Marduk főisten szentélyének feltárásához húsz méter mélyre kellett ásni, de minden fáradságot megért - lehetőségünk nyílt megcsodálni a Szépművészeti Mezopotámia kiállítást.
Miért felejtették el és hogyan találták meg az ötezer éves civilizációt, ami mára kikopott a magyar történelemkönyvekből? Ennek eredtünk nyomába a Szépművészeti Múzeum kivételes Mezopotámia-kiállítása kapcsán Niederreiter Zoltán assziriológus kurátorral.
Bár a sajtó széles körben azt hangoztatja, hogy Magyarországon még sosem volt kiállítás az ókori Mezopotámiáról, valójában 1968-ban a Műcsarnokban három héten át bemutatkozott az Iraki Nemzeti Múzeum itineráló tárlata. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy ez az esemény sem a nagyközönség, sem az assziriológusok emlékezetében nem hagyott nyomot. A Szépművészeti Múzeumban nemrégiben megnyílt Munkácsy-kiállítás mellett azonban az Istenek és démonok királysága című impozáns tárlat biztosan nem fog feledésbe merülni.
Két hónap leforgása alatt már 40 ezer érdeklődő látogatta meg a kiállítást, amely nemcsak magyar nyelven, hanem angolul is elérhető, és jelentős súlyt képviselő katalógus készült hozzá. A kiadványban a nemzetközi szakma legkiválóbb szakértőinek tanulmányai találhatók. A leglenyűgözőbb azonban a kiállított tárgyak sokfélesége, hiszen sok közülük még soha nem hagyta el a kiállítóhelyét. A tárlaton többek között a párizsi Louvre-ból és a berlini Pergamon Múzeumból érkezett impozáns szobrok is láthatók. A látogatók csodálhatják az Istár-kaput díszítő sárkánykígyót és oroszlánt ábrázoló mázastégla panelek mellett számos pecséthengert, kis szobrot és ékírásos agyagtáblát is.
Ez a különleges kiállítás Niederreiter Zoltán, a neves assziriológus és a Szépművészeti Múzeum nemzetközi kapcsolatrendszerének eredményeként valósult meg. Az ilyen jellegű időszaki tárlatok jellemzően olyan országokban látnak napvilágot, amelyek jelentős mezopotámiai gyűjteménnyel rendelkeznek, azonban Magyarország esetében ez a lehetőség eddig nem volt jellemző.
Sokan talán zavarban érezhetik magukat a kiállítás bejáratánál, hiszen az egyiptomi, krétai, görög és római civilizációk évszázadok óta szerves részét képezik az európai kulturális örökségnek. E múlt emlékének ismerete nem csupán a képek, filmek és múzeumok világában él, hanem mélyebben gyökerezik a kollektív tudatunkban is.
Ám a Tigris és az Eufrátesz között ötezer éve megjelent városállamoknak, majd királyságoknak és végül az első birodalmaknak otthont adó térségnek nehéz a történelmét átlátni, hiszen különböző népek által létrehozott, más-más karakterű korszakokról van szó, amelyek ma már sajnos a középiskolai tankönyvekben sem szerepelnek mind. Pedig ott született meg az emberi civilizáció, az írás, ott jöttek létre először államok, és olyan irodalmi művek, mint a Gilgames-eposz, és onnan származik Hammurápi babiloni király törvénysztéléje.
A mezopotámiai ékírás, a sumer és az akkád nyelv mára a feledés homályába merült, mintha a világ szándékosan elfordult volna tőlük. Hatalmas épületeik, amelyek egykor a tájat uralták, mára eltűntek, mintha a föld elnyelte volna őket. Az építkezéshez használt napon szárított vályogtéglák, a fa hiányzó bőségétől kényszerűen választott alternatíva, nem álltak ellen az idő múlásának; így a bibliai Bábel tornya, amely csaknem száz méter magasra emelkedett, is ebből az anyagból készült. Ahogy a birodalmak hanyatlottak, ezek a monumentális struktúrák is összeomlottak, és csupán kisebb-nagyobb dombok, úgynevezett tellek, őrzik a múlt emlékét, jelezve, hogy valaha itt virágzó városok álltak. Niederreiter Zoltán, a kiállítás kurátora, így fogalmazott: "Ezek a maradványok talán csak árnyai annak, ami egykor élt és lélegzett."
Európában már régóta tudtak arról, hogy valahol a messzeségben, az elfeledett múlt ködében létezett Babilon, amely a zsidó-keresztény kultúrában a romlottság és a gőg jelképeként él tovább. Ezt a várost számos művészeti alkotás örökítette meg, köztük a kiállításon látható Dürer-fametszet, amely a Babiloni parázna alakját idézi fel. A XIX. század küszöbén azonban elérkezett az idő, hogy a török uralom alatt álló területeken végre nyomozni kezdjenek e legendás városok után, melyek eddig csupán szavakban léteztek.
