Gyarmati Andrea egyedül gyújtotta meg a gyertyát és a csillagszórót a Hármashatnál, miközben a csillagok fényei megcsillantak a sötét égbolton.

Amióta csak emlékezni tudok, mindig találtam okot arra, hogy egész decemberben agyonizguljam magam.

Ma sincs ez másképpen: bár az életem számos területen átalakult, a karácsony előtti és körüli izgalom még mindig lázban tart.

Azt is állíthatnám (és ez nem is lenne túlságosan eltávolodva a valóságtól), hogy a gyerekek életvidámsága és kíváncsisága miatt én is elkezdtem várni a csodákra. Hiszen amíg nyitott szívvel hiszünk a varázslatban, addig a csodák is utat találnak hozzánk.

Amíg az ember fiatal, azt hiszi, a szülei, a szerettei halhatatlanok, és az idők végezetéig vele maradnak. Hiába a szikár tudás, hogy az élet véges, úgy érzed, te nem maradhatsz magadra.

Bár a szüleim sokáig mellettem álltak, és a betegeimtől az év során, különösen az ünnepek környékén, rengeteg szeretetet kapok, ez a sok jó mégsem tudja eltüntetni a hiányokat. Éppen ezért már évek óta, a „segíts magadon, és az Isten is megsegít” elv mentén próbálok tenni azért, hogy a fájdalom ne árnyékolja be az örömeimet. Ez a megközelítés nem csupán karácsonykor hasznos; néha még a legegyszerűbb hétköznapokat is meg tudja színesíteni egy kis szemléletváltás.

Goethe szavaival élve:

Az emberi lélek táplálásához elengedhetetlen, hogy naponta egy kis zenét hallgassunk, néhány verset olvassunk, és csodás képeket szemléljünk. Ezek az élmények segítenek eltüntetni a mindennapi gondok terhét, és lehetőséget adnak arra, hogy felfedezzük a szépséget, amelyet Isten ültetett belénk. A zene, a költészet és a művészetek varázslatos módon képesek újraéleszteni a lelki harmóniánkat, és emlékeztetni minket arra, hogy a világ tele van csodákkal.

A mindennapok során nem igazán vagyok az a magasztos lélek, sőt, még az ünnepek idején sem igazán találom meg a fenséges pillanatokat. Az utóbbi években azonban születtek néhány kreatív gondolataim, amelyek segítettek átvészelni a nehézségeket. Talán másoknak is hasznosak lehetnek ezek az ötletek, hogy egy kis reményt csepegtessenek a szürke hétköznapokba.

Számos felejthetetlen karácsony köszöntött már rám. Emlékszem, amikor először vártuk a fiam érkezését; az izgalom és a várakozás szívből jövő boldogsággal töltötte meg az ünnepet. Másik kedves emlékem az olimpiai év volt, amikor a munka, a hit és a remény szövevénye fűzte össze napjaimat. És ott van az a különleges karácsony is, amikor nem sokkal az ünnepek előtt férjhez mentem; minden apró részlet olyan tökéletesen a helyén volt, hogy a világ szinte megállt egy pillanatra.

Akadtak olyan karácsonyaim is, amikor a veszteségek árnyéka nehezedett a szívemre. (Ahogyan valószínűleg mindenki másnak is.)

A gondűző szerepe számomra igazán hasznos, hiszen segít felidézni azokat a pillanatokat, amikor egy-egy látszólag megoldhatatlan problémát sikerült átvészelni. Vagy éppen azt a varázslatos időszakot, amikor minden úgy alakult, ahogy a szívem vágyott rá.

Amikor annak idején a szüleim bejelentették, hogy elválnak, senkinek még csak elképzelése sem volt arról, hogyan tovább. Tízéves voltam, és azt éreztem, senki sem olyan szomorú, mint én. Aztán valahogy még az ünnepeknek is kialakult egy élhető, új rendje. Persze megesett, hogy valakiket nem lehetett egyszerre meghívni, közös asztalhoz ültetni, de működött a dolog, és mindenki kibírta a változást. Azért írom ezt, mert ma is egészen biztosan van sok olyan kislány és kisfiú, akiknek épp az ünnep előtt áll fejre a biztonságuk, és akik emiatt felnőtt segítségére szorulnak.

Úgy vélem, lehetséges kompromisszumokat kialakítani, és olyan módon megszervezni a helyzeteket, hogy csökkentsük a veszteség érzését.

Az autómban ülve hetek óta figyelem az egyre fokozódó forgalmat, és az ezzel járó kapkodást, idegeskedést. El kell intézni, meg kell csinálni, el kell készíteni. Csakhogy minden nem préselhető be a nap huszonnégy órájába. És, ha feszülünk, nem lesz békés az ünnepünk.

Azok az ünnepi esték, melyek emléke ma is élénken él bennem, tele voltak közös nevetéssel, játékokkal és mély beszélgetésekkel. Ezek az élmények maradnak meg számomra, sokkal inkább, mint a finom ételek íze, vagy a lakás és a fenyőfa díszítése. Az együtt töltött idő varázsa felülír mindent, és ez az, ami igazán értékessé teszi ezeket a pillanatokat.

