Jókai egy regényében Békéscsaba városának nevét is megörökítette, így a helyszín egyedi színt vitt a történetbe.
A neves magyar író, Jókai Mór, 200 évvel ezelőtt, 1825. február 18-án látta meg a napvilágot. Életművének sokszínűsége és gazdagsága révén számos művében fellelhetők Békés megyei vonatkozások. Különösen említésre méltó az „Egy magyar nábob” című regénye, amelyben Békéscsaba neve is felbukkan. A regény középpontjában egy ambiciózus magyar földbirtokos és a korabeli társadalmi viszonyok állnak, ízelítőt adva a 19. századi Magyarország életéről. Ezen kívül Jókai más műveiben is találkozhatunk Békés megyét érintő elemekkel, például a „Fekete gyémántok” című regényében is. Érdemes megemlíteni, hogy városunk színháza, amely büszkén viseli Jókai nevét, továbbra is emléket állít ennek a nagyszerű írónak és a magyar irodalom gazdagságának. A jeles évforduló kapcsán érdemes felfedezni Jókai műveit, és megismerni a helyi vonatkozásokat, amelyek gazdagítják történelmünket és kultúránkat.
A Békéscsabához kapcsolódó Jókai Mór regénye, A lőcsei fehér asszony, izgalmas bepillantást nyújt a 18. századi Magyarország történetébe. A mű, ahogy a címe is sejteti, a Felvidék eseményeit idézi meg, azonban számos fejezete más magyar tájakra is elkalauzolja az olvasót. A történet középpontjában Rákóczi-szabadságharc utolsó esztendeje, 1711 áll, amikor is a békekötés már a küszöbön állt. A Habsburg-párti magyar arisztokraták, akik a háború folytatásában voltak érdekeltek, sikeresen lobbiztak a bécsi udvarnál, hogy küldjenek követet Pálffy János tábornokhoz a békealku megakadályozása érdekében. E küldött Andernach lovag volt. Jókai története azonban váratlan fordulatot vesz: egy másik követ, Korponayné Géczy Julianna, a "lőcsei fehér asszony" is útnak indul, hogy támogassa a békekötést. Julianna leleményessége révén sikerült kicserélnie Andernach lovag borítékját, így a Habsburg-pártiak tervei meghiúsultak. Ennek következtében a kuruc generális, Károlyi Sándor és Pálffy János végül meg tudták kötni a szatmári békét, amely új fejezetet nyitott Magyarország történetében. A regény tehát nem csupán egy izgalmas fikció, hanem a történelmi események és szereplők izgalmas szövevényét is bemutatja, tükrözve a kor politikai intrikáit és a hősies tettek mögött húzódó emberi sorsokat.
Jókai Mór regényében Andernach lovag abban reménykedett, hogy ha sikeresen végrehajtja küldetését, gazdag jutalomban részesül: egy mezővárost, "mint Hódmezővásárhely vagy Szarvas", vagy egy falut, "mint Békés-Csaba", amely akkoriban még csupán falu volt, körülbelül tízezer lakossal. Azonban fontos megjegyezni, hogy a regény története eltávolodik a valóságtól. 1711-ben Csaba faluban csupán néhány család élt, és még váratni kellett a felvidéki szlovákok nagyszámú betelepülésére. Valójában Csaba csak a 19. század elejére, körülbelül egy évszázaddal később érte el a tízezres lélekszámot. 1816-ra pedig már több mint 16 ezer ember lakta a települést. (A település fejlődéséről részletesebben olvashatunk Szalay Ágnes 2022-es cikkében a Behir portálon.) A regény világának elcsúszása ellenére azonban mégis figyelemre méltó, hogy helységünk neve bekerült Jókai Mór művébe.
A "Lőcsei fehér asszony" című regény sokkal gazdagabb tartalommal bír, mint csupán a szatmári békekötés története. Jókai Mór mesterségesen szőtt narratívája révén eleveníti meg Lőcse 1710-es feladásának eseményeit, míg a Krasznahorka várában zajló fejezetekben a tiszta szívű Serédy Zsófia varázslatos közbenjárásáról és a fanatikus kuruc, Andrássy Miklós megtéréséről is fellelhetjük a szavakat. A regény záróakkordja Korponayné győri kivégzésének dramatikus elmesélése, amely szintén mély hatást gyakorol az olvasóra. Jókai műve nem csupán egy történelmi regény, hanem inkább egy kapu a Rákóczi-korszak iránti érdeklődés felkeltésére, ösztönözve az olvasót, hogy mélyebben merüljön el a kor szellemiségében és a hozzá kapcsolódó tudományos munkákban. A források iránti kíváncsiságot Barna Attila "Lőcsei Fehér Asszony. Legenda és valóság" című könyve is kielégítheti, amely további felfedezésekre hívja az érdeklődőket.
Jókai Mór Békés megyei történetei között különös figyelmet érdemel a „Szegény gazdagok” című regény, amelyben egy pesti polgárlány, Henriette sorsa bontakozik ki. A mese szálai egy rejtélyes erdélyi báró, Lénárd köré fonódnak, akivel Henriette házasságra lép. Az utazásuk során, miközben Pestről Erdély felé tartanak, a fiatal nő fokozatosan felfedezi férje sokszínű személyiségét. Megtudja, hogy Lénárd nem csupán ügyes céllövő és bátor kocsihajtó, hanem virtuóz hegedűművész is, ami egy csárdában válik nyilvánvalóvá, ahol a báró zenélni kezd. A történet során a csárda, ahol Lénárd hegedül, kulcsszerepet játszik, hiszen Orosháza neve is felbukkan, jelezve a helyszín fontosságát. Henriette életét azonban egy titokzatos figura, a Fatia Negra árnyékolja be, aki egy fekete álarcot visel. Jókai mesterien szövi a feszültséget azzal, hogy nem árulja el, ki is az álarcos, de számos utalást csepegtet, amelyek fokozzák a rejtélyt és az izgalmat. Az elbeszélés során a csárda nem csupán egy helyszín, hanem a feszültség színtere is, ahol Henriette végül leleplezi a Fatia Negra titkát, így a regény cselekménye egyre inkább sodró erejűvé válik.
Az "Egy magyar nábob" és a "Kárpáthy Zoltán" című regények cselekményei párhuzamot vonnak térségünk 19. századi eseményeivel. Az idős Wenckheim József Antal, aki szintén fiatal nőt választott feleségül, hasonlóságot mutat Kárpáthy János történetével, aki a regény főszereplője. Míg Kárpáthy Jánosnak fia, Zoltán született, a Wenckheim családban egy leány, Krisztina látta meg a napvilágot. Érdekes megjegyezni, hogy a "Kőszívű ember fiai" kapcsán felmerült, miszerint a geszti Tisza család története szolgáltatta az inspirációt a szerzők számára.
Elek László alapos tanulmányában mélyrehatóan bemutatta Jókai és Békés megye kapcsolatainak sokszínűségét. Reményeim szerint a jelen cikk békéscsabai vonatkozásai újabb értékes információkkal gazdagítják a híres író munkásságának térségünkhöz kapcsolódó szálait, és talán inspirációt nyújtanak az olvasók számára, hogy elmerüljenek Jókai regényeinek világában.
