A magyar fociválogatott évről évre kihívásokkal teli időszakon van túl, amely során a felejthetetlen pillanatok helyett inkább a küzdelmes és nehézségekkel teli tapasztalatok domináltak. Azonban ezek az élmények hozzájárulnak a csapat fejlődéséhez és erős
A magyar válogatott a németországi foci-Eb-n, a Svájctól elszenvedett 3-1-es vereség után, közösen énekelte el a himnuszt a lelkes szurkolókkal, 2024. június 15-én. - Fotó: Huszti István / Telex
Egy évvel ezelőtt, novemberben a magyar labdarúgó-válogatott kapitánya, Szoboszlai Dominik egy ígéretes kijelentést tett: azt mondta, hogy a drukkerek számára felejthetetlen nyár várható. Ezt a lelkesedést a Montenegro ellen aratott győztes mérkőzés után, a szurkolók körében, a felfokozott hangulatban osztotta meg. Sajnos, a várakozásokkal ellentétben, az év végén a csapat döntetlennel (1-1) zárta a Nemzetek Ligáját a németek ellen hazai pályán. Az év során két súlyos, demoralizáló vereséggel is szembesültek: szeptemberben 0-5-ös zakót kaptak Németországban, majd novemberben 0-4-el zárták a hollandok ellen. Ilyen mértékű kudarcra régóta nem volt példa, különösen ilyen rövid időn belül. 2023-ban a csapat tagjai keserű szájízzel léptek be az öltözőbe, hiszen 1976 óta először zárták veretlenül a naptári évet.
A kedd esti mérkőzés drámai csúcspontja a 99. percben elért tizenegyesgól volt, amelyet Sallai Roland értékesített a németek ellen. A meccs végén elmondta, hogy már előre tudták, mi vár rájuk, hiszen Szoboszlai a napokban rendszeresen gyakorolta ezt a helyzetet. Ez a gól különösen jelentős volt, mivel lehetővé tette, hogy a csapat egy pozitívabb hangulatban vágjon neki a következő évnek. Számszerűsítve pedig azért is fontos, mert így a szezon végére 5 győzelemmel és 5 vereséggel zárták az idényt. Egy újabb vereség esetén a mérleg negatívba fordult volna, ami 2019 óta nem történt meg, hiszen akkor három győzelem mellett hat vereséget könyvelhettünk el.
A 2022 szeptemberétől tartó hazai veretlenség továbbra is megmaradt, habár a csapat a Nemzetek Ligájában hazai pályán nem tudta megörvendeztetni szurkolóit győzelemmel. Az viszont figyelemre méltó, hogy lehetőséget kapott arra, hogy a következő kiírásban is az A divízióban maradjon. Ez sorozatban harmadszor jelentené, hogy a tizenhat legjobb válogatott között szerepel, ami egyértelműen a hazai futball szintjéhez képest kiemelkedő teljesítmény lenne. Pénteken kiderül, hogy az ellenfél Ausztria, Görögország, Törökország vagy Ukrajna lesz-e.
A magyar válogatott teljesítménye, amely a világranglistán a 25. és 35. hely között ingadozik, valóban figyelemre méltó, hiszen 14 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot tudhat maga mögött. Ebben a sikerben kétségtelenül szerepet játszik a szerencse is. Gondoljunk csak a bolgárok 97. perces öngóljára, amely sorsdöntő volt; vagy a litvánok ellen játszott találkozóra, ahol a csapatunk hajszálnyira volt attól, hogy három gólt szerezzen; és ne felejtsük el a szerbek ellen látott két kapufát egyetlen támadás során. Mindezek az események jól mutatják, hogy a sportban a véletlen és a szerencse milyen fontos tényezők lehetnek.
Marco Rossi szövetségi kapitány a németek elleni sajtótájékoztató után is szóba hozta a fociszerencsét: úgy fogalmazott, hogy június óta minden kétes helyzet ellenünk dőlt el, vagyis szerinte most fordult vissza a szerencse.
Nyilván sokkal borongósabb lenne a hangulat, ha az egyetlen Eb-győzelem és a kedd esti pontmentés az utolsó pillanatban nem történik meg. Ha az Eb-n a játékvezető csak 9 perces hosszabbítást jelez előre a skótok ellen, vagy ha kedd este 4 perc után lefújja, akkor - a gondolatot nincs is értelme folytatni, de a nüanszok szerepét jól érzékelteti.
