jövő generációinak aktív részvétele kulcsfontosságú a közösségek fenntarthatósága szempontjából. Konkrét intézkedések között szerepel a helyi programok és események támogatása, amely segít a közösségek identitásának megőrzésében és megerősítésében. Emellett új képzési lehetőségeket kínálnak a közösségi vezetők számára, hogy hatékonyabban tudják képviselni a helyi igényeket és érdekeiket. A terv hangsúlyozza a digitális platformok kihasználását is, lehetővé téve a szórványban élők számára, hogy könnyebben hozzáférjenek információkhoz és támogató hálózatokhoz. Ezen intézkedések révén a Szövetségi Képviselők Tanácsa célja, hogy a szórványban élő magyar közösségek számára erősebb alapot biztosítson a jövőbeli kihívásokkal szemben.

Az RMDSZ 2011-ben hozta létre a magyar szórvány napja ünnepének hivatalos kereteit, azóta pedig minden évben megemlékezünk erről a fontos eseményről. Ugyanebben az évben készült el az első szórvány cselekvési terv, amelyet négyévente felülvizsgálunk és korszerűsítünk. Ezt a gyakorlatot követtük 2015-ben és 2019-ben is, ám a járvány miatt a legújabb cselekvési tervünk kidolgozása egy évet csúszott. Az előzetes konzultációk során közel 30 javaslattevő több mint 150 ajánlást fogalmazott meg a tervhez, amelyet nem lehet teljesen újként kezelni, hiszen a főbb témák és irányvonalak szorosan illeszkednek az előző tervekhez. Ez természetes, hiszen az oktatás, a kultúra, a sajtó és a fiatalok helyzete terén csupán frissítésekre és új ötletek bevezetésére van szükség; a legfontosabb irány továbbra is változatlan. A véglegesítés alatt álló terv azonban tartalmaz új, innovatív elemeket is, amelyek célja a szórványban élők gazdasági helyzetének és munkaerőpiaci lehetőségeinek megerősítése. A szórványban tevékenykedő vállalkozók és gazdák támogatására összpontosítunk, elősegítve az információk áramlását, valamint a tömbmagyar területeken működő gazdasági szervezetekkel való szorosabb együttműködést, hogy e termékek forgalmazását is támogathassuk.

Emellett új javaslatként jelenik majd meg, hogy ne csupán székely-szórvány, hanem szórvány-szórvány együttműködésben is gondolkodjunk - ez pedig olyan események, programok összehangolását és online térben való követhetőségét feltételezi, amelyek alkalmasak arra, hogy a szórványvidékek egymás között is szoros kapcsolatot ápoljanak.

Ösztönös hozzáállás mindig a nagyobb testvértől kérni a segítséget, de ott van mellettünk az ikertesó is.

Az RMDSZ politikai álláspontja szoros összefüggésben áll a román pártokkal való együttműködés dinamikájával, amely folyamatosan alakul. Milyen lehetőségeket és kihívásokat lát a szövetség a jövőbeli kormányzati döntéshozatalban?

- Ahhoz, hogy fejleszteni, erősíteni tudjuk a közösségeinket, elengedhetetlen feltétel az, hogy az RMDSZ kormányzati eszközök birtokában legyen. A kormányzati döntéshozatalban való részvétel nélkül bármikor visszafordítható az a folyamat, amely bölcsődék, iskolák építéséről, településfejlesztésről, a kulturális élet bővítéséről, egyházak és civil szervezetek támogatásáról szól.

Még a kormányzati szerepvállalás sem mindig elegendő - emlékezzünk csak, hogy mi történt az Úzvölgyében, Marosvásárhelyen a katolikus líceummal, a szélsőséges erők előretörésével -, ezért belegondolni is nehéz, hogy mi lenne, ha hosszabb távon az RMDSZ-t kiszorítanák a döntéshozatalból.

Majdnem két évvel ezelőtt már megtapasztaltuk a közösségi fejlesztések leállásának következményeit. Mindannyian érzékeltük, hogy önkormányzataink nehéz helyzetbe jutottak, és hogy a választási szuperév során az RMDSZ nélküli kormány számos rossz döntést hozott, amelyek hatásai ma is érezhetők.

