A középkori közösség titkos története a csontok mesélte világában Egy elfeledett falucska, melyet a történelem homálya borított, vált a csontok titkos tárgyává. E falucska lakói, akik egykor virágzó közösségben éltek, mindennapjaik nyomait hagyták maguk

Egyedülálló lehetőség a középkori élet rekonstrukciójára

Egy példa nélküli régészeti lelet lehetővé tette az északnyugat-tunéziai középkori lakosság csontbiográfiai profiljának első rekonstrukcióját. Az Archaeological and Anthropological Sciences című szaklapban publikált tanulmány a Koudiet er Rammadiya nevű lelőhely anyagát elemzi, amely az algériai határ közelében, a Wadi Serrat térségében található.

A 2016 és 2022 között zajló interdiszciplináris vizsgálat során egy nemzetközi kutatócsoport értékes információkat nyert a helyi muszlim közösség temetkezési szokásairól, egészségi állapotáról, étrendjéről és származásáról.

A Koudiet er Rammadiya egy mesterséges domb (rammadiya vagy escargotière), amely a Wadi Serrat alluviális síkságán emelkedik. A mintegy 6 méter magas és 60 méter átmérőjű halom hamuból, kagylókból, valamint emberi és állati maradványokból áll, és évezredes emberi jelenlét nyomait őrzi.

Bár a lelőhely régészeti értéke kiemelkedő, felfedezése csak a 2000-es évek végén történt meg, és a rendszeres kutatások 2016-ban indultak el.

Sírok és emberi maradványok feltárása

A kutatás során öt teljes sír került elő, emellett számos elszórt emberi csontmaradványt is rögzítettek. A csonttani vizsgálatok alapján legalább tíz egyént sikerült azonosítani, közöttük három fiatal nőt és két magzatot, akik valószínűleg a terhesség utolsó szakaszában voltak.

A radiokarbonos kormeghatározás eredményei alapján a temető használata két fő időszakra tehető: az első a 7-11. század, míg a második a 13-15. század között terjed. Ez arra enged következtetni, hogy a temetkezési gyakorlat a középkor során időnként megszakadt. Érdekes, hogy a legkorábbi sírok a halom csúcsán találhatóak, míg a későbbi temetkezések a lejtők irányába tolódtak, ami a központi terület fokozatos kimerülésére utal.

Az öt teljes sír a klasszikus muszlim temetkezési szabályokat követte: a holttesteket jobb oldalukra fektették, délnyugat-északkeleti irányba, arccal Mekka felé.

A síroknak nem voltak épített elemei, néhányat kövek határoltak. Két sírban magzatokat is eltemettek, előrehaladott fejlődési stádiumban, ami arra utal, hogy életképesnek tekintették őket - az iszlám szerint ekkor már "lélekkel bíró" lénynek számítottak.

Helyben született és a közösség szövetében élte le életét.

A stroncium izotóparányok (⁸⁷Sr/⁸⁶Sr) vizsgálata megerősítette, hogy az elhunytak helyi eredetűek voltak. A fogzománcban és csontkollagénben mért értékek megegyeztek a környező földtani mintákéval. Valószínűleg a Wadi túlpartján fekvő berber falu, Sidi Abdelkader lakói lehettek.

A szén-, nitrogén- és kénizotópok (δ¹³C, δ¹⁵N és δ³⁴S) vizsgálata alapján megállapítható, hogy a helyi lakosság elsősorban szárazföldi, C₃ típusú növényeket, például búzát és árpát fogyasztott. Az észlelt magasabb nitrogénértékek arra utalnak, hogy a táplálkozásukban jelentős szerepet játszottak a mérsékelt állati fehérjék és az édesvízi forrásokból származó élelmiszerek. Ezzel szemben a tengeri eredetű táplálékok bevitele minimális volt.

A három fiatal nő csonttani vizsgálata egészségi állapotukról és életmódjukról árulkodik. Közülük kettő (H2 és H5) szenvedett fogágybetegségben, zománchipopláziában, valamint a gerincet érintő rendellenességekben, például spondylolysisben, amely krónikus fájdalmat okozhatott.

Ezek a kihívások részben genetikai gyökerekkel bírnak, ugyanakkor a fiatal korban tapasztalt intenzív fizikai megpróbáltatások következményeiként is felfoghatók. A koponya és a vállöv izmainak tapadási nyomai, valamint a fogak kopásának mértéke arra enged következtetni, hogy a nők kemény fizikai munkát végeztek, például fonással vagy mezőgazdasági tevékenységekkel foglalkoztak.

A szülési kockázatok és a női halandóság kérdése rendkívül fontos, hiszen a nők egészsége és életminősége szorosan összefonódik a terhesség és a szülés körüli tényezőkkel. A világ különböző pontjain eltérő mértékben jelentkeznek ezek a kockázatok, amelyek gyakran a helyi egészségügyi ellátórendszer, a társadalmi-gazdasági helyzet és a kulturális normák függvényei. A szülés során fellépő komplikációk, mint például a vérzés, a fertőzések vagy a terhességi hipertónia, komoly veszélyt jelenthetnek, különösen olyan területeken, ahol a megfelelő orvosi ellátás nem elérhető. Emellett a nők oktatása és a családtervezés is kulcsszerepet játszik a kockázatok csökkentésében. A női halandóság csökkentéséhez elengedhetetlen a megelőzésre és a korai felismerésre helyezett hangsúly, valamint a közösségi és globális együttműködés. A tudatosság növelése és a nők jogainak érvényesítése segíthet abban, hogy minden nő biztonságos körülmények között hozhassa világra gyermekét.

A sírokban fellelhető két magzat jelenléte arra utal, hogy az anyák halála is gyakori jelenség volt. A középkor sajátos tragédiája, hogy a nők gyakran a reproduktív éveikben veszítették életüket, főként szülési komplikációk miatt. Ezt a nehéz helyzetet tovább súlyosbították a korra jellemző éhínségek és törzsi konfliktusok, amelyek a 11-14. században különösen sújtották Északnyugat-Tunéziát.

A csontok bizonyos morfológiai jellemzői - mint például a felkarcsont csontos nyílásai (supratrochleáris foramina), a koponyában található féregcsontok, valamint a gerinc rendellenességei - utalhatnak az egyének közötti lehetséges rokoni kapcsolatokra.

Bár a kis mintaszám korlátozza a végleges következtetések levonását, az izotópos analízis és az epigenetikai jelek alapján valószínűsíthető, hogy az eltemetett egyének egy családtagjai voltak. Ezt a feltevést megerősítik a helyi muszlim közösségek házassági szokásai is, amelyek gyakran az endogámia elvein nyugodtak.

A koudiet er rammadiyai feltárás mérföldkő jelentőségű a tunéziai, sőt a szélesebb értelemben vett észak-afrikai bioarcheológia területén. A régészet, az antropológia, a paleopatológia és az izotópkutatás egyesítésével rendkívüli részletességgel tárul fel egy középkori falusi közösség mindennapjai és végső útja. Ez a kutatás nem csupán a múlt egy szeletét tárja elénk, hanem mélyebb megértést is nyújt az emberi életről és halálról a történelem ezen izgalmas időszakában.

Ez az első olyan kutatás, amely részletes oszteobiográfiai információkat nyújt a középkori Tunéziáról. Az iszlám vallási előírások jelentős mértékben korlátozzák a sírleletek feltárását az ország területén, így ez a tanulmány nem csupán a tudományos ismeretek hiányosságait pótolja, hanem fontos alapot teremt a jövőbeli Maghreb-kutatásokhoz is.