Fliegauf Bence úgy tűnik, meglepődött, hogy Karlovy Vary ennyire merész és kockázatos fesztivál; a híres színész, Stellan Skarsgård pedig életműdíjjal gazdagodik.

A hirtelen lezúduló eső és a mennydörgés zúgása sem tudta eltántorítani Karlovy Vary ünneplő közönségét. A vörös szőnyegtől csupán néhány lépésnyire, minden este éjfél után is hatalmas hangfalakból szólt a techno, amely mágnesként vonzotta az utolsó filmvetítésről távozó tömeget. Így az utcabál egészen hajnalig tartott, tele élettel és energiával.

Karlovy Vary idén is tizenkét moziban várta azokat, akik felkészültek Európa egyik legnagyobb és leghíresebb filmmaratonára. Nézők ezrei váltották egymást a vetítőtermekben, és napról napra ugyanolyan örömmel érkeztek újabb és újabb alkotók a világ távoli pontjairól, mint a cseh fővárosból, köztük pályájukat épp most kezdő vagy már évtizedek óta megszállottan űző rendezők.

A versenyfilmek mezőnye minden beválogatott film készítőjének óriási kihívás. Itt mindenki győzni szeretne, hiszen A kategóriás fesztiválon nyerni annyit jelent: a következő évben már egy újabb mustra kapuja nyílhat meg az alkotó előtt. És nem csak Európában. Az óceán túlsó partján ugyanúgy, mint Ázsiában.

Pere Vila Barceló spanyol rendező háromórás alkotása, a "Ha tengerré válik a folyó", igazi próbát jelent a nézők számára. A rendező tizenhárom évvel ezelőtt már megmérettette magát Karlovy Varyban, most pedig újra előtérbe lép az érzelmekkel teli történetével. A film középpontjában egy lelki sérülésekkel küzdő egyetemista lány áll, aki képtelen elengedni érzéketlen barátját. A lány csak hosszú vívódás után tudja megosztani a fájó testi kapcsolatuk következményeit, amelyek már lelke mélyén is romboló hatással bírnak. Először a tanárnőjéhez fordul segítségért, majd apjának is felfedi titkát, amely súlyos terheket cipel. A film erőteljes lélektani dráma, olyan jelenetekkel, amelyeket az ember csak ökölbe szorított kézzel tud végigkísérni.

A mély érzelmeket tükröző, egyedi történetet mesél el a Rebuilding (Újjáépítés) című amerikai film, amelyet Max Walker Silverman rendezett. A film a rendező korábbi munkájának, a Love Songnak a folytatása, és újra szülőföldjén, az erdőtüzek sújtotta Coloradóban készült. A Szerelmes dal az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb romantikus alkotása volt, amelyben egy magányos, megözvegyült nő és régi barátja közötti érzelmi feszültség bontakozik ki. A történet a coloradói táj hátterében játszódik, ahol a csillagos ég alatt, madárles közben újraélednek az érzelmek, felfedezve az időskori szerelem szépségeit és kihívásait.

Ugyanilyen csendes, visszafogott, megindító alkotás Silverman mostani filmje is, amelynek központi alakja a harmincöt éves, feleségétől és kislányától külön élő farmer, aki mindenét elvesztette egy kiterjedt erdőtűz miatt.

Lakókocsiba zárva próbálja újraépíteni az életét, teljesen magára utalva, hiszen senki nem nyújt anyagi támogatást. A túléléshez először kislányától merít lelki erőt, majd azoknak a pár sorstársának a társaságában talál vigaszt, akik vele együtt várják a természet újjászületését és a sorsuk kedvezőbb alakulását. Ez a fordulat akkor következik be, amikor ráébrednek, hogy csupán egymásra támaszkodhatnak, és közösen formálhatják meg új életüket. Silverman mesterien képes a néma tájakat „megszólaltatni”, és a szótlan, mégis kifejező arcokból is sokat kihozni. Josh O'Connor érzékeny játékával a belső harcokkal küzdő, majd fokozatosan erőt merítő farmer karakterét hitelesen alakítja, ezzel komoly súlyt adva a filmnek.

