Megérintő veszteség érte a hazai rádiózást: elhunyt Bodri Eleonóra, akinek egyedülálló hangja és varázslatos stílusa sokak szívét meghódította. Az ő emléke örökre velünk marad.
Bársonyos hangzásával és szívélyes stílusával több generáció rádióhallgatójának szívét rabolta el. Először bemondóként, majd amikor ez a szerep megszűnt, szerkesztő-műsorvezetőként tevékenykedett a Pátria Rádiónál.
A Csehszlovák Rádió magyar adásának friss diplomás tagjaként lépett be a szakmába, amikor 1983. március 15-én munkatársként csatlakozott a csapathoz. A lehetőségre az Új Szóban bukkant rá, ahol a rádiós magyar bemondó kereséséről értesült. Beadta jelentkezését, és sikeresen teljesítette a háromfordulós felvételi eljárást, így elindult a rádiós pályafutása, amelyet életének hátralévő részében elhivatottan szolgált. Haláláig a Pátria Rádió munkatársa maradt, ám betegsége miatt az utóbbi időszakban már nem hallhattuk a Nappali című műsor pénteki adásaiban, ahol korábban színesítette a műsort.
Már kiskorában kitűnt tehetségével a szavalóversenyeken, ahol a legjobbak között szerepelt. Tagja volt egy irodalmi színpadnak, így már fiatalon elsajátította a hangsúlyozás és a szép beszéd alapvető fortélyait. Bár gyermekkorában mindig is arról álmodozott, hogy színésznővé válik, végül a rádiózás világában találta meg igazán a helyét.
Bodri Eleonóra a szakma legsikeresebb képviselőitől sajátította el a hivatás rejtelmeit, neves személyiségektől, mint a magyar rádió egykori főbemondója, Bőzsöny Ferenc, valamint a kiváló beszédtanárok, Wacha Imre és Fischer Sándor. Pályafutásának első harminc éve során főként bemondóként tevékenykedett. Ahogy az idő múlott, a bemondói szerepkör a Pátria Rádióban megszűnt, ám Eleonóra nem veszett el a rádiós világban; szerkesztő-műsorvezetőként folytatta karrierjét. A rádióban továbbra is ő volt a helyes kiejtés és a hangsúlyozás mestere, így a fiatalabb kollégák gyakran fordultak hozzá tanácsért és szakmai útmutatásért.
A Petőfi Rádió számára is dolgozott a rendszerváltást megelőzően, ahol élő, háromórás műsort vezetett Ulbrich Andrással. Mindezt akkor, amikor a csehszlovák rádió magyar adásában még nem volt bevett gyakorlat élő adást sugrozni. S bár hívták, folytassa a Petőfi Rádiónál, itthon maradt.
A kilencvenes évek hazai televíziózásának egyik emblematikus alakja a Pavilon című műsorral lépett a nézők elé műsorvezetőként. Ezt követően a társkereső műsorok világában is kipróbálta magát, majd hosszú éveken át ő volt a legendás Köszöntő című kívánságműsor házigazdája. Legutolsó szereplése a Pátria Rádió délelőtti műsorában, a Nappaliban valósult meg, ahol régiós tudósításokat és interjúkat készített. Az ételek iránti szenvedélye is megmutatkozott, hiszen a főzőcske rovat keretében nemcsak séfek és gasztrobloggerek, hanem művészek és közismert személyiségek is megosztották kulináris élményeiket. Emellett figyelmet fordított a helyi ízekre is, lehetőséget adva az egyszerű háziasszonyoknak, hogy élő adásban felfedjék konyhájuk titkait.
Nyugtató, meleg tónusú hangzását számos generáció hallgatója értékelte, hiszen hangja a magyar rádiózás egyik emblematikus figurájává vált. A rádióhallgatók különösen kedvelték közvetlen, barátságos stílusát, amely mindig közel hozta hozzájuk a műsorokat. Két alkalommal is elnyerte a Kristálymikrofon-díjat, amelyet a közönség szavazatai alapján ítéltek oda az év legkiválóbb rádiós műsorvezetőjének, emellett háromszor választották meg a legnépszerűbb női rádiós személyiségnek.
Mindigis hangsúlyozta, hogy a hallgatók visszajelzése jelentette számára a legnagyobb elismerést. Amikor egy-egy riport kedvéért vidékre látogatott, ismerősként üdvözölték - nem csak azért, mert sok helyütt visszajáró vendég volt, hanem mivel ikonikus hangját valóban rengetegen ismerték és szerették.