A magyar focinak sohasem volt erős oldala, hogy az értékén kezelje az eredményeket. A realitás helyett elsősorban még mindig a vágyak vannak előtérben. Az infrastruktúrában és a fizetésekben az NB I. előrelépett, egy kicsit színvonalban is, de ehhez a magyar játékosok keveset tesznek hozzá, miközben gálánsan támogatott akadémiai rendszer van a háttérben.
Kellemes meglepetés, hogy már túl vagyunk azon a szakaszon, amikor csupán ígéretek hangzottak el a "szerethető" (Egervári Sándor) vagy a "harapós" (Pintér Attila) csapatok kapcsán. Továbbá, szerencsére elkerültük azt is, hogy egy esetleges szélsőséges kudarc után azonnal temetést tartsunk. Nyilvánvaló, hogy a hollandok technikai fölénye nem éppen szívderítő látvány, de fontos észben tartani, hogy ők nem a mi közvetlen ellenfeleink. Bár mérhetjük magunkat hozzájuk, ennek nem sok értelme van; sokkal inkább a cseheket kellene mintául venni, még ha ezt sosem mondtuk is ki nyíltan.
Az Európa-bajnokság jelentős hatással volt az idei focikultúrára, és nem voltunk híján emlékezetes nyilatkozatoknak. Csányi Sándor szerint a minimális elvárás a továbbjutás, míg Nagy Ádám a csoportelsőség lehetőségét is említette. Orbán Viktor pedig megjegyezte, hogy mindhárom ellenfél legyőzhető, különös figyelmet szentelve Svájcnak. Marco Rossi a sorsolás után higgadtan és objektíven értékelte a helyzetet, hangsúlyozva, hogy a földön kell maradniuk, hiszen a továbbjutás csupán álom. Azonban a szavai között felbukkant egy kis optimizmus is, amikor azt mondta, szeretnék főszereplők lenni az Eb-n. Mostanra viszont ismét visszatalált a realitás talajára.
Rossi a kedd este tartott spontán évértékelőjében hangsúlyozta, hogy a német válogatott értéke ötször, míg a svájciaké kétszerese a magyar csapat értékének. Érdemes megemlíteni, hogy az ötödik és a tizedik játékosok értéke között jelentős különbségek figyelhetők meg. Ezen kívül néhány héttel ezelőtt megjegyezte, hogy a bosnyákokkal hasonló szinten állunk, ami lehetőséget adhat arra, hogy komolyabb reményeket tápláljunk ellenük. Az A divízióban való bentmaradásért zajló rájátszás kapcsán is kifejtette, hogy bárki is legyen az ellenfél, a legoptimistább forgatókönyv szerint is csak ötven százalékos esélyünk lenne a sikerre.
Azt, hogy a miniszterelnök elrugaszkodik futballügyekben, megszokhattuk, a felcsúti akadémia az ő képzeletében top tízes, a valóságban a százmilliárdos befektetés ellenére sem akarnak jönni a játékosok a gyártósorról, miközben kisebb országok (Horvátország, Szerbia, Dánia), kisebb merítési lehetőségből, lényegesen kevesebb pénzből önfenntartó vagy még inkább nyereséges akadémiákat hoznak létre.
A magyar válogatottban négy olyan játékos található, akik más, akár erősebb csapatokban is megállnák a helyüket: a kapuban Gulácsi Péter vagy Dibusz Dénes, a védelemben pedig Willi Orbán, Szoboszlai Dominik és Sallai Roland. Orbán, aki korábban a védelem egyik alapköve volt, mostanra elveszítette a megszokott stabilitását és gólerősségét. Az Európa-bajnokságon sokan azt hitték, hogy a svájciak ellen mutatott gyengébb teljesítménye után nem következhet be újabb visszaesés, de sajnos nem így alakult. Orbán gyengélkedésével a védelem megbízhatósága is csorbát szenvedett, főleg, hogy Lang Ádám és Szalai Attila, akikkel korábban jól együttműködött, kiestek mellőle. Fiola Attila, Balogh Botond és Botka Endre, valamint a bal oldalon Dárdai Márton szintén nem gyengébb képességű játékosok, mint Lang vagy Szalai, de az új védekezési felállásnak időre van szüksége, hogy összecsiszolódjon. Ha a visszaesés okait vizsgáljuk, érdemes ezen a ponton elgondolkodni.
A 32 éves védő továbbra is kulcsszereplője a csapatnak, azonban idén több olyan párharcot elveszített, amit korábban magabiztosan megnyert. Kedden is megtapasztalhattuk ezt, amikor Schlotterbeck könnyedén lerázta őt a német gól előtt. A megszokott teljesítményéhez képest mostanában visszafogottabb formát mutat.
