A kultúra mély hatással van arra, ahogyan az emberek észlelik az optikai illúziókat, hiszen a vizuális élményeinket formáló háttér és környezet eltérhet. Az optikai illúziók nem csupán a látás mechanikai aspektusait célozzák meg, hanem a kulturális kontex

A Coffer-illúzióban, ha a középső fehér X-re irányítjuk a figyelmünket, néhányan csupán négyszögeket érzékelnek, míg mások köröket látnak. Érdekes, hogy a környezetünk és a lakóhelyünk befolyásolhatja, hogy melyik formát észleljük.

A Coffer-illúziót mindössze két évtizede mutatta be Anthony Norcia pszichológus, aki a késleltetett alakfelismerés egyik példájaként használta. Az érdekes képen a nyugati kultúrában felnőtt emberek szinte kizárólag téglalapok hálózatát észlelik, azonban, ha egy kicsit jobban megfigyelik a képet, a körök is felfedezhetők. Ez a felismerés olyan heuréka-pillanatot eredményez, amikor az ember rájön, hogy a négyszögek csupán az ábra egy lehetséges értelmezése, és hogy a valóság ennél sokkal sokszínűbb.

A Science egy lenyűgöző kísérletről számolt be, amely az optikai illúziók és a kultúra közötti összefüggéseket vizsgálta. Az elmúlt száz év során számos kutatás foglalkozott azzal, hogy az emberek hogyan észlelik az illúziókat a saját kulturális háttérük tükrében. Most egy amerikai kutatócsoport három különböző életmódbeli csoportnak mutatta be ezt az illúziót, öt másikkal együtt, és rögzítette, hogy ki mit észlel belőle. Az egyik csoport nagyvárosi lakosokból állt, a második egy félig városi környezetben élőkből, míg a harmadik csoport a hagyományos falusi életmódot folytató emberekből tevődött össze.

A kettő közötti félig városiasodott namíbiai közösségek átmeneti állapotot képviselnek, amely a vidéki és városi életforma között helyezkedik el.

A megformált világ elmélete alapján azok az emberek, akik szögletes, épített struktúrákkal körülvett környezetben élnek, hajlamosabbak a szögletes formák kedvelésére. Ezzel szemben a himbák által használt kerek kunyhók, az állataiknak szánt kerek karámok, valamint a falvak kerek kerítései egy "kerek világ" képet festenek. Azok, akik ebben a környezetben nőnek fel, az agyuk természetes módon alkalmazkodik ehhez a formavilághoz, így a kerek formák válhatnak számukra ismerősebbé és kedveltebbé.

A többi illúzióval kapcsolatban meglepő volt megfigyelni, hogy míg a nyugati nagyvárosok lakói könnyedén elhittek ezeknek a trükköknek, a himbák szinte mindegyike átlátott rajtuk, és a valós formákat észlelték, nem pedig a furcsa vonalak által keltett illuzórikus látványt. Egy különösen figyelemre méltó illúzióban, amely a jól ismert Kanizsa-háromszöget is magában foglalja, a himbák egyáltalán nem vették észre a sötét körök hiányzó részei által sejtetett alakzatokat.

Az emberi történelem folyamán, különösen a közelmúltig, a természetes környezet volt az otthonunk, ám a látáskutatás túlnyomó része a városi életmódra fókuszált. Ebből a szűk perspektívából származtak a tudományos megállapítások, amelyek azonban nem feltétlenül érvényesek mindenki számára. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a városi lakosok érzékelése az illúziókról merőben eltér a természetes környezetben élőkétől. A kérdés tehát az, hogy mi állhat e különbségek hátterében.

Kétségtelen, hogy lényeges eltérések mutatkoznak az egyszerű természeti népek és a városban élők vizuális észlelésében. A világ szemlélete drámai módon változik attól függően, hogy hol él az egyén. A kutatók megállapítása szerint a legfontosabb üzenet a kutatásaikból az, hogy jóval szélesebb spektrumon kellene végezni a vizuális érzékelésünkkel kapcsolatos vizsgálatokat, mint ahogyan azt eddig tették.