Az RMDSZ kormányzati szerepe tehát több síkon is lényeges: egyrészt csak így van lehetőségünk a fejlesztésekre, fejlődésre és a magyar közösségek minden területen érezhető támogatására, másrészt ez a szerepvállalás elősegíti a szélsőséges erők visszaszorítását. Nekünk, nyilván, mindig az a célunk, hogy törekvéseink, céljaink megvalósítása érdekében partnereket találjunk, hiszen a kormány mögött mindig parlamenti többség áll.

- A kisebbségi jogok gyakorlati érvényesítése terén milyen előrelépéseket tartana reálisnak az elkövetkező kormányzati ciklusban?

- Sokszor szóba kerül, hogy alapvetően elég széles körben sikerült jogszabályokban rögzíteni, illetve védeni a kisebbségi és nyelvi jogokat, a jogalkalmazás azonban még mindig döcögős. A jogérvényesítés egyik eleme az, hogy mi magunk jogtudatosan viszonyuljunk saját jogainkhoz, magyarán, éljünk ezekkel a jogokkal, és a mindennapi ügyintézésben kérjük is számon ezeket.

A nemzetiségi tudatosságunk gyakran összetűzésbe kerül az eredményesség iránti vágyunkkal. Sok esetben éppen azért nem élünk a közigazgatási nyelvi jogainkkal, mert a kétnyelvűséget bonyolultabbnak és nehezebben kezelhetőnek érezzük. Emellett bennünket az a félelem is vezérel, hogy ha a román nyelvet részesítjük előnyben, talán így könnyebben találunk megoldást a problémáinkra.

Szórványban élő vagy vegyes házasságban felnövő családok gyakran találják magukat egy nehéz döntés előtt az iskolaválasztáskor. Sok szülő úgy véli, hogy a gyermekük "érvényesülése" érdekében román iskolát választanak. Az anyanyelvhasználati jogok érvényesülésének javítása érdekében fontos lépés lenne a kétnyelvű űrlapok bevezetése, amelyre már létezik hatályos jogszabály. Továbbá, elengedhetetlen, hogy a nyelvi jogok ne szűnjenek meg, ha egy közigazgatási egységben a magyar közösség aránya 20 százalék alá csökken. Ezeknek a jogoknak szerzett jogként kellene megmaradniuk, amiért decemberben sikerült a kormányprogramba is bekerült.

Milyen mértékben tartja reálisnak az említett ötletek és tervek megvalósítását olyan politikai környezetben, ahol a parlamenti képviselők 35%-a szélsőséges pártokhoz tartozik?

A szélsőséges pártok térnyerése az elmúlt évtizedek egyik jelentős kormányzati mulasztásának következménye. Az állami intézmények sajnos gyakran elfordították a tekintetüket a magyarellenes incidensek mellett, miközben a rendőrség és az ügyészség nem alkalmazta a gyűlöletbeszédre, az antiszemitizmusra és a nemzetiségi alapú erőszakos bűncselekményekre vonatkozó jogszabályokat. Számos alkalommal felhívtuk a hatóságok figyelmét ezekre a súlyos problémákra, viszont a rendelkezésünkre álló eszközök korlátozottak, ráadásul a legfőbb ügyész és a rendőrfőkapitány sem magyar állampolgár.

Az elmúlt néhány évben azonban a szélsőségesség túllépett az etnikai kereteken, már az állami és társadalmi rendszer egésze ellen is megnyilvánult. És gondoljuk csak el, amikor valaki azt látja, hogy a törvény szigora nem lép fel a szélsőségesek ellen, akkor méltán úgy ítéli meg, hogy ez természetes életforma, miért is ne folytatnánk ugyanezt.

A politikai osztály egy része mára már felfedezte ezt a fenyegetést, s a parlamentben 30%-ot meghaladó támogatottsággal rendelkező csoportokat nyíltan szélsőségesnek nevezi. Elég csak átnézni az RMDSZ, a PSD, a PNL és az USR parlamenti felszólalásainak jegyzőkönyveit, hogy ezt megerősítsük. Azonban ez a felismerés késlekedett, és a teljes állami intézményrendszer, különösen a jogalkalmazásért felelős személyek felrázása rendkívül nehézkes feladat. Mégis, nem lehetetlen. Mi készen állunk arra, hogy partnerek legyünk abban, hogy végre széles körben érvényesítsék azokat a szigorú törvényeket, amelyek már léteznek, hogy hatékonyan fellépjünk e jelenséggel szemben. Ezzel ugyan elérnénk egy egészséges, de csupán védekező állapotot; a valódi, tartós megoldás sokkal mélyebb társadalmi munkát igényel.