Milyen konkrét élmények vagy emlékek ragadták meg a figyelmemet?

Egy különleges emlék él bennem, amikor Apával kettesben felkerekedtünk a Hármashatár-hegyre. Ott, a csillagok alatt gyertyát és csillagszórót gyújtottunk, hogy megünnepeljük a pillanatot. Évekkel később, Apára emlékezve, úgy döntöttem, hogy ezt az élményt egyedül is megidézem. Újra felmentem a hegyre, és a gyertya lángja mellett a csillagszóró fénye újra életre keltette a közös emlékünket.

Tavaly meg azt játszottam, hogy egy külön kis fára fellógattam mindazok fényképét, akiket szerettem, és akik szerettek, de ezért vagy azért nincsenek már velem - így varázsoltam magamnak különleges ünnepet.

Néhány héttel ezelőtt még abban bíztam, hogy a régóta dédelgetett álmom végre valóra válik, de a sors sajnos más irányt választott. Eleinte szomorúság fogott el, ahogy az ilyenkor szokás, de aztán ráébredtem, hogy érdemes új szemszögből szemlélni a dolgokat. Ekkor sikerült felülkerekednem a bánaton, és új fényben látni a csalódást. Büszkén mondhatom, hogy ez a változás erőt adott nekem.

Az életben szerencsés vagyok, hiszen körülöttem olyan barátok vannak, akik mindig mellettem állnak, és a legszebb pillanatokban, mint például karácsonykor is, örömmel osztoznak velem.

Van munkám, dolgom rengeteg, van tervem az írással, egy új könyv megírásával kapcsolatban.

Adhatok tudást, szeretetet, figyelmet a betegeimnek, akik mindezért cserébe meggyógyulnak - és ez nagyszerű érzés.

Hiszek abban, hogy bármennyi időt is töltöttem el ezen a világon, a legszebb élmények még előttem állnak. Úgy érzem, az élet mindig tartogat meglepetéseket, és ami valóban az enyém, azt előbb-utóbb meg fogom kapni. A vágyak, amelyek nem az én utamat keresztezik, csak tanulságként szolgálnak, és tudom, hogy el kell engednem őket, mert a sorsom már meg van írva.

Elképesztően sokan töltik egyedül a karácsonyt, van, ki részben önhibájából, van, ki önhibáján kívül. Nem így tervezték, mégis így alakult.

Az én karácsonyom varázsa abban rejlik, hogy mit tudok kihozni a meglévő kincseimből. A régi ajándékok és a szívhez szóló levelek, amelyek a közelmúlt emlékeit idézik, mind-mind egy különleges atmoszférát teremtenek számomra. Ezekkel a régi emlékekkel fogom betölteni az ünnepem, és úgy érzem, hogy a távol lévő szeretteim szelleme végigkísér majd az ünnepi pillanatokon. Ezzel a szeretetteljes környezettel varázsolom elő a közelség érzését, mintha együtt lennénk, még akkor is, ha a valóság másképp alakul.

Jövök ki a rendelőből, ahonnét a legutolsó kis betegem "varázslatos karácsonyt, doktor néni!"-vel távozott pár perce. Nagyon mosolygok, mert jobban tetszik nekem ez a kifejezés az összes eddig ismertnél.

Megyek az autómhoz. Egy kukánál férfi matat, rendezett arc, nem elhanyagolt, de szegénységet mutató külső.

Az autóm tele van üres, "ötvenes" flakonokkal, mint valami színes gyűjtemény. Kicsit bizonytalanul fordulok a férfi felé, és megkérdezem, hogy lenne-e kedve átvenni ezt a csomagot. Az arca felderül, és úgy tűnik, igazán örül az ajánlatnak.

Mindig magamnál tartok valamilyen gyümölcsöt. Még mindig óvatosan, hogy véletlenül se bántsam meg, a narancsot is ügyesen belehelyezem a táskámba.

Egy pillanatra megáll a szívverése, ahogy ránéz a csomagra, és izgatottan felkiált: "Jé, nekem is jutott ajándék! Ez igazán csodálatos!"

Mesés! Csak rövid idő elteltével másodszor találkozom ezzel a kifejezéssel.

Csendesen elszégyellem magam, mennyire megvisel a saját vélt bánatom.

Goethe szavaival élve, a zene, a költészet és a festészet valóban csodálatos művészeti ágak, amelyek képesek felfedni a lélek mélységeit. Fontos, hogy észrevegyük és értékeljük a szépséget, amelyet a Jóisten ültetett belénk. Ezen túlmenően, hadd tegyem hozzá, hogy ha sikerül valakinek örömöt okoznod – akár egy apró varázslattal is –, azzal nem csupán őt gazdagítod, hanem a saját életedet is egyedülállóbbá és értékesebbé teszed.

Szóval: varázslatos karácsonyt mindenkinek!