Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a teológia ne csupán a szakértők privilégiuma legyen, hanem mindenki számára elérhetővé váljon. A Vatikáni Hírek tudósítása szerint a pápa arra ösztönözte a hívőket, hogy a vallásos tanulmányok és a hit mélyebb megértése min

A Kultúra és Nevelés Dikasztérium rendezésében, december 9-10-én a Pápai Lateráni Egyetem adott otthont az "Örökség és képzelet" című nemzetközi teológiai kongresszusnak. Az eseményen 450 résztvevő gyűlt össze, akiket a pápa külön audiencián fogadott. A teológusok, egyetemi oktatók, köztük számos magyar szakember, arra keresték a választ, merre tart ma a teológia. A pápa arra buzdította őket, hogy újragondolják a teológia lényegét, és tegyék azt mindenki számára hozzáférhetővé, ezzel is elősegítve a hit mélyebb megértését és a közösségi párbeszédet.

Az európai változások idején miként tudjuk hirdetni az evangéliumot, hogy eljuttassuk Krisztus világosságát az emberekhez? A világ minden tájáról érkezett férfi és női teológusok arról tanácskoztak a napokban, hogyan lehet a szentszéki teológiai tanulmányi rendszert a mai kor változásaihoz igazítani. Másszóval, miben látják a teológia jövőjét? Több magyar résztvevője is volt a kongresszusnak, köztük Csiszár Klára Antónia pasztorálteológus, a Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettese és Teológiai Karának dékánja; Kovács Gusztáv, az Európai Katolikus Teológiai Társaság elnöke, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola rektora; Odrobina László és Seszták István főiskolai tanárok, a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Főiskola rektori tanácsának tagjai.

A Szentatya megosztotta gondolatait arról, hogy amikor a teológia fogalmára gondol, a fény képe jelenik meg előtte. A fény az, ami életre kelti a sötétségben rejlő dolgokat, kiemeli az arcok vonásait, és végre felfedi a világ formáit és színeit. A fény szépsége abban rejlik, hogy anélkül világít, hogy önmaga a középpontba kerülne. De vajon látta-e valaki valaha magát a fényt? A pápa szerint azt csak az érzékelheti, amit megvilágít. A fény diszkrét, kedves és alázatos, ezért gyakran észrevétlen marad. Hasonlóképpen a teológia is: titkos és alázatos munkát végez, hogy bemutassa Krisztus és evangéliuma ragyogását. Így tehát a teológusok útja az, hogy keresniük kell a kegyelmet, és mindig meg kell maradniuk a Krisztussal való barátság kegyelmében, hiszen ő az igazi világosság, aki eljött a világra. Minden teológiai gondolat a Krisztussal való kapcsolatból ered, és az ő szeretetéből táplálkozik testvérei és a világ iránt: egy olyan világ, amely egyszerre drámai és csodálatos, tele fájdalmakkal, de megindító szépségekkel is.

A közelmúltban megrendezett kongresszus során a teológia különböző aspektusait, irányvonalait és jövőbeli lehetőségeit vitatták meg a résztvevők. Kiemelt fontosságú annak vizsgálata, hogy a múlt teológiai öröksége milyen relevanciával bír a jelen kihívásai között, és hogyan segíthet a jövő formálásában. A pápa hangsúlyozta, hogy a férfi és női teológusok közötti együttműködés nélkülözhetetlen. Emlékeztetett a királyok második könyvében található történetre, ahol a jeruzsálemi templomban felfedezett szöveg értelmezéséhez egy férfiakból álló tudós csapat és a király is segítséget keresett. Habár valamelyest sikerült közelíteniük a szöveghez, végül nem tudták megfejteni. Ekkor a király Hulda prófétanőhöz fordult, aki azonnal megértette a szöveget, és értékes útmutatást nyújtott a férfiak számára. (vö. 2Kir 22,14-20) Ez a történet rávilágít arra, hogy bizonyos dolgokban a nők különleges érzékkel bírnak, és a teológia fejlődéséhez elengedhetetlen az ő hozzájárulásuk. A csupán férfiakra épülő teológiai diskurzus csak félúton van, és még sok a tennivaló ezen a téren - fogalmazott a pápa. Végül megosztotta a teológusokkal egy vágyát és egy kérését, amely a kölcsönös tiszteletre és együttműködésre épül.

Ferenc pápa egyik legfőbb törekvése, hogy a teológia új megközelítésekkel gazdagítsa a gondolkodásunkat. Az, ahogyan gondolkodunk, mélyen befolyásolja érzéseinket, akaratunkat és döntéseinket. Egy nyitott szívvel párosuló széles látókörű képzelet és gondolkodás képes új lehetőségeket teremteni, míg a zárt, középszerű felfogás gyakran meggátolja a kreativitás és a bátorság kibontakozását. Ferenc pápa emlékeztetett arra is, hogy "eszembe jutnak azok a teológiai kézikönyvek, amelyekből tanultunk. Mindegyik zárt, múzeumi, könyvtári jellegű, de egyik sem indított el igazán mély gondolkodásra."