- Egyik Facebook-bejegyzé­sében említette, hogy több meglepetéssel készül. Tudna ezekről néhány konkrétumot elárulni?

A meglepetések varázsa abban rejlik, hogy titokban tartjuk őket, ezért nem szeretném előre lelőni a poént. Viszont, hogy ne kerüljem meg a kérdést, elmondhatom, hogy szórványközösségek kapcsán számos aprónak tűnő, de a helyi, kisközösségi szinten rendkívül lényeges problémával és igénnyel találkoztam. Ezek a tapasztalatok inspiráltak néhány ötlet kidolgozására, amelyek elvi szinten már megjelennek majd a közelgő szórvány cselekvési tervben. Az ötletek, ha sikerül megvalósítani őket, a szórványkollégiumokat, fiatalokat, kistelepülések közösségi és egyházi életét, sőt, akár a nyugdíjasokat is érinthetik. A fókuszunk a kapcsolatok megerősítésén és az együttműködésen van, hiszen ez a közösségek fejlődésének kulcsa.

- Többéves kimaradás után milyen érzés újra itthon lenni, ismét részese lenni az erdélyi magyar közéletnek, aktívan bekapcsolódni a közösségi munkába, visszatérni a politikai életbe és a parlamentbe?

- Érzelmi síkon mozgunk ismét. Szinte pontosan tíz éve, 2015. április 1-jén mondtam le parlamenti képviselői mandátumomról. Kényszerű, de nagyon fájdalmas döntés volt, mert olyan munkát hagytam abba, amit évtizedeken át végeztem különböző tisztségekben, és amelynek központi eleme a közösség szolgálata volt. Ez vezérelt az első egyházi ingatlan visszaadásának pillanatától, a nyelvi és az oktatási jogok bővítésének időszakán át a képviselői mandátummal járó közvetlen, emberközeli kapcsolatokig. Érthető tehát, a kényszerű száműzetés minden perce úgy telt, hogy az igazságomnak győznie kell, és nekem vissza kell térnem oda, ahonnan valakik valamiért eltávolítottak.

A Magyarországon eltöltött időszakomban olyan tevékenységekbe kezdtem, amelyek lehetővé tették számomra, hogy támogassam a saját közösségem. Ez nemcsak az elmémet tartotta frissen, hanem arra is ösztönzött, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjem azokat a politikai és közéleti eseményeket, amelyekben már nem tudtam közvetlenül részt venni.

A legutóbbi felmentésem egybeesett az RMDSZ temesvári kongresszusával, ami számomra különösen jelentőségteljes volt. Az első utam természetesen oda vezetett, ahol szavakkal nehezen leírható élmények vártak rám: a baráti ölelések, a kollégák meleg kézfogása mind-mind azt mutatták, hogy nem csak visszatértem, hanem egy közösség részévé váltam újra. Ezt követően tudatosan készültem arra, hogy újra részt vegyek a közösségi munkában, amelynek keretében a szórványközösségek parlamenti képviseletét kaptam feladatul. Itt visszatérhetünk az első kérdésre adott válaszomhoz, hiszen brassóiként természetes volt számomra ezt a kihívást vállalni. Az évek múltán való visszatérés persze nem mentes a nehézségektől; a politikai környezet és a cselekvés módja drámaian megváltozott, és ennek a dinamikának a megértése és kezelése komoly kihívás elé állít.

Egy dolog azonban változatlan maradt: a közösséghez és az egyszerű emberekhez fűződő kapcsolatom. Szórványképviselőként igyekszem - és sok szempontból már sikerült is - új perspektívából megközelíteni azokat a megyéket, amelyeknek nincs saját parlamenti képviselőjük.

Tudatában vagyok annak, hogy ez a "választókerület" valóban óriási, és hogy a havi több ezer kilométer megtétele nem kis kihívás. Mégis, minden egyes fáradtságot elfeledtet az a lehetőség, hogy Szentmártól Magyarlapádig, Küküllőalmástól Kőhalomig, vagy Lupénytól Vicéig találkozhatok az emberekkel. Számomra mindegy, hogy a szemükben a köszönet, a csüggedés vagy a harag tükröződik; minden találkozás értékes. A mi feladatunk – és ebben nagyszerű partnereim, a megyei szervezetek elnökei, akik mellettem állnak – hogy növeljük az örömöt, reménységet adjunk a csüggedőknek, és a haragra pedig megoldásokat kínáljunk.