A mai napig rejtély fedi ezt a különleges térképet.
1929-ben, az egykori Konstantinápolyban, a híres Topkapi palota felújítása során különös térképekre bukkantak. Ezek a térképek Piri Reis, a török flotta neves tengernagyának (teljes nevén Hadzsi Muhiddin Piri Ibn Hadzsi Mehmed) birtokában voltak, és róla kapták nevüket. A felfedezés azonnal felkeltette néhány tudós figyelmét, így több intézmény, köztük a Berlini Állami Könyvtár is másolatokat készített belőlük. Azonban ez az értékes térképcsomag hamarosan feledés homályába merült, míg végül 1956-ban váratlanul a figyelem középpontjába került.
M. L. Walters, az amerikai hidrográfiai intézet elismert térképésze, valamint barátja, Arlington H. Mallery, aki a régi térképek szakértője, egy izgalmas felfedezésre bukkant. Piri Reis világtérképe, amelynek csak egy része maradt fenn, főként az Atlanti-óceánt ábrázoló szegmense, különös részletekkel bővült az ő kutatásaik által. Megfigyeléseik szerint a térképész rendkívüli pontossággal örökítette meg a Földközi-tenger egy szegletét, a Közép- és Dél-Amerika partjait, sőt, még az Antarktisz körvonalait és annak topográfiai jellemzőit is. E felfedezést megerősítette a westoni csillagvizsgáló igazgatója, Daniel L. Linehan jezsuita páter, aki szenvedélyesen foglalkozik az Antarktisz kutatásával.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy a térkép olyan domborzati formációkat, hegyláncokat, csúcsokat és folyókat ábrázol, amelyek csak 1952-ben kerültek napvilágra. Felmerül a kérdés: hogyan szerezhetett a térkép készítője megbízható információkat az Antarktiszról, amikor a kontinens felfedezése csak 1818-ban történt? Érdemes megjegyezni, hogy Piri Reisz híres térképe 1513-ból származik, és gazellabőrre készült.
A térkép számos lenyűgöző felfedezést tartogatott. Charles H. Hapgood, a New Hampshire-i Keene Egyetem professzora 1953-ban bemutatta globális geológiai elméletét, jóval azelőtt, hogy tudomást szerzett volna Piri Reis híres térképéről. Hapgood állítása szerint Antarktisz valaha nem volt jég alatt, és éghajlata jelentősen melegebb volt, mint napjainkban. Az elmélet alapja az volt, hogy a kontinens egykor északabbra helyezkedett el, mint most. Nem meglepő, hogy a tudományos közösség vegyes érzelmekkel fogadta az elméletet, amelyet a Piri Reis térképe is érdekes módon alátámasztott. A térképen látható terület, amelyet az amerikai légierő is Maud királyné-föld partvonalaként azonosított, a jégborítás előtti állapotában jelenik meg, mielőtt 1960-ban a területet egy 1,5 km vastag jégtakaró borította. Érdekes megjegyezni, hogy az utolsó jégmentes időszak körülbelül i.e. 4000-re datálható!
A tudomány máig nem adott választ arra, hogy lehet ez. Mint ahogy arra sem, hogy a további vizsgálatok során kiderült, a térképek megdöbbentő azonosságot mutatnak a nagy magasságból készített műholdfelvételekkel, amelyek középpontjában Egyiptom áll. A földrészek körvonalai az ilyen felvételekről ismert torzulásokat mutatják.
Ezért létezik egy alternatív magyarázat, amely azonban ellentmond mindannak, amit eddig tudtunk, és szemben áll a hivatalos tudományos nézetekkel. Mivel egy olyan hihetetlenül fejlett technológiai, matematikai és csillagászati tudásról van szó – vagyis egyfajta intelligenciáról –, amely feltehetően már az emberi civilizáció történetének elfogadott kezdetét megelőzően is létezett!
Piri Reis, az oszmán-török flottához tartozó neves admirális, rendkívül izgalmas életutat járt be. Születési és halálozási dátumát sokáig vitatták, de a Gallipoliban álló mellszobrán az 1470 és 1543 közötti időszakot jelölik meg. A hajósmesterség és a térképészet iránti szenvedélyét nagybátyja, a hírhedt Kemal Reis mellett kalózként kezdte el kifejleszteni. 1499-től az oszmán szultán szolgálatába állt, ahol tapasztalatait a tengeri csatákban és a hajózás terén kamatoztatta, számos fontos ütközetben részt vett. Legismertebb műve, a Kitab-i Bahriye, azaz a Tengerek könyve, több mint kétszáz kikötő, sziget és szoros részletes hajózási információit és térképeit tartalmazza. Sikeres karrierje ellenére tragikus végzet várta: kegyvesztetté vált, és 1553-ban lefejezték.
A kiváló hajós megszállottan gyűjtötte a térképeket, és amihez nem jutott hozzá, azt ügyesen lemásolta. Az akkori eltérő navigációs technológia mellett a precízen megrajzolt, hiteles térképek felbecsülhetetlen értékkel bírtak. A Piri Reisz ügyét tovább bonyolítja, hogy a tengernagy 1513-ban készült világtérképe korábbi források, könyvek és térképek felhasználásával készült. Állítása szerint ezek egyes darabjai az i. e. IV. századból vagy még korábbi időkből származnak! De nem Piri Reisz az egyedüli érdekesség a tudósok szemében. További értékes információkat nyerhetünk az akkor még felfedezetlen Antarktiszról Oronteus Finaecus 1531-es térképéből, Gerard Kremer, vagyis Mercator 1569-es Atlaszából, és a francia földrajztudós, Philippe Buache 1737-es térképéből. Mindez arra utal, hogy mindig voltak olyan emberek, akik régmúlt, általunk ismeretlen, de rendkívül pontos tudással rendelkeztek.
