Még ránk is rátalálhat a kaliforniai tűzvész kíméletlen szele.
Közgazdászok véleménye szerint a kaliforniai biztosítási válság nem csupán helyi problémát jelent, hanem potenciálisan szélesebb körű pénzügyi instabilitást is előidézhet. A Federal Reserve a közelmúltban "stresszteszteket" hajtott végre az Egyesült Államok banki szektorában, hogy felmérje a pénzintézetek ellenállóképességét a váratlan gazdasági sokkokkal szemben.
A pusztító Los Angeles-i erdőtüzekkel egy régóta fenyegető dolog beigazolódott: az éghajlatváltozás aláássa azokat a biztosítási rendszereket, amelyekre az amerikai lakástulajdonosok eddig támaszkodtak, hogy megvédjék magukat a katasztrófáktól. Ennek az összeomlása egyre inkább látszódik, ahogy a családok és közösségek az újjáépítésért küzdenek.
Egy másik fenyegetést azonban továbbra is kevesen ismernek fel: ez pedig az, hogy a tüzek eloltásán túl mindez a pénzügyi piacok stabilitására nézve is összeomlást jelenthet.
Több mint egy évtizede elfogadott nézet, hogy az emberiség három irányban reagálhat az éghajlati kockázatokra: alkalmazkodás, mérséklés vagy szenvedés. A szenvedés bizonyos mértékben elkerülhetetlen, hiszen a globális átlaghőmérséklet már 1,6 Celsius-fokkal emelkedett, és az emberek ehhez hozzászoktak. Gary W. Yohe, a gazdasági és környezeti kérdések szakértője a The Conversation című platformon hangsúlyozza, mennyire lényeges a biztosítási piacok hatékony működése a jövőbeli alkalmazkodás és védekezés érdekében.
A biztosítótársaságokat sokan hajlamosak rossz fényben feltüntetni, azonban, ha a rendszer megfelelően működik, a biztosítók kulcsszereplőkké válnak a társadalmi jólét növelésében. Amikor egy biztosító olyan díjakat határoz meg, amelyek pontosan tükrözik a kockázatokat és érthetően kommunikálják azokat – amit a közgazdászok "matematikailag méltányos biztosításnak" hívnak –, ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy hatékonyan osszák meg a kockázatokat. Ennek eredményeként mindenki nagyobb biztonságban érezheti magát, és a társadalom egészére nézve is kedvezőbb helyzet alakulhat ki – hangsúlyozza a szakértő.
A dél-kaliforniai tüzek mértéke és intenzitása, amely részben az éghajlatváltozás következménye, beleértve a 2023-as és 2024-es rekordmagas globális hőmérsékleteket, új fényt vetett egy hatalmas problémára: a folyamatosan növekvő éghajlati kockázatok tükrében a hagyományos biztosítási modellek már nem tudják betölteni funkciójukat.
Történelmileg a biztosítási rendszer úgy működött, hogy a szakértők a múltbeli eseményekre támaszkodva megbecsülték, mekkora valószínűséggel történhet meg egy biztosított esemény. Ez alapján határozták meg, mennyit kell fizetnie egy adott lakás- vagy háztulajdonosnak. Ezt hívják "kockázatárazásnak".
Amikor az amerikaiak lakásvásárlás céljából hitelt igényelnek, a jelzáloghitelezők elvárják, hogy kössenek egy bizonyos szintű lakásbiztosítást is (ez Magyarországon is megszokott - a szerk). Azonban az éghajlatváltozás következményeként a kockázatok felmérése egyre bonyolultabbá válik, míg a költségek drámai módon növekednek. Ennek eredményeként sok biztosító nagyobb kockázatú területekről, mint például Kalifornia, ahol a folyamatos erdőtüzek fenyegetnek, és Florida, ahol a hurrikánok gyakoriak, kénytelenek kivonulni, hogy elkerüljék a várható veszteségeket.
"A szakértő hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen egy új megközelítés kialakítása."
Korábban egy ilyen paradigma kezdetét Kalifornia úgynevezett FAIR (Fair Acces to Insurance) programja jelentette. Amikor ezt 1968-ban létrehozták, alapítói arra számítottak, hogy elegendő biztosítási fedezetet nyújt annak a néhány tulajdonosnak, akik nem tudtak normál biztosításokat kötni, mert különleges kockázatú ingatlanjaik vannak a szokatlan időjárás és a helyi éghajlat miatt.
A program fedezete azonban ingatlanonként 500 ezer dollár lehet - jóval kevesebb, mint a Los Angeles-i lakosok ezrei által jelenleg elszenvedett veszteségek. Csak az erdőtüzek első hetéből származó összes veszteség a becslések szerint meghaladja a 250 milliárd dollárt, ami azt jelenti, hogy ez lehet a szövetségi állam történetének egyik legdrágább természeti csapása.
Ez a helyzet nem csupán a lakástulajdonosok és a közösségek számára jelent fenyegetést, hanem széleskörű pénzügyi instabilitáshoz is vezethet. Az utóbbi évek során a központi bankok hasonló aggályokat fogalmaztak meg. Így fontos, hogy foglalkozzunk a "pénzügyi dominóelv" kockázataival is.
Aki emlékszik a 2007-2009-es nagy gazdasági világválságra, tudja, hogy a lokális problémák könnyen továbbgyűrűzhetnek - emlékeztet a szakértő. Akkor az ingatlanpiac egy mesterségesen fenntartott magas áron omlott össze, és jelzáloghitelek milliói ragadtak be az Egyesült Államokban. Ezek után az ingatlanokat már nem értékelték túl a tulajdonosok a jelzálogkötelezettségeknél, így a legjobb választás az volt, hogy egyszerűen elhagyták a havi fizetési kötelezettségeket. (2009-ben az elemzők Magyarországon 1 százalékos gazdasági visszaesést prognosztizáltak, ami valójában 6,8 százalék lett).
A hitelezők kénytelenek voltak gyakran óriási veszteséggel lezárni az ügyleteket, és az ingatlanpiacok összeomlása az Egyesült Államokban globális recesszióhoz vezetett, amely az egész világ pénzügyi stabilitására negatív hatással volt.
A Fed 2020-ban hangsúlyozta, hogy "az éghajlatváltozás jellegzetességei fokozhatják a pénzügyi rendszer sérülékenységét".
A múltban a Fed egy konkrét példát emelt ki, amely az éghajlatváltozás következményeire épült, és a várható összeomlás lehetőségét taglalta. Ez a globális tengerszint emelkedésének hirtelen, drámai növekedéséből származó kockázatra vonatkozott, amely körülbelül 20 éven belül bekövetkezhet. Különösen aggasztó, hogy a Nyugat-Antarktisz jégtakarójának leomlása ezt a folyamatot elindíthatja, és a világ tengerparti területei nem lesznek felkészülve az ilyen mértékű változásokra.
A Fed most új kihívásokkal néz szembe, és egy alternatív forgatókönyvet kell mérlegelnie. Nemrégiben "stressz-tesztek" keretében vizsgálta az amerikai bankok ellenállóképességét az éghajlati kockázatokkal szemben. Ezek a tesztek arra irányultak, hogy a bankok reagáljanak olyan hipotetikus, de a jövőben valószínűsíthető éghajlati kockázatokra, amelyek komoly fenyegetést jelentenek a pénzügyi rendszer stabilitására.
Most fog kiderülni, vajon a stressztesztek koncepciói a gyakorlatban is helytállnak-e a hatalmas erdőtüzekkel szemben egy olyan városi környezetben, amely a világ pénzügyi, kulturális és szórakoztató életének epicentrumaként funkcionál.