Azt, hogy Szoboszlai vezéralkat, idén is láttuk, a rúgótechnikája, a csapatra gyakorolt hatása nyilvánvaló. Bár most éppen kiszorult a liverpooli kezdőből, az angol bajnokságban is kiemelkedő adatokat produkált, ott is képes nyomot hagyni a csapata játékán, még ha ez gólokban kevésbé is tükröződik. A válogatott jövőbeni sikerességét az ő formája meghatározza. Sallai sebessége, kombinációs képessége is átlag feletti. Egy jobb formában lévő Schäfer Andrástól lehet még azt remélni, hogy váratlant és extrát nyújt egy ritka fontos poszton.
A Nemezetek Ligájában (NL) megszerzett tizenegyedik hely szép. A világbajnokságra tizenhat csapat jut ki, nem bonyolult a képlet, ezt kellene valahogy megőrizni. Igaz a vb-selejtezők rendszere más, 12 csoport lesz, az első helyezett automatikusan mehet. A 12 csoportmásodik négy NL-szereplővel négy ágra bontva küzd a maradék négy helyért, és a csoportgyőztesek jutnak ki az Észak- Amerikában rendezett vb-re. Akármit hoznak is a vb-selejtezők, az NL-pozíciónk szinte garantálja, hogy a vb-ért játszhatunk, ha egyenes ágon nem jön össze a továbbjutás, amire nagyobb esély van.
Már most nyilvánvaló, hogy az őszi teljesítmény nem lesz elegendő a vb-selejtezők sikeres teljesítéséhez.
Az utánpótlás-válogatottak gyenge teljesítménye alapján nem valószínű, hogy a fiatal tehetségek tömegesen kopogtatnak a válogatott ajtaján, hiszen a jövőbeli eredmények nem ígérnek sok jót. A Szoboszlai által fémjelzett 2000-es korosztály óta eltelt hét év alatt a Magyarország U17-es csapata csupán kétszer szerepelt az Európa-bajnokságon, miközben 16 csapatnak adatik meg a lehetőség. Egy alkalommal házigazdaként kiestek, a másik esetben pedig a nyolc között a spanyolok ellen csak tizenegyesekkel maradtak alul. Az U19-es tornán, amely nyolc csapatot felvonultató Európa-bajnokság, 2014-ben hazai pályán próbálkoztunk. Az U21-es csapatunk, amely a felnőtt labdarúgás előszobájaként szolgálna, messze van a kontinens legjobbjaitól.
Ha egy-egy játékos, a Bundesliga 2-ben edződő Németh András vagy a Sturm Grazhoz igazolt Kern Martin ugrana egy nagyot, ők jelenthetnének erősítést, bár a sort nem is velük, hanem Dárdai Bencével kellett volna kezdeni. Ő az élvonalbeli Wolfsburgban már gólt is lőtt, szép jövő előtt áll, a német U19-es válogatott is elképzelhetetlen nélküle.
Az aktuális keretet nézve, a figyelem középpontjában Kerkez Milos áll, akiben még rengeteg lehetőség rejlik. 2022 őszén robbant be a köztudatba, de a nyári időszakban sajnos nem tudta megugrani a várakozásokat, ráadásul a legutóbbi négy Nemzetek Ligája-meccsen sérülés miatt nem tudott részt venni. Nagy Zsolt remekül vette át a helyét, de hosszú távon Kerkez kulcsszereplővé válhat a csapatban – persze csak akkor, ha ő is ezt szeretné. Míg Bolla Bendegúz, még sérült állapotban is hazaérkezett, és csatlakozott a többiekhez, Kerkez inkább Angliában maradt. A Manchester City ellen nyújtott teljesítménye és a két gólpassza figyelemre méltó, és a válogatottban is szívesen látnánk, ha képes lenne emelni a csapat szintjén. Ezzel szemben Nagy Zsolt az utóbbi időszakban inkább bizonyította, hogy a csapatba jobban illik, még ha a képességei nem is olyan kiemelkedőek, mint Kerkezé.
Más poszton versengés alig akad, ami szomorú, és nem fest pozitív összképet. Ettől még a vb-részvétel reális cél, egy jól szervezett, szívós magyar csapat kellemetlen ellenfél lehet Európa topcsapatain kívül bárkinek. Könnyen előfordulhat, hogy 2026 tavaszán egy ki-ki meccset játszik majd Magyarország. Jó eséllyel Marco Rossival, mert a két lesújtó vereség ellenére az Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége várhatóan kitart mellette. Annak csak szurkolni tudunk, hogy Szalai Ádám is legyen ott mellette már tavasszal is.
