A pohár félig üres, vagy inkább félig tele? Ez a kérdés gyakran nemcsak a fizikai valóságra, hanem a gondolkodásmódunkra is rávilágít. Az élet tele van ellentmondásokkal, és a perspektívánk határozza meg, hogyan látjuk a világot. Talán a pohár nem is anny

Ha megkérdezném tőled, hogy Isten embere vajon pesszimista vagy optimista, hogyan válaszolnál? Melyik oldalra billenti a mérleg nyelve az a hit, amelyet képvisel?

Utánanéztem a kétféle szemléletmódnak. Azt találtam (sok egyéb különbség mellett), hogy a pesszimista vélekedés szerint a dolgok általánosságban rosszak, és csak egyre romlanak; az optimizmus ezzel szemben abban hisz, hogy minden jó irányba halad, és a derűs oldalát kell szemlélni mindennek.

Elsőre azt lehetne mondani, hogy a hívő ember természetesen optimista, feltétel nélkül. A keresztyén közfelfogás, de a világi is folyamatosan azt sulykolja, hogy gondolkodjunk pozitívan, ne legyünk borúlátóak. Ugyanakkor (ha őszinték vagyunk) makacs tények ellen nem használ a rózsaszín köd. A lehetőségeink időnként tényleg egyre csak szűkülnek, a nehézségek pedig mindinkább megviselnek bennünket. Bármekkora hittel megyünk előre, akkor sem alakul minden az elvárásaink szerint. Ha figyelmen kívül hagyjuk a vészjósló jeleket, akkor ráadásul a baj felkészületlenül ér, pedig talán meg is előzhettük volna. Szóval lehetünk szemellenzős hurráoptimisták, csak nem feltétlenül az a célravezető.

Az igazság az, hogy a hit és a negatív gondolkodás összeegyeztetése igencsak nehézkes feladat. Ki ne vágyakozna a boldogságra? Minden egyes komor megnyilvánulásunk mögött ott lüktet a sóvárgás: "bárcsak ne lenne igazam, bárcsak tudnék és merhetnék örülni!" De mit tehetünk? Valahogy úgy tűnik, hogy a magyar lélek a sors komor tréfáitól terhelt; mintha a melankólia és a vidámság között ingadoznánk. A borongós, ködös időjárás, amely szinte állandóan ránk telepszik, nem éppen a jókedv táplálója. Ráadásul a jelenlegi helyzet sem segít a derűs pillanatok keresésében...

Ez egy kihívást jelent.

A pozitív pszichológia megalkotója, Martin E. P. Seligman felfedezte, hogy sokan hajlamosak vagyunk a hiányosságainkra fókuszálni, ahelyett, hogy az életünkben rejlő lehetőségekre és erőforrásokra figyelnénk. Ha képesek vagyunk más perspektívából szemlélni a mindennapjainkat, nemcsak a felesleges szorongásainkat tudjuk kezelni, hanem még időben megakadályozhatunk számos önbeteljesítő jóslatot is.

Corrie Ten Boom, a neves holokauszt-túlélő, így fogalmazott: "Amikor a világot szemléled, könnyen elborít a kétségbeesés. Ha önmagadba nézel, a szomorúság fog el. De ha Istenre tekintesz, megtalálod a békét."

Mi történik, ha Istenre irányítod a figyelmedet, és a világ eseményeit, valamint a személyes kihívásaidat a háttérbe szorítod? Az ilyen megközelítés lehetőséget teremt arra, hogy mélyebb békét és nyugalmat találj, hiszen amikor a teremtőre összpontosítasz, a külső zűrzavarok elveszítik súlyukat. Az élet nehézségei kevésbé tűnnek elviselhetetlennek, és a hited erősödik, miközben a mindennapi gondok helyett a belső harmóniára és az isteni jelenlétre figyelsz. Ezzel a fókuszálással nemcsak a nehézségek terheit csökkented, hanem lehetőséget adsz a spiritualitásod fejlődésére is.

