Az elvarratlan ügynökügyek – a múlt árnyai, melyek még mindig rányomják bélyegüket jelenünkre | ma7.sk

Mező Gábor (j), Bukovszky László, Gali Máté és Pomichal Krisztián

Az est vendége Mező Gábor kutató, újságíró, Bukovszky László történész, és Gali Máté, az MCC-Rubicon Történettudományi Műhely kutatótanára volt.

Mező Gábor a kommunista titkosrendőrség, az ÁVO, az ÁVH és a III/III. Csoportfőnökség működésének elkötelezett és fáradhatatlan kutatója. Honlapján és a könyvesboltok eladási listáin rendre az élen álló műveiben nem csupán a titkosrendőrség rémtetteit leplezi le, hanem a politikai és gazdasági hatalom megőrzésének folyamatait is részletesen elemzi. Munkásságával hozzájárul a történelmi igazságok feltárásához és a múlt árnyainak megértéséhez.

Bukovszky László korábbi kisebbségi kormánybiztos, történész, levéltáros korábban a Nemzeti Emlékezet Intézete, majd a csehországi Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára vezetője volt.

Gali Máté nemrégiben a hetilapunk címlapján tűnt fel, méghozzá a Horthy-rendszerrel kapcsolatos kutatásai miatt. Amennyiben lemaradt Kolek Zsolt részletes interjújáról, itt tudja pótolni az élményt.

Mindhárom kutató mélyreható ismeretekkel rendelkezik az 1945 és 1989 közötti időszakról, különös figyelmet fordítva az elérhető állambiztonsági dokumentumokra. A beszélgetőest kezdetén Pomichal Krisztián, az MCC Felvidék igazgatója, történelmi kontextusba helyezte a témát, és felkérte Gali Mátét egy összefoglalóra. Gali Máté rávilágított, hogy a második világháború végét követően a szovjet támogatásra támaszkodó kommunisták azonnal a hatalom fölé kerekedtek, jelentős befolyásra tettek szert mind a Belügyminisztériumban, mind a honvédségben. 1945. február 1-jén megalakult a Budapesti Rendőr-Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya, majd 1946-ban létrejött az államvédelmi osztály, amely 1947-től Államvédelmi Hatóság néven folytatta működését. 1950-ben, Dobi István elnöki rendelete nyomán az államvédelmi szerv kivált a Belügyminisztérium alól, önálló entitásként tevékenykedett tovább, gyakorlatilag egy párhuzamos államot alkotva az államban, szorosan belesimulva a biztonságpolitikai struktúrákba.

Már 1945-ben létrejött az állambiztonság, mely 1948 és 1953 között önálló minisztérium alá tartozott. Amikor ez 1954-ben megszűnt, struktúrái a Belügyminisztérium alá csatornázódtak be.

Mező Gábor kiemelte, hogy noha számos eset hasonló jellemzőket mutat, elengedhetetlen, hogy minden ügyet egyedileg, a maga sajátosságainak megfelelően kezeljünk, hiszen minden egyes helyzet különböző. Volt, aki önként lépett elő, míg másokat brutális bántalmazásokkal kényszerítettek az együttműködésre.

A könyvben egy rendkívül érdekes kérdés merül fel: miért nem Nádas Péter apja volt besúgó? Nádas Péter valószínűleg sokkal mélyebben tudná kifejteni ezt a témát. Érdekes, hogy Nádas Péter apja nem csupán besúgó volt, hanem egy olyan tiszt, aki szoros kapcsolatban állt az állambiztonsággal; a testvére pedig ÁVH-s volt, és együtt dolgoztak ezen a területen. Később tragikus módon, a szolgálati fegyverével vetett véget az életének. Így Nádas apja helyzete talán még súlyosabb, mint ha csupán besúgó lett volna. Ezzel szemben Esterházy Mátyás valóban besúgóként tevékenykedett, egy olyan család tagjaként, amelyik internálásokat, tönkretételt és kisemmizést szenvedett el. Őt 1956-os szerepvállalása miatt vonták felelősségre, és tudni lehet, hogy ezt követően bántalmazták, mielőtt aláírta volna a terhelt nyilatkozatát. Fontos hangsúlyozni, hogy Esterházy Mátyást éles ellentétben állítja a Várkonyi Tiborokkal, akik a juttatások miatt váltak az állambiztonság besúgóivá – fogalmazott Mező Gábor.

Gali Máté kifejtette, hogy Magyarországon a közbeszéd túlságosan az ügynökökre fókuszál, miközben elhanyagolja a rendszer működtetőit és azokat, akik az ügynöki struktúrákon kívül informátorként támogatták a rendszer fenntartását. "Sokan úgy vélték, hogy állampolgári kötelességük az állambiztonsági szervekkel való együttműködés" – tette hozzá.

Bukovszky László megosztotta, hogy a szocialista Csehszlovákia egy szovjet modell alapján kialakított államszerkezet volt, amelyben a szovjet tanácsadók 1944-től egészen a hatvanas évekig folyamatosan jelen voltak.

- Tedd egyedivé a mondandódat - mondta Bukovszky, miközben egy konkrét példát hozott fel Gyönyör József életéből. Gyönyör rokonsága Kanadában élt, és ő nagyon vágyott arra, hogy meglátogassa őket. Azonban az állambiztonság jelentési kötelezettséget akart bevezetni a kiutazásával kapcsolatban. "Gyönyör József végül nemet mondott a lehetőségre. Így aztán sosem jutott el Kanadába" - emlékezett vissza Bukovszky.

