Franciaországban a miniszterelnök lemondása után minden eddiginél bizonytalanabbá vált a helyzet, és a jövő kilátásai egyre sötétebbnek tűnnek.

Több mint hatvan év után most bukott meg újra francia kormány egy parlamenti bizalmatlansági szavazáson. Az igazi problémát nem ez okozza, hanem az, hogy Michel Barnier miniszterelnök kudarca után sem tisztul ki a kép: a párizsi törvényhozásban három, nagyjából egyforma erejű csoport viaskodik egymással, és az éppen ellenzékben lévő két tömörülés bármikor távozásra kényszerítheti a kormányon lévő pártokat.

A szerencsés országok esetében a kormány bukásával járó belpolitikai válság gyakran új lehetőségeket nyújt a krízisből való kilábalásra. Olyan politikai erők, pártok vagy koalíciók léphetnek hatalomra, amelyekre a választók többsége szívesen szavaz. Emlékeztetőül, 1962-ben Franciaországban is hasonló forgatókönyv zajlott le: De Gaulle államfő új választások kiírásával reagált a helyzetre, és a mögötte álló politikai erők döntő fölénnyel nyertek, ezzel pedig sikerült helyreállítani a politikai stabilitást.

A mai Franciaország nem ilyen: bár Michel Barnier - aki akkor vált ismertté, amikor a Londonnal folytatott Brexit-tárgyaláson ő képviselte Brüsszelt - lemondásra kényszerül, semmi esély nincs arra, hogy a jelenlegi parlamentben tartósan kormányképes koalíció jöjjön létre. A párizsi törvényhozás alsó házában három fő csoport - Marine Le Pen jobboldali radikális Nemzeti Tömörülése (RN), a baloldali Új Népfront, illetve az Emmanuel Macron államfő mögött álló Együtt - képviselteti magát, s az egymással folyamatos harcot vívó frakciók között áthidalhatatlan politikai ellentétek feszülnek, még az együttműködéshez szükséges minimális bizalom sem érezhető.

Egy új választás sem tűnik jó megoldásnak, az eredmények ugyanis nagyjából hasonlóak lennének, mint a júliusi megméretésen, legfeljebb annyi lenne a különbség, hogy Macron hívei még rosszabbul szerepelnének. Ráadásul a francia törvények értelmében jövő júliusig nem is lehet újabb előrehozott választást tartani, tehát a párizsi politikai elitnek a jelenlegi kínálatból kell kiválasztani egy újabb - és minden bizonnyal bukásra ítélt - jelöltet.

Rövid távon Barnier marad a kormány élén, Macron már fel is kérte őt, hogy a következő miniszterelnök megválasztásáig ügyvezetőként töltse be a hivatalt.

Valóban, az kezdetben ígéretesnek látszott.

A jelenlegi válság közvetlen következménye a júniusi európai parlamenti választásokon a Macront támogató pártok által elszenvedett súlyos vereség. Ezt követően az államfő úgy döntött, hogy előrehozott parlamenti választásokat hirdet. A várakozások szerint a franciák a törvényhozási választás második fordulójában megijednek az RN első fordulós jelentős előretörésétől, és ezzel egyesülnek a szélsőséges párt ellen. A várakozásoknak megfelelően ez megvalósult, így végül az Új Népfront került az első helyre, míg az RN a harmadik pozícióban végzett.

Macron nyári győzelme azonban végül csak a látszólagos siker kategóriájába tartozott. A választói népszerűségét folyamatosan vesztő politikus mögött álló pártkoalíció nem tudott kompromisszumra jutni az Új Népfronttal, amely egy pillanatra sem mutatott hajlandóságot Barnier kormányfői kinevezésének támogatására. Ennek következtében a kormányalakítási tárgyalások elhúzódtak, és amikor három hónappal később végre megalakult a kabinet, a törvények által biztosított különleges jogi lehetőséget kihasználva, szavazás nélkül kényszerítették át a 2025-ös költségvetést. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy Barnier kormányfői pozíciója csupán napokig tarthat. A bizalmatlansági szavazáson 331 képviselő voksolt ellene, ami jóval meghaladta a buktatáshoz szükséges 288 szavazatot. A kormány távozása pedig automatikusan azt is jelentette, hogy a költségvetés érvényét vesztette.

Rögös úton haladva, minden lépés egy új kihívás elé állít minket. Az akadályokkal dacolva, a nehézségek ellenére is előre kell néznünk, hiszen a kitartás és elszántság vezet el céljainkhoz. Minden kanyarban új tapasztalatok várnak ránk, és ezek formálják a jövőnket. Az úton való haladás nem mindig könnyű, de minden egyes lépés közelebb visz az álmaink megvalósításához.

