Kétszáz férfi gyűlt össze egy teremben, mindannyian feszülten várják a sorsukat, miközben a félpontokért folytatott harc izgalma tölti be a levegőt.

"A versenysakk az egyik legborzalmasabb dolog az életemben" - mondta Bartók Imre a Nyitott Műhelyben, ahol bemutatták a Damien című, Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent regényét. A műben egy titokzatos sakkozó történetén keresztül a győzelem értelmét, a belső vívódásokat és a játék művészi dimenzióit vizsgálja.

Sakktáblák a Nyitott Műhely színpadán - sőt még a nézőtéren is ülnek olyanok, akik ölükben tartják a sakktáblájukat, készen állva a játékra. Mások Bartók Imre legújabb, Damien című regényét lapozgatják, de olyanok is akadnak, akik mindkettőt teszik. A budapesti kulthelyen nem színdarabra, hanem könyvbemutatóra gyűltünk össze - bár akár háromfelvonásos előadásként is értelmezhetnénk az estet. Először színpadi beszélgetés zajlik: a szerzőt Valuska László kérdezi.

A történet középpontjában Damien Lazard áll, az ismeretlenségből hirtelen feltörő sakkozó, aki egyre közelebb kerül a világbajnoki címmeccshez. Az ifjú tehetség maga is meglepődik váratlanul érkező sikerein, és gyakran elgondolkodik rajta, vajon mitől is függnek ezek a diadalok – és egyáltalán, vajon vágyik-e a győzelemre. Ahogy a versenyek szüntelenül követik egymást, Damien egy belső utazásra is vállalkozik, amely során gyermekkora francia vidéki emlékei éppúgy megelevenednek, mint a nagy történelmi hadvezérek, Hannibál és Napóleon grandiózus hadjáratai. Eközben egy titokzatos applikáción is dolgozik, amely számára nem csupán munkát, hanem újabb kihívásokat hoz. Mintha a kliensei mellett mindenki mástól is valamit várnának tőle, kivéve azt az egyetlen embert, aki igazán fontos számára. Az események sodrásában Damiennek nemcsak a sakk tábláján kell helytállnia, hanem saját lelkének mélyére is le kell ásnia, hogy megtalálja a válaszokat a felmerülő kérdéseire.

Bartók Imre először arról beszélt, milyen személyes kötődése van a sakkhoz. Valuska szerint ez azért is fontos, mert az elbeszélésből világosan kiderül, hogy a szerző mély tudással rendelkezik a játékról. Kiderült, hogy gyerekként ismerkedett meg a sakkal, majd 13-14 éves korában "fertőzte meg" igazán a játék. Olyan revelatív élményként élte meg, mint első irodalmi felfedezéseit.

"Nem teljesen fogod fel, de érzed, hogy valami jelentős és értékes zajlik a játszmában - valami, ami túllép azon, amit eddig tudtál" - mondta. Olyan korban élt, amikor autodidakta módon, csupán néhány év alatt is komoly előrelépéseket érhetett el - végül azonban arra a következtetésre jutott: az egész egyszerűen rémisztő.

A versenysakk számomra az élet egyik legnagyobb rémálma. Képzeld el: egy hatalmas, világítóterű helyiség, ahol kétszáz aggodalmaskodó férfi ül, és az időtől függetlenül, délután kettőtől egészen este kilencig szenvednek a félpontokért. Hamarosan világossá vált számomra, hogy a versenyzés világa nem az én utam.

Ma már boldog amatőrként naponta 20-30 percet szán a sakkra. Valuska László megjegyezte, hogy olvasás közben nem érződött rajta, hogy a szerző amatőr lenne. Bartók erre azt válaszolta, hogy nem a regény inspirálta őt a sakk iránti elmélyülésre - egyszerűen a kíváncsisága vezette őt a játék világába.

Az élsportolók számára a sakk elsősorban verseny, ahol a győzelem a cél. Amatőrként viszont szabadabban élvezheted a játékot, lehetőséged van felfedezni a stratégiai szépségeket és a művészi kifejezésformákat anélkül, hogy a nyomás vagy a tét befolyásolná a kreativitásodat.

- fogalmazott Bartók, miközben a zene mélységeit kutatta.

Beszélgettünk arról is, miként érkezett el a szerző a Jerikó épül és a Lovak a folyóban című regényei után a Damien karakteréhez. Korábbi műveiben nem igazán bukkantak fel markáns szereplők, de most valami megváltozott. Bartók úgy érezte, hogy Damien mozdulatai előtt állnak, ahogy az utcán sétál - ez a vizuális élmény szolgáltatta az alapot egy karakterorientáltabb narratívához.

Damien nem magyar származású, de Budapestre költözött, és innen indítja el sakkozói karrierjét, amely egyre sikeresebbé válik. Miközben a világot járja, a saját sikerét egyfajta rejtélynek tartja, hiszen úgy érzi, csupán sodródik az árral, és mindent folyamatosan kétségbe von. Ekkor Valuska László megszakította a gondolatmenetét: vajon ki lenne az a színész, aki hitelesen megformálná Damien karakterét?

A beszélgetést követően Bartók Imre dedikálta művét, és a színpad mellett hosszú sor várakozott, ahol az emberek szívesen osztották meg személyes élményeiket vele. Ezt követően a szimultán sakkpartik vettek kezdetét: a sakktáblák életre keltek, és a nézőtér varázsütésre klubhelyiséggé alakult.

Az este pedig megmutatta: a sakk és az irodalom ugyanabból a kíváncsiságból és figyelemből táplálkozik - abból, ahogyan értelmet próbálunk adni a lépéseknek.