Bukovszky László, aki öt éven át irányította a Nemzeti Emlékezet Intézetének levéltárát, megosztotta velünk, hogy Ján Langoš, a rendszerváltás utáni időszak kiemelkedő politikai alakja - aki parlamenti alelnökként, belügyminiszterként és képviselőként is szolgált, továbbá a Nemzeti Emlékezet Intézetének megalapítója volt - idealista vízióval rendelkezett. Ő úgy gondolta, hogy a titkosszolgálat által megfigyelt egyéneknek is lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy saját nézőpontjukat kifejthessék, melyet a hivatalos dokumentumokhoz csatolnának. A törvényi keretek ezt lehetővé tették, ám ennek ellenére meglepően kevesen vállalkoztak arra, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.

- fűzte hozzá.

Bár a szlovákiai magyar közösségekben is felfedezhettünk volna izgalmas és különleges történeteket.

Ha Duka Zólyomi Árpád akkor megszólalt volna, és elmondta volna, hogy őt megzsarolták, ezért írt alá" - mondta Bukovszky László, hozzátéve, hogy tudomása szerint Duka Zólyomi nem ártott senkinek. "Mindenkinek az életében van olyan, ami mentén megfogható vagy megtörhető. De kiállhatott volna, és elmondhatta volna, hogy tudomása szerint nem ártott senkinek, vagy ha igen, attól bocsánatot kér. Ha az ilyen emberi beismerések megtörténtek volna, teljesen máshol tartana a társadalmi diskurzus az ügynökkérdésben" - mondta.

Mivel a történészek, levéltárosok és kutatók az ügynökügyek vizsgálata során a közelmúlt eseményeit elemzik, gyakran találkoznak olyan helyzettel, amikor az áldozatok, elkövetők, besúgók vagy ügynökök még mindig közöttünk élnek. "Püspöki Nagy Péter, Varga Sándor, vagy éppen id. Gyimesi György neve sokak számára ismerős lehet. Hogyan közelíthetjük meg ezt a komplex helyzetet kutatóként?" – tette fel a kérdést Pomichal Krisztián.

Mező Gábor elmondta:

Komlós János humorista pályafutása során elért sikereit sokan ismerik, ám talán kevesebben tudják, hogy felesége, Janikovszky Éva, szintén jelentős személyiség volt, aki Janikovszky Bélával alkotott egy különleges párost. Gyermekük, Janikovszky János, a Videoton külkereskedelmi mérnökeként dolgozott, majd később privatizálta a Móra Könyvkiadót, édesanyja emlékére, ahogy ő maga fogalmazott. Nem meglepő, hogy Komlós János fia is a privatizáció világában próbálta ki magát. A történetek, amelyeket írtam, nem meglepő módon nem találtak utat a nagyobb kiadókhoz, és Janikovszky János még perelni is próbálta a Pesti Srácokat, jó hírnevének megsértése miatt, de a bíróság végül elutasította a keresetet. Mező Gábor, a kutató, hozzátette: „Ha állandóan azon aggódnék, kinek a lábára lépek a munkám során, akkor jobb, ha abbahagyom a kutatást.”

Bukovszky László megosztotta, hogy az utolsó 20-25 év során főként intézmények kialakítására összpontosított, néha saját kutatói ambíciói rovására is. Jelenleg azonban egy átfogó monográfia megírására készül, amely a szlovákiai magyar ügynökviszonyokat kívánja feltárni a közeljövőben.

Azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga módja arra, hogy megbirkózzon ezzel a helyzettel. Ez vonatkozik az érintettekre is, hiszen az említett személy még mindig él. Szlovákiai magyar közösségünkben rengeteg olyan egyéniség található, akik hasonló helyzetben vannak. A közeljövőben egy átfogó monográfia megírását tervezem, amely a csehszlovákiai magyarság és az állambiztonság összefonódását vizsgálja. 1948-ban a magyarokat integrálták a párt struktúrájába, 1950-ben pedig megkezdték az első sorkötelesek behívását a Csehszlovák Néphadseregbe. 1954-ben a csehszlovákiai magyarok részt vehettek az első, bár csak formálisan szabad parlamenti választásokon. Tehát már az ötvenes évek eleje óta jelen vagyunk a politikai életben, nem csupán áldozatokként. Ennek a közegnek számos aspektusa létezik: sajtó, kultúra, Csemadok... Ezzel a témával viszont senki nem foglalkozik – fogalmazott Bukovszky László.

A három kutató egyetértett abban, hogy a vizsgálatok nem csupán az ügynökökre terjedhetnek ki. Fontos, hogy a titkosrendőrség, a központi bizottság és a politikai bizottság tagjainak nevei is a nyilvánosság elé kerüljenek, hiszen ők is felelősek az elnyomó rendszer működtetéséért, amely súlyosan sértette az emberi jogokat. Az átláthatóság érdekében elengedhetetlen, hogy a társadalom tisztában legyen azokkal, akik részt vettek ezen embertelen rendszer fenntartásában.

Ha ön is szeretne keresni a Nemzeti Emlékezet Intézetének ügynökaktái közt, azokat itt találja. Ha szeretné megismerni az Állambiztonsági Szolgálat személyi állományát, és azt, mi minden található meg az ÚPN levéltárában, ide kattintson.