Jelenleg körülbelül 900 ezer magyar ember nem rendelkezik saját háziorvossal.

2010 januárjától 2024 júliusáig a betöltetlen háziorvosi praxisok száma Magyarországon drámai módon, 5,8-szorosára emelkedett. Különösen aggasztó a helyzet a felnőtt háziorvosi praxisoknál, ahol 8,3-szoros növekedést tapasztalhattunk. A házi gyermekorvosi praxisok esetében pedig még kiugróbb a helyzet: itt 10,9-szeres növekedésről beszélhetünk. A háziorvosi korfa folyamatos elöregedése miatt a jövőbeni háziorvoshiány továbbra is várhatóan súlyosbodni fog, ami komoly kihívások elé állítja az egészségügyi rendszert.

A TÁRKI kutatóintézet február 21-én bemutatott Társadalmi Riport 2024 című tanulmánykötete újra rávilágít az egészségügyi alapellátás aktuális állapotára és jövőbeli kilátásaira. A kötet egyik figyelemre méltó fejezetében Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara korábbi elnöke részletes elemzésbe fogott, feltérképezve a rendszer kihívásait és lehetőségeit.

"Szakmai körökben ismert állítás, hogy egy adott ország egészségi állapotát populációs szinten nem az határozza meg, hogy hány szívsebészeti centrum van vagy hány szív-tüdő transzplantációt végeznek az országban, hanem az, hogy a lakosságközeli ellátások elég fejlettek-e, illetve általánosan elérhetők-e annak érdekében, hogy a költséges high-tech ellátásokra kevesebb embernek legyen szüksége" - írja Kincses.

A háziorvosi rendszer bemutatásakor kifejtette, hogy egy felívelő szakasz után az elmúlt 10 évben egyre több problémával küzd, és mára a közbeszédet is elérte a rendszer fenntarthatatlanságának híre. 1992 után a praxisok száma növekedésnek indult, de a 2000-es évektől ez a tendencia megfordult, és 2015 után a háziorvosok számának csökkenése felgyorsult. A KSH adatai alapján 2023-ban mindössze 5604 háziorvos dolgozott Magyarországon, míg 1990-ben ez a szám 5957-et tett ki. Ebben mindkét esetben benne vannak a házi gyermekorvosok és felnőtt háziorvosok is.

A TÁRKI tanulmánya szerint 2024 júliusában az engedélyezett háziorvosi praxisok 12,8 százaléka volt tartósan betöltetlen, és az összes betöltetlen praxisok száma 902, ami a praxisok 14 százalékát teszi ki. A betöltetlenségi arány praxistípusok szerint különböző. A felnőtt praxisok 8,7 százaléka, a gyermekorvosiak 20 százaléka, míg a vegyes praxisok 25 százaléka betöltetlen.

A tanulmány rámutat, hogy a NEAK adatai szerint 902 praxis területén összesen 1 245 256 lakos él. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, hogy 1,25 millió ember ne rendelkezne háziorvossal, mivel az ellátatlan területeken élők egy része más, közeli, betöltött praxisokhoz is átjelentkezett. Így végül 895 333 lakos marad, akinek nincs saját háziorvosa, és ők helyettesítéssel működő praxishoz tartoznak. Bár ezekben a praxisokban is biztosítanak ellátást, a minőség változó lehet, és sok esetben a helyettesítések nem mindig megbízhatóak.

A 902 betöltetlen praxist 779 praxistulajdonos orvos látja el helyettesítéssel. Mivel azonban a háziorvosi pálya iránt alacsony az érdeklődés, egyre kevesebb az új belépő, miközben a háziorvosok egyre jobban elöregednek, így ebben az aggasztó helyzetben kódolva van a közeljövőben a további romlás. Kincses megjegyzi, a helyzetet tovább rontja az, hogy a finanszírozási ösztönzők miatt ma - a betegeket kivéve - mind a háziorvosoknak, mind az önkormányzatoknak pénzügyi érdeke az, hogy a praxisok tartósan betöltetlenek maradjanak, ugyanis a helyettesítéssel fenntartott praxis után a NEAK többet fizet, mintha az üres praxist más, működő praxishoz csatolnák.

A betöltetlen praxisok problémája mellett földrajzi egyenlőtlenségek is felfedezhetők. A TÁRKI által közzétett jelentés rávilágít, hogy a különböző megyékben a megüresedett praxisok következtében a lakosság ellátottsága nem azonos módon csökken. Különösen drámai a helyzet Nógrád és Tolna vármegyékben, ahol a lakosok a legnagyobb hátrányt szenvedik el. Általánosságban elmondható, hogy egy terület orvosi ellátottsága szoros összefüggésben áll az orvosok megtartásának képességével, amely elsősorban a gazdasági fejlődés szintjétől függ. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy azokban a megyékben, ahol orvostudományi egyetem található, jelentősen kedvezőbb a helyzet, és sokkal kisebb az ellátási hiányosság.

A tanulmány megállapításai alapján a NEAK adatai világosan jelzik a háziorvosi kar elöregedésének problémáját. A medián életkor 61 évre emelkedett, és figyelembe véve a számokat, 184-gyel több 60 év feletti orvos gyakorol praxist, mint azok, akik még nem lépték át ezt a korhatárt. Különösen aggasztó a helyzet a házi gyermekorvosok körében, ahol a medián életkor már 63 év. A statisztikák szerint mindössze 126 háziorvos található, aki 35 évesnél fiatalabb, míg a 70 év felettiek száma eléri a 980 főt. Ez a tendencia komoly kihívásokat jelent a jövőbeli orvosi ellátás fenntartása szempontjából.