Fedezd fel ezt a különleges növényt, amely hazánkban is megtalálható: igazi kincs, amely számos jótékony hatással bír! Hihetetlen, hogy mennyi mindenre használható – ez tényleg egy igazi csoda! - Agro Napló
A teázás egy időtlen hagyomány, amely már évezredek óta szerves része a kultúránknak, és a világ szinte minden táján népszerű. A teacserje leveleiből különböző módszerekkel, mint például fermentálás és szárítás, készített tea mellett számos más növény is adhat ízletes és aromás italt. Hazánkban például kerteinkben is találkozhatunk olyan növényekkel, melyekből különleges teákat készíthetünk, ezzel gazdagítva a teázás élményét.
Az ő esetükben nem csupán a gyógyító tulajdonságokra fókuszálunk, hanem azokra az italokra is, amelyek nemcsak kellemes ízűek, hanem enyhe hatásukkal is hozzájárulnak a jó közérzethez. Ezek az élvezeti italok remek kiegészítői lehetnek a kertünknek, így érdemes teret adni nekik.
A világ legelterjedtebb alkoholmentes, koffeintartalmú itala kétségtelenül a tea. A tea történetének számos izgalmas meséje közül talán az egyik legmeggyőzőbb, hogy i.e. 2737-ben SenNung kínai császár utazása során forró vizébe véletlenül teanövény levelei hullottak. A sárgás-barna ital, amely így keletkezett, felkeltette a császár kíváncsiságát, és miután megkóstolta, azonnal beleszeretett a különleges ízébe és frissítő hatásába. A teacserje eredetileg a trópusi és szubtrópusi területek lakója, és a portugál kereskedők révén jutott el Európába. A teaivás szokását pedig Berganzai Katalin, a portugál hercegnő népszerűsítette Angliában, ahol hamarosan óriási divattá vált.
A teacserje alapfaja, latin nevén Tea sinensis, sajnos nem képes túlélni a mi éghajlatunkon, így a kertünkben nem maradhat életben. Dézsában ugyanakkor elérheti a jelentős méreteket, és ha ügyesen teleltetjük, akkor akár otthon is tarthatjuk ezt a különleges növényt. Nemrégiben azonban izgalmas fejlemény történt a teacserje világában: Hollandiában kinemesítettek egy új fajtát, amely kifejezetten arra lett kifejlesztve, hogy lehetővé tegye a saját termesztésű tea élvezetét azok számára, akik szeretnék saját maguk készíteni ezt az ízletes italt. A szakemberek több teafajta keresztezésével és gondos szelekcióval évek munkájával jutottak el odáig, hogy egy olyan új fajtát állítottak elő, amely jól alkalmazkodik az európai klímához. Ez a növény nemcsak nagyüzemi termesztésre alkalmas, hanem a házikerti kultúrákban vagy akár a balkonokon is könnyedén nevelhető.
Az újonnan kifejlesztett teacserje fajtát a holland időjárási viszonyokhoz optimalizálták. Ez a különleges növény hidegálló, képes elviselni a mínusz 10 fokot is, és kompakt formája révén csupán 100-150 cm magasságot ér el. Az ásványi anyagokban gazdag talaj elengedhetetlen számára, hiszen ez a kulcsa annak, hogy a belőle készült tea íze igazán gazdag és kellemes legyen. Bár a közvetlen napfényt nem kedveli, a világos helyeket annál inkább.
Az utóbbi években már saját, valódi teánk is lehet, de számos más növény is létezik, amelyek régóta népszerű dísznövények vagy gyógynövények, és ízük miatt élvezeti teaként is kiválóan alkalmazhatók. Érdemes néhány példányt telepíteni a kertünkbe. Íme néhány olyan növény, amelyek kettős hasznosítással rendelkeznek: díszítő és élvezeti teát is adnak. A fák között kiemelkedik a hárs, amelynek virágaiból készített tea a legfinomabb. Az ezüsthárs virágait viszont kerüljük, mivel levelének fonáka szőrös. A nagy-, széles- és kislevelű hárs virágaiból készült teát régóta alkalmazzák a megfázásos megbetegedések kezelésére. Kellemes íze és aromás illata miatt sokan élvezeti teaként is fogyasztják; a legjobb, ha hársmézzel ízesítjük. A hársfatea különösen népszerű a téli időszakban, amikor a megfázás, nátha és orrdugulás tüneteivel küzdünk, mivel hatékonyan csökkenti a gyulladást és segít a nyákoldásban. Jeges teaként is ízletes alternatíva. Antioxidáns hatású flavonoidokat is tartalmaz, így kedvező hatással van immunrendszerünkre és a szív működésére. A reumás panaszokkal küzdők számára is hasznos lehet.
A lágyszárúakra rátérve a citromfű elsősorban idegerősítő és nyugtató hatásáról ismert. Alvási zavarokra, kezdődő depresszióra, idegnyugtatásra, ideges eredetű szívpanaszokra használjuk. Serkenti a máj működését, emésztésjavító, puffadásgátló. Íze kellemes citrom-szerű, így önállóan is, de teakeverékek ízének feljavítására is alkalmas. Magról is vethető de palántát is ültethetünk és idővel elég jól elszaporodik így nem csak frissen, hanem szárítva is tehetünk el belőle télire. A kamilla gyulladáscsökkentő hatású, és teája szintén kellemes ízű. Cukor vagy méz helyett ízesíthető lekvárokkal is. Kertben ez a faj is könnyen tartható, kribrátummal vethető (a magok az egyéb elszáradt virágrészekkel együtt maradnak, mert nehéz őket különválasztani). Később újra veti magát, így annak ellenére, hogy egynyári évekig fenntartja magát az állománya, ha nem kapáljuk ki.