Időnként úgy érzékelhetjük, mintha az egész világ összeesküdött volna ellenünk. Ezzel szemben Pál apostol, Isten embere, a következőket fogalmazza meg:

Teljesen biztosak vagyunk abban, hogy minden összefonódik azok javára, akik szívükben szeretik Istent – akiket ő a saját elképzelése szerint választott ki.

Lehet, hogy alkatilag a rossz dolgokra vagy érzékenyebb. Ha ennek ellenére csüggedés vagy méltatlankodás helyett a teremtés Urára, a megváltás Mesterére nézel, akkor a nehézségeidet is egy nagy terv részeként látod. Bár ezekbe a tervekbe te nem vagy beavatva (még), mégis hittel várhatod, hogy miután minden a helyére kattant, valóban előnyösebb helyzetbe kerülsz.

"Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi" (Példabeszédek 18,21).

A valóságot számos szempontból lehet értelmezni. Egyesek úgy érezhetik, hogy csupán egy szerencsétlen alak, akinek semmi sem sikerül; mások azt mondhatják, hogy a sors mindent elkövet, hogy megnehezítse az életüket; míg megint mások úgy fogalmazhatnak, hogy mostanában különösen nehéz kihívásokkal néznek szembe. Bár a szituáció látszólag azonos, a megközelítések különböznek, és nem csupán a kifejezések miatt. Az, amit az ember létrehoz – legyen az akció vagy kifejezés –, valamilyen formában visszahat rá, alakítva a saját élményeit és érzéseit.

Ne a szorongásaidat, fájdalmaidat hangosítsd ki, ha nem azokat szeretnéd tapasztalni! Az szólaljon meg belőled, amire vágysz: a hit, a remény, a szeretet hangja!

"Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban!" (Prédikátor 6,6) E szavak mély igazságot hordoznak. Sokunk hajlamos a hibákra fókuszálni, és ez gyakran eltávolít minket a boldogságtól. Pedig a valódi gazdagság abban rejlik, hogy képesek vagyunk megragadni a kis örömöket: a napfény játékát a falevelek között, egy ügyes költői gondolatot, vagy akár egy kedves mosolyt az ügyintéző arcán. Nem szükséges, hogy minden tökéletes legyen – elég, ha egy pillanatra megérint minket, ha különlegessé válik, és ha betölti lelkünket Isten végtelen jóságával. Az élet szépségei ott rejlenek körülöttünk, csak észre kell vennünk őket.

Nem mindig könnyű felfedezni, de ha megtalálod, öleld magadhoz szorosan, és ne engedd, hogy elússzon!

A 2Királyok 6. fejezetében egy izgalmas jelenet bontakozik ki előttünk, ahol Arám serege ostromolta Elizeus városát. A próféta szolgáját teljesen letaglózta a szörnyű látvány, míg Elizeus arcán nem tükröződött félelem vagy aggodalom. Vajon Elizeus nem értette meg a helyzet súlyosságát, vagy csupán a véletlenre bízta magát? De nem, ő azért tudott megmaradni a nyugalma mellett, mert látta azt, amit mások nem: a hegyekben ott sorakoztak a harcra kész angyalok seregei. Elizeus tudatában volt a védelmüknek, ami bátorságot adott neki, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek első pillantásra talán ostobának tűntek, de a történet végén meglepő és csodálatos fordulatokat eredményeztek.

Valamikor az vág haza bennünket, hogy hiányosak az információink, és van, hogy nem. De azt minden esetben kérhetjük Istentől, hogy mutasson egy teljesebb képet. Vagy adjon békességet, hogy minden riasztó jel ellenére győztesként tudjunk viselkedni.

Én inkább azt mondanám, hogy reálisan látom a dolgokat.

Íme egy egyedi verzió a szövegedből: "Közben képes felfedezni azt, ami rejtve marad, elhiszi a megvalósíthatatlan csodákat, és átlépi a határokat, hogy elérje a lehetetlent." (ihletve John Greenleaf Whittier szavaival)