Az első teendő tehát a gondolkodás újrafogalmazása, az, hogy kigyógyuljunk a leegyszerűsítésből. A valóság ugyanis összetett, a kihívások sokrétűek, a történelemben egyszerre van jelen a szépség és a gonosz ütötte sebek. Amikor pedig nem tudunk, vagy nem akarunk szembenézni ennek az összetettségnek a drámájával, akkor hajlamosak vagyunk a leegyszerűsítésre. Ez azonban a valóság megcsonkítása, mely meddő gondolatokat, egyengondolatokat szül, polarizál és szétforgácsol. Ezt teszik például az ideológiák, megölve a valóságot, a gondolkodást, a közösséget. Az ideológiák mindent egy gondolatra redukálnak, amit aztán kényszeresen és manipulálva ismételnek, felületesen, mint a papagájok.

A leegyszerűsítés kihívásaira hatékony válasz lehet a Veritatis gaudium apostoli konstitúció által megfogalmazott tanács, mely a különböző tudományágak együttműködését hangsúlyozza. Ennek középpontjában az áll, hogy a teológiai gondolkodás fejlődése más tudományokkal való szoros együttműködés révén valósulhat meg. A filozófia, irodalom, művészetek, matematika, fizika, történelem, jog, politika és közgazdaságtan mind hozzájárulnak ehhez a komplex folyamathoz. Ezek a tudományágak, akárcsak az érzékszerveink, együttesen működnek, és kölcsönösen támaszkodnak egymásra, hogy gazdagabb megértést nyújtsanak. Szent Pál szavaival élve: „Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha pedig csupa hallás, hol lenne a szaglás?” (1Kor 12,17). Ez a gondolat rávilágít arra, hogy a tudományok sokszínűsége és egymásra utaltsága elengedhetetlen ahhoz, hogy a teológiai diskurzus valóban mély és átfogó legyen.

Idén ünnepeljük két nagy teológus, Aquinói Szent Tamás és Szent Bonaventura halálának 750. évfordulóját. Aquinói Tamás arra emlékeztet minket, hogy nem csupán egy érzékünk van, hanem sokféle és különböző, azért, hogy megragadjuk a valóságot. Bonaventura pedig azt állítja, hogy amilyen mértékben hiszünk, remélünk és szeretünk Jézus Krisztusban, úgy nyerjük vissza hallásunkat, látásunkat, szaglásunkat, ízlelésünket és tapintásunkat. A gondolkodás újragondolásával a teológia újra régi fényében ragyog majd az egyházban és a kultúrákban, segíteni fog mindenkinek az igazság keresésében.

A pápa ezután arra kérte a teológusokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a teológia mindenki számára hozzáférhetővé váljon. Az utóbbi években világszerte növekvő érdeklődés tapasztalható a felnőttek körében a tanulmányok folytatása és elmélyítése iránt, akár egyetemi szinten is. Olyan férfiak és nők, különösen középkorúak, akik már megszerezték diplomájukat, most szeretnék tovább gazdagítani hitüket és tudásukat, ezért beiratkoznak különböző egyetemekre. Ez a tendencia egyre inkább terjed, és fontos, hogy a társadalom, valamint az egyházi vezetők is foglalkozzanak vele. Az élet középső szakaszában az emberek általában már rendelkeznek egyfajta szakmai és érzelmi stabilitással, de ekkor gyakran felmerülnek új kihívások és kérdések. A korábbi álmok sokszor távolinak tűnnek, és ilyenkor könnyen elveszettnek érezhetjük magunkat, lelkileg elakadva. Ezt az állapotot nevezzük életközépi válságnak. Ilyen helyzetekben úgy tűnik, mintha újra neki kellene állnunk a keresésnek, legyen szó kísérletezésről vagy arról, hogy valaki segítségével találjunk új irányt. A teológia ebben lehet a legjobb társunk – hangsúlyozta a pápa, majd azt kérte, hogy ha valaki kopogtat a teológia ajtaján, a teológiai intézmények fogadják tárt karokkal. Segítsenek neki megtalálni azt a helyet, ahol újra kezdheti az utazását, ahol kereshet, felfedezhet, és újra kereshessen. A teológusok feladata pedig, hogy olyan innovatív tanulmányi programokat dolgozzanak ki, amelyek révén a teológia mindenki számára elérhetővé válik.