Érdemes megemlíteni még a mentákat, melynek rengeteg faja és változata van, így az enyhén mentolos íz mellett ananászos vagy alma ízű fajtákat is beszerezhetünk, és kertünkbe telepíthetünk.
Ma már kevesen tudják, hogy a szeder levele régen Planta tea, vagy más néven magyar tea néven volt ismert. Ekkoriban a fekete teák ára még borsos volt, és beszerzésük hazánkban nem volt éppen egyszerű. A fermentált szederlevélből készült tea íze kísértetiesen emlékeztet a fekete teára, sőt, bizonyos hatóanyagok hiánya miatt nem okoz álmosságot, így akár este is élvezhetjük. A fermentálást otthon is könnyedén elvégezhetjük. A fiatal leveleket gyűjtsük be, és távolítsuk el róluk a szúrós részeket. Ezt követően 6-8 órán át hervasszuk, majd ollóval vágjuk apró darabokra. Végül egy deszkán nyújtófával zúzzuk össze a leveleket, hogy felszabaduljon a sejtnedv.
A fermentálás folyamata izgalmas és kreatív módon valósulhat meg. Az egyik módszer, hogy a gondosan előkészített leveleket egy nylonzacskóba helyezzük, ügyelve arra, hogy a zacskó nyitva maradjon, így lehetőséget adva az oxigén áramlásának. Ezt követően a zacskót kitehetjük a napfényre, ahol a hő és a fény hatására megkezdődik a fermentáció. Egy alternatív megoldás, hogy egy fazék vizet forralunk, és egy szűrőn át a gőz fölé helyezzük az apróra vágott vagy zúzott leveleket. A fermentáció akkor ér véget, amikor a levelek szép barnás színt kapnak. Miután a levelek átestek a fermentációs folyamaton, kiterítjük őket, hogy megszáradjanak. Ezt követően a kész szeder-teát a megszokott módon, a fekete tea készítéséhez hasonlóan élvezhetjük.
Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) a gyógyhatású növények között a legismertebb, de sok más zsályafaj is létezik, amelyek nemcsak szépségükkel, hanem hasznosságukkal is megérdemlik a figyelmet a díszkertben. Ezeknek a növényeknek a levelei ízletes teák alapanyagai lehetnek, és a tea elkészítése során használhatunk friss zöld leveleket, de akár télire is eltehetjük őket szárítva. Például a muskotályzsálya, amely mediterrán eredetű, kétéves növény, nem bírja a zord teleket, ezért külön védelmet igényel. Az átteleléshez ideális megoldás lehet a pincébe helyezés, így csak a második évben ültetjük ki a már megerősödött tövet. Az ilyen zsályák változatos színekben pompáznak: rózsaszín, világoskék vagy fehér virágokkal díszíthetjük kertünket, miközben kellemes, intenzív illatukkal töltenek el minket. Eredeti élőhelyükön sekély, erodált és köves talajokon találkozhatunk velük, így a talajminőséggel szembeni igényeik viszonylag alacsonyak, lehetővé téve, hogy szinte bárhol megéljenek.
Ültessük napfényes helyre, ahol más növények társaságában igazán szemet gyönyörködtető látványt nyújt virágzáskor. Az öntözés segíthet felgyorsítani a növekedését. A virágait júniustól augusztusig gyűjthetjük, míg a leveleket egész nyáron szedhetjük. Amennyiben szárítani szeretnénk, érdemes a virágzás előtt leszedni őket.
Mivel a muskotályzsálya balzsamos, aromás illóolajat tartalmaz, így teakészítés mellett likőrökben, alkoholos italokba is felhasználható, emésztést segítő hatását így is kifejti. Olaját masszázsolajhoz és krémek készítéséhez adhatjuk. A konyhában ételek ízesítéséhez ajánlott. A gyümölcsillatú zsálya másfél méter magasra nő meg, de ez sajnos egyáltalán nem viseli el fagyot. Nagy, világoszöld, puhán szőrös levelei gyümölcsös mangó illatúak. Ezt a fajtát teanövényként gyermekeknek is ajánlják, mivel a gyerekek nagyon kedvelik.
Az ananászzsálya egy különleges, élénkpiros virágú növény, amely a fagyra érzékeny, és bokros formájában akár fél méter magasra is megnövekszik. Virágzása ősszel történik, virágai pedig olyan illatot árasztanak, amely a sárgadinnyére emlékeztet. Ez a növény nem csupán szemet gyönyörködtető, hanem rendkívül népszerű teanövény is. A zsályafélék gondozásakor érdemes ősszel tőosztással szaporítani őket, és a frissen ültetett töveket fagymentes helyre kell vinni. A nagyobb, kint telelő tövek általában némi lombtakarással átvészelik a normál teleket, de ha a tél különösen zordnak ígérkezik, a bevitt cserepes növények biztosítják a kertünk növényeinek túlélését. A városi virágágyakban gyakran találkozhatunk ánizsizsópokkal (Agastache sp.) és méhbalzsammal, más néven ápolkával (Monarda sp.), amelyek nemcsak díszítőelemek, hanem ízletes teanövények is egyben. Sajnos sokan nincsenek tisztában e növények sokoldalúságával, pedig igazi kincsek a kertekben és a teázókban egyaránt.