Fliegauf Bence legújabb alkotása, a Jimmy Jaguar, már eljutott a közönséghez, és a rendező nemrégiben tartott interjújában meglepetten nyilatkozott arról, hogy filmje bekerült a helyi versenyprogramba. Dicsérte a szervezők bátorságát, mivel ő maga sem számított arra, hogy a Karlovy Vary fesztivál ennyire merész válogatást mutat be. A sajtóvetítés során azonban a nézőtér nem volt zsúfolásig tele, és a film végén sokak arcán inkább a megdöbbenés, mint a lelkesedés tükröződött. A cselekmény több szálon fut: középpontjában egy középkorú férfi és egy fiatal fiú áll, akik önkívületi állapotban megkötöznek egy idős embert, aki később kiderül, hogy szerb háborús bűnös. Az áldozatot egy csónakba fektetve, sorsára hagyják, és leengedik a Tiszán. Emellett követhetjük egy oknyomozó riporter útját, aki mindent tudni szeretne az esetről, hiszen dokumentarista is. Továbbá két különös lány is a történet része, akik egy állatmentő állomáson dolgoznak, és sajátos perspektívájukat hozzák a cselekményhez.

Viszont a filmnek van egy rejtett, láthatatlan szereplője is: a Démon, akit érdemes messzire elkerülni.

A csattanót nem oszthatom meg, de annyit elárulhatok, hogy a magyar aktuálpolitika fajsúlyos eseményéről van szó. Hogy a fesztivál nemzetközi zsűrije mennyire rezonált erre, az ma este kiderül.

Kritizálhatják az orosz rendezőket Putyin miatt, hiszen ők is kizárásra kerültek a Karlovy Vary fesztiváljáról, de felmerül a kérdés: miért kap Irán zöld utat a csehektől? – tette fel a költői kérdést egyik külföldi kollégám két vetítés között. Cannes-ban egy iráni film nyerte el az Aranypálmát, és most Karlovy Varyban is versenybe száll egy iráni alkotás, amelyet csupán a helyi cenzúra kikerülésével sikerült megvalósítani.

Seti az ország legkeresettebb énekesnője lehetne, ha Iránban a nők számára lehetőséget adnának a közszereplésre. Sajnos azonban ezt törvények gátolják. Seti bátor és elszánt lány, aki nem hagyja, hogy a korlátok megfélemlítsék. Az utcákon énekel, szívből szólva azokhoz, akik már ismerik és csodálják tehetségét, de nyitott szívvel várja azokat is, akik most hallanak róla először, hogy felfedezzék kivételes hangzását. Nemzedéke már most is rajong érte, még akkor is, amikor a hatóságok letartóztatják, és magánzárkába zárják. Seti története a bátorság és az álomért folytatott harc szimbóluma, amely nem ismer határokat.

Nem hagyhatja el sem a hazáját, sem pedig alkoholproblémákkal küzdő édesanyját, ezért a szabadulása után ismét az utcára lép, és énekel. Soheil Beiraghi "Jogtalanul" című filmjével azokat a hangokat támogatja, akiket Iránban elnyomnak és elhallgattatnak.

Nina Knag norvég rendezőnő figyelemre méltó alkotása, a "Láss engem!" című dráma, egy tiltott szerelem fájdalmakkal teli történetét meséli el. A film középpontjában egy ötvenes éveiben járó nő és egy tizennyolc éves szíriai menekült szenvedélyes, de eleve kudarcra ítélt viszonya áll. Eva, a főszereplő, a polgármestere férje politikai kampányának támogatásában vesz részt, miközben norvég nyelvórákat tart a helyi menekültközpontban. Itt találkozik Amirral, akinek költői kifejezőkészsége és vonzó megjelenése azonnal magával ragadja őt. Eva házassága megrendül, miután férje hűtlenségéről tudomást szerez, és úgy dönt, hogy érzelmi csapdát állít Amirnak. Azonban amikor értesül róla, hogy Amir egy hozzá hasonló korú lánnyal kezdett randizni, véres bosszúra szánja el magát. Amir, aki két évet töltött Dániában a családjával, de a letelepedési engedélyt valamiért nem kapták meg, már csak Norvégiában kíván új életet kezdeni. Mindezek mellett Eva és a polgármester támogatásával minden a legjobban alakul, és Amir felvételt nyer az egyetemre, miután Eva mindent bevall férjének. A film tehát nem csupán a szerelemről, hanem a választásokról és a következményekről is szól, miközben a nézők szívét és lelkét egyaránt megérinti.

Pia Tjelta és Tarek Zayat a vásznon a vesztes szerelmesek megformálásával olyan érzelmeket hoznak életre, amelyek bárhol megállnák a helyüket egy rangos filmfesztiválon. Alakításuk mélysége és hitelessége bármelyik díjátadó színpadán elismerésre találhat.