Közben az egykor a francia politikába új színt hozott Macron támogatottsága történelmi mélypontra - 23 százalékra zuhant -, és bár a kormány összeomlása a törvény szava szerint nem befolyásolja az államfő sorsát, mégis egyre többen akadnak, akik a csak 2027-ben esedékes államfőválasztás előrehozatalát követelik. Nemcsak Marine Le Pen több szövetségese szorgalmazza ezt - a jelenlegi helyzetben Le Pennek van a legjobb esélye bejutni az Élysée-palotába -, hanem az Új Népfront vezetői is, sőt többen akadnak Macron környezetében is, akik hasonló véleményen vannak, mert attól tartanak, ha az elnök kitart, Le Pen egészen biztosan megnyeri a szavazást.

Vannak olyan elemzők, akik úgy vélik, hogy a közeljövőben bekövetkező válságok hosszú távon kedvező hatással lehetnek az ország számára. "Egy új kormány számára elengedhetetlen, hogy rendelkezzen elegendő idővel és parlamenti többséggel, ám ezekre a feltételekre jelenleg nem számíthatunk. Emellett szükséges lenne, hogy legyen benne egy erős elhatározottság, amely lehetővé tenné a szükséges reformok végrehajtását. Véleményem szerint az első időszakban ez a hajtóerő hiányozni fog. Éppen ezért arra számítok, hogy a parlamentben még sok bizalmatlansági indítványt fognak benyújtani, és több kormány is megbukik, mielőtt végre észhez térnénk."

A jelek szerint szükség van a krízisekre ahhoz, hogy meghozzák a politikai és gazdasági problémák megoldásához elengedhetetlen kemény döntéseket

- vélekedett Nicolas Beytout, a L'Opinion című üzleti lap alapítója. Ezek közül az állami kiadások csökkentése a legfontosabb, az egymást követő kormányok ugyanis olyan költekezésbe kezdtek, amelyek az egekbe emelték a költségvetési hiányt.

Barnier is azt hangsúlyozta, hogy megbuktatásával nem oldódik meg a válság. Egyébként ő volt az, aki elkezdte volna a költségvetési kiadások lefaragását, a 2025-ös költségvetés alapján 60 milliárd euróval mérsékelték volna a deficitet. És hogy mennyire igaza van Beytout-nak, azt az is bizonyítja, hogy éppen Marine le Pen volt az, aki a legélesebben kikelt a takarékoskodás ellen. "Ez a büdzsé mérgező a franciák számára" - mondta az RN meghatározó politikusa.

Természetesen! Az "EU-s vetületek" kifejezés egy izgalmas téma, amely számos aspektust érinthet. Az Európai Unió különböző dimenziói – politikai, gazdasági, kulturális és környezeti – mind hozzájárulnak a kontinens sokszínűségéhez. Az EU tagállamai közötti együttműködés nemcsak jogi kereteket teremt, hanem lehetőséget biztosít a közös értékek és érdekek érvényesítésére is. A gazdasági integráció révén a tagállamok közötti kereskedelem fellendül, míg a kulturális csereprogramok gazdagítják a nemzetek közötti kapcsolatokat. Emellett a környezetvédelem és a fenntarthatóság kérdései is kiemelt szerepet kapnak, hiszen a globális kihívásokra közös válaszokat kell találni. Az EU-s vetületek tehát nemcsak jogi és gazdasági dimenziókat ölelnek fel, hanem egy komplex, dinamikus együttműködési rendszert alkotnak, amely formálja a jövőnket.

A képletet megzavarhatja Marine Le Pen ellen folyamatban lévő eljárás, amely az EU-s közpénzek szabálytalan felhasználásával kapcsolatos vádakat fogalmaz meg. Ha a politikus bűnösnek találják, akár el is tilthatják a 2027-es, vagy a lehetséges előrehozott elnökválasztáson való részvételtől, ami komoly csapást jelentene a Nemzeti Tömörülés (RN) számára. Noha Le Pen nem a párt hivatalos elnöke, mégis ő a párt legismertebb arca. Az ítélet 2025 márciusára várható, és addig Emmanuel Macron valószínűleg nem fog lemondani.

A franciaországi belpolitikai válság hatásai az Európai Unióban is érezhetőek, hiszen Franciaország, mint az Unió egyik kulcsszereplője, éppen saját belső problémáival küzd. Eközben Németország, amelyet az EU gazdasági motorjának tartanak, szintén válságba jutott, hiszen a kormány összeomlott, és februárra új választásokra készülnek. Ez a helyzet fokozott bizonytalanságot teremt, amelyre a legkevésbé van szükség, különösen annak fényében, hogy az Atlanti-óceán másik oldalán Donald Trump készül visszatérni a Fehér Házba. Trump korábbi elnöksége alatt jelentősen megingatta a transzatlanti kapcsolatokat, és most is úgy tűnik, hogy Európára kívánja hárítani Ukrajna katonai és pénzügyi támogatásának terhét.