László Gyula-breviárium: Egyedülálló Kincs a Magyar Történelemben A László Gyula-breviárium nem csupán egy könyv, hanem egy olyan kulturális örökség, amely mélyen gyökerezik a magyar történelemben és az identitásban. E mű a magyar régészet és történettud

Tanulmányai során a mártélyi avar szíjvég ábrázolások, az íjtegezeket díszítő csontfaragványok szerepe és az avar kor társadalmi struktúrája állt a középpontban. Nemzetközileg is elismert monográfiájában a nagyszentmiklósi kincs legújabb darabjait a magyar uralkodói réteghez kapcsolta. Ezen kívül a honfoglalás kori falvak kutatásában is jelentős előrelépéseket tett. Képzőművészként körülbelül 100 olaj- és vízfestményt, valamint rézkarcot, több mint 1000 rajzot és körülbelül 10 szobrot készített. Emellett számos, a magyar történelemmel foglalkozó diafilmet is létrehozott. (M. Lezsák Gabriella)

A formák és színek világában csak akkor érezzük otthon magunkat, ha azok valamilyen módon a múltunkhoz kötődnek, ha megidézik Édesanyánk lágy érintését és meleg szeretetét.

Még a kereszténység is hozzájárult a csodalényekbe vetett hit megerősítéséhez; elég csak az Apokalipszisre és a Jelenések könyvének különféle részleteire gondolni. Ismert, hogy a régi babonák szerint az ártó szellemek ellen a leghatékonyabb védelem a szellem képmása.

Az ábrázolások megfejtésének nehézsége abban rejlik számunkra, hogy a kép nem tartalmazza jelentésének magyarázatát, csak fölidéz valamit, amit mi nem tudunk ma.

A díszítésnek valamiképp köze kell hogy legyen a használathoz.

A rajzban megjeleníthetjük a különböző érzelmi és formai jelenségeket, sűrítve és összegyúrva őket. Ez azonban nem csupán a tudatos akaratunk kérdése; sokkal inkább egyfajta kegyelem, amelyet csak az észrevételek irányíthatatlan áramlása révén érhetünk el.

Hulljatok, levelek, és burkoljatok be engem – valójában nehezen viseljük el a minket körülvevő világ közönyét, és ezért saját érzéseinket vetítjük rá.

Az önmagunk felfedezésére irányuló vágy talán sosem teljesülhet maradéktalanul, de az a folyamat, amely során erre törekszünk, kétségtelenül izgalmas és értékes.

Valóban elképzelhető, hogy az ember csupán saját magát képes felfedezni a másikban?

Mindig is úgy éreztem, hogy a másik ember életét egyfajta tükörként látom, a saját élményeimen keresztül tapasztalva meg sorsának alakulását. De vajon lett volna más lehetőségem?

Természetesen, szívesen segítek! Kérlek, írd le a szöveget, amelyet szeretnél egyedivé tenni, vagy mondd el, milyen tartalomra van szükséged, és én átfogalmazom neked!

A fák, mint csendes óriások, helyben állva bontogatják ágacskáikat, terjeszkedve, terpeszkedve a világban. Kérdezem, vajon az elágazások képesek-e még felfogni a törzs üzenetét, vagy éppen egymás titkait, távoli testvéreik létezését. Néha, a természet csöndjében, úgy érzem, hogy az egy helyben növekvő élet szövevényébe teljesen belemerülök, és pillanatokra magam is fává válok, érzékelve a föld és az ég közötti összeköttetést.

Biztos vagyok benne, hogy a testem egy igazi csoda, egy komplex összefonódás, ahol az egymásra gyakorolt hatások, kölcsönhatások és összekapcsolódások varázslatos szövedéke rejlik, mindez pedig egyfajta rendet teremt.

Az élet csupán átáramlik rajtunk, de nem birtokoljuk. Olyan, mintha fokozatosan formálódnánk általa, majd elillannánk, miközben az élet továbbra is megmarad, olyan, amilyen volt.

A fiatalkor egész életen át meghatározza az embert.

A fiatalság könnyedén viseli a halál súlyát, míg az öregség a fény után vágyakozik.

Az összegezés mindig igaztalan, mert kivonat. Az élet pedig teljesség, nem kivonat.

A modern világkeretben a tudással bírók egy része reszket az új lehetőségek fénye alatt. A teremtőről alkotott képünkről lehullott minden emberi réteg, és most, megremegve, egy ismeretlen erőtér ölelésében találjuk magunkat.

Fölmerült bennem a kérdés: vajon ha kisfiúként nem tanítanak meg arra, hogy létezik Isten, hogyan fedeztem volna fel ezt a gondolatot a saját belső világomban?

Hálát adok a Teremtőnek a családomért, a nevemért, a mestereimért, a barátaimért és a tanítványaimért. Külön öröm számomra, hogy magyarként tapasztalhattam meg az európai kultúra szépségeit, és hogy édes anyanyelvem mindig is része volt az életemnek.

Egy nép gazdag hagyományainak részese vagyok, és ez örömmel tölt el: magyar szívvel élek.

Az élet, még a legnagyobb bánat közepette is, csodálatos ajándék, hiszen még a szenvedő tekintetekből is dereng egyfajta ragyogás.

