Ironman: Bazsó Tibor megvalósította az egyik legnagyobb kihívást a világ versenysportjában.

Bazsó Tibor, a szombathelyi ultrafutó és triatléta, kiemelkedő teljesítménnyel zárta a világ egyik legnagyobb és legikonikusabb Ironman hosszútávú triatlon versenyét.

A németországi Challange Roth a világ egyik legnagyobb,legikonikusabb Ironman hosszútávú triatlon versenye. A hilpolsteini viadalra ezúttal nem kevesebb, mint 3700 egyéni nevező a világ 60 országából - és 730 váltó csapat nevezett. Az egyéni indulók között ott volt a szombathelyi Bazsó Tibor is. A táv: 3.8 kilométer úszása Duna-csatornában, 180 kilométer kerékpár - 1570 méteres szintemelkedéssel - Hilpolstein és Roth környékén, végül pedig 42.2 kilométer futás a csatorna partján és Roth városa mellett. Bazsó Tibor a 3700 induló közül 11:35:45 perces időeredménnyel az abszolút mezőnyben az 1667. helyen ért célba, a férfiaknál az 1516. helyen, míg korcsoportjában az 53. helyen. Azaz a szombathelyi sportoló közel fél napon keresztül úszott, kerékpározott és futott.

Az Ironman eseménye egy igazi kihívás, ahol a résztvevők határokon túllépve mérhetik fel saját teljesítményüket. A triatlon három különböző sportág kombinációját foglalja magában: az úszást, a kerékpározást és a futást. Az úszás általában 3,8 kilométert ölel fel, amelyet a versenyzők nyílt vízben teljesítenek. Ezt követi a 180 kilométeres kerékpározás, amely során a résztvevők a táj szépségeit és a nehéz domborzati viszonyokat is élvezhetik. Végül pedig a maratoni futás, ami 42,195 kilométeres távot jelent, ahol a versenyzők fáradtságot legyőzve futják le a célvonalhoz vezető utat. Az Ironman nem csupán a fizikai erőpróbáról szól, hanem a mentális kitartásról és az elhivatottságról is. Minden résztvevő egyedi történettel érkezik, és a célba érés pillanata mindenki számára felejthetetlen élmény marad.

- Ahogy közeledtem a rajtzónához, már több ezer lelkes szurkoló gyűlt össze a csatorna partján - mesélte Bazsó Tibor izgatottan. - A csatorna hídja is zsúfolásig megtelt nézőkkel. Érezhető volt a levegőben, hogy valami különleges esemény veszi kezdetét, ami felemelő és varázslatos érzés volt! Reggel fél hétkor rajtoltak az elit férfi triatlonisták, majd következtek az elit női sportolók, és ezután öt percenként indultak a 200 triatléta. Nyugodt tempóban úsztam, ahogy azt mindig teszem. Az első métereken nem volt tumultus, sem verekedés; mindenki a saját ritmusában haladt. A csatornában 3800 métert kellett oda-vissza megtenni, és bár igyekeztem egyenesen tartani az irányt, többször is jobbra-balra cikkcakkban úsztam, mert még nem voltam teljesen fejben ott. Ennek ellenére szépen, feszültség nélkül jutottam előre. Párszor átváltottam mellúszásra, és láttam, hogy a csatorna mindkét oldala tele van szurkolókkal. Kis idő elteltével a szokásosnál korábban kezdett csipkedni a jobb vádlim a görcs, majd a másik is. Háromezer méter környékén a jobb vádlim teljesen be is görcsölt, és abban a pillanatban a combfeszítőm is. Szerencsére hamar sikerült nyújtanom, és folytattam az úszást. Végül sikerült teljesítenem a 3800 métert 1:23:59 alatt. Ezután következett a biciklizés, ami során több emelkedő is nehezítette a pályát. Az elején hatalmas tömeg várta a versenyzőket, mindkét oldalon tapsoltak, sípoltak, doboltak, fütyültek és szurkoltak. Egyszerűen brutális volt a hangulat... lelkendező! Az első kör végére 30,6 km/órás átlagot tudtam elérni, amit a második körre is próbáltam fenntartani. A bringás szakasz végén az órám 30,2-es átlagot mutatott. A második kör során a napot felhők takarták, de cserébe egyre erősödő szél fújt. Kiadtam magamból mindent, a végére kicsit elcsigázódtam, de biztos voltam benne, hogy a célba érkezés nem kérdéses. Aztán jött az én igazi kihívásom, a futás. 42 kilométer, ami az első 33 kilométeren sík pályán halad, majd körülbelül 130 méter szintemelkedés következik. Jól indultak a lábaim, megálltam frissíteni, és beálltam egy kényelmes, 5:40 körüli tempóra. Huszonkét kilométert futottunk a csatorna partján, gyönyörű környezetben, majd Roth városa felé fordultunk. Futás közben sikerült néhányat megelőznöm, de a többiek is stabilan tartották a tempójukat. Egyszer csak zöld szőnyeg lett a lábam alatt, és végre megérkeztem a vágyott célhoz! Jó volt látni, hogy itt mindenki ugyanazt a gratulációt kapja, legyen akár az első, akár az utolsó a célban. A célba érkezés számomra fantasztikus élmény volt, megfizethetetlen pillanatokkal!