A család az élet alapköve, mely nem csupán az egyéni létem kereteit határozza meg, hanem túl is mutat rajta. A családot olyan hatalmas természeti és lelki erők formálják és táplálják, amelyek minden élő emberben jelen vannak. Ezek az erők összekötnek minket, és folyamatosan hatnak a mindennapjainkra.

A családom nyugodt szépsége és harmóniája számomra az élet egyik legértékesebb ajándéka, amelyre mindig támaszkodhatok.

A jelenségek folyamatosan összefonódnak, nem csupán egyszerű események, hanem olykor életünk teljes ívét befolyásolják.

Nem a véletlenek sodrában burjánzik életünk, hanem szépséges törvények mentén alakul.

Bennünket körülvevő, hatalmas erők formálják életünket, és alakítják a jövőnket.

Természetesen, szívesen segítek! Kérlek, írd le a szöveget, amelyet szeretnél egyedivé tenni, vagy mondd el, milyen tartalomra van szükséged, és én átfogalmazom neked!

Mindenki, akit valaha szívembe zártam, mindazok, akik ajtót nyitottak előttem a világ csodái felé, mind-mind ott élnek bennem.

Művészeink (akár nyelv az anyaguk, akár szín, forma, vonal) voltaképpen a valamennyiünkben benne lévő emberségnek adnak formát, megtalált szót, színt, dallamot, akkordot.

Örömmel kell fogadnunk, hogy művészetünk sokfélesége gazdagítja kultúránkat. Büszkék lehetünk arra, hogy egy tehetséges nép tagjai vagyunk, akik a világról, az életről és önmagunkról kialakított festői vízióinkkal hozzájárulunk a globális szellemiséghez. Vigyáznunk kell arra, hogy a kreatív kibontakozásunkat semmiféle megszorítás ne gátolja.

Minden nagy művész életműve voltaképpen a világ újra teremtése. Olyannak formálja a világot, a "maga képére és hasonlatosságára", hogy otthon érezhesse magát benne.

A XX. század első évtizedeinek feszültségében a magukkal vívott belső küzdelem, a művészi lelkiismeret kétségei szorongatják az alkotókat.

Az a művész, aki a sima papírra egyszerű vonalakkal vagy elmosódott színekkel próbálja megjeleníteni a hangokat, ízeket, mozdulatokat és egyéb emlékképeket, valóban lehetetlent vállal. Ugyanakkor az, hogy ne próbálja meg ezt, szintén elképzelhetetlen. Az alkotás szellemi kihívása és a kifejezés iránti vágy elkerülhetetlenül arra ösztönöz, hogy a láthatatlant is megpróbáljuk láthatóvá tenni.

A mű külön útra lép alkotójától, és saját létezésébe kezd, amelyet sem dicséret, sem kritikák, sem magyarázkodások nem befolyásolhatnak.

A szobrok nem pillanatokra szépek, hogy azután gondterheltekké, petyhüdtekké vagy éppenséggel aljasokká váljanak, nem. Ők örökre szépek, és csak azok, semmi mások. Nem is tudjuk, mettől sugárzik a beléjük igézett, önmagától megilletődő lélek.

Milyen csodálatos ajándék a művészet világa, ahol a művészek varázslatos fonalaként szőnek emlékeinket. Ők formát adnak a mulandónak, megörökítik a pillanatokat, hogy átélhessük azokat az élményeket, amelyek gyorsan elillannak mellettünk. A művészet ereje abban rejlik, hogy megállítja az időt, lehetővé téve számunkra, hogy mélyebben kapcsolódjunk a világ szépségeihez.

Természetesen, szívesen segítek! Kérlek, írd le a szöveget, amelyet szeretnél egyedivé tenni, vagy mondd el, milyen tartalomra van szükséged, és én átfogalmazom neked!

A tudomány világában nem létezik helye a tekintélyi alapoknak; csupán a tények és bizonyítékok számítanak. Ha a valóság ellentmond egy korábbi megállapításnak, akkor nem a tekintélyt kell elsődlegesnek tekinteni, hanem a tényekre kell figyelmet fordítani.

Szükséges a régészeti aprómunka, és el nem hanyagolható, de végül is a "hogyan éltek, mit műveltek, mit hittek, mit álmodtak" az igazi kérdés, tehát: milyen emberek voltak.

Általában minél több kérdést teszünk föl a leleteknek, annál gazdagabban felelnek nekünk.

A régészeti leletek állapota különleges, hiszen hihetetlen gazdagsággal bír, amely lehetővé teszi, hogy újraértelmezzük az időt, a teret és az emberi tevékenységet. Minden egyes felfedezésben ott rejlik az a sokéves tapasztalat, amely nemzedékeken át halmozódott fel, és amely a látszólag mozdulatlan tárgyakban is életre kel.

A múltban a mindennapi élet rejtelmeit kutatom. Szeretném felfedezni a hétköznapi teendőket, a hitet, a halál jelentését és mindazt, ami a létezés mélységeit rejti.

A földművesek tudása nemcsak mennyiségében, hanem mélységében is páratlan, bár talán más formában nyilvánul meg, mint egy egyetemi tanáré. Valódi igazság rejlik abban, hogy minden ember élete gazdag és sokszínű, csupán eltérő környezetek és tapasztalatok formálják azt.

Természetesen, szívesen segítek! Kérlek, írd le a szöveget, amelyet szeretnél egyedivé tenni, vagy mondd el, milyen tartalomra van szükséged, és én átfogalmazom neked!