A kannibalizmus és a kergemarhakór egyaránt különös és sokkoló jelenségek, amelyekben az élőlények egymás testét érintik. A kannibalizmus esetében egy faj egyedei saját fajtársaikat fogyasztják, míg a kergemarhakór, mint egy fertőző betegség, a szarvasmar

Igazán meglepő, hogy a kannibalizmus és a hírhedt angliai kergemarhakór egy lapon szerepelhet. Ám, ha jobban megvizsgáljuk, felfedezhetjük, hogy e két látszólag ellentétes téma között valójában van egy közös alap.

A múlt században, az 1950-es években ütötte fel a fejét a kuru vagy más néven kacagó halál a pápua új-guineai Fore törzsben. A törzs tagjai kannibalizmus útján kapták el a betegséget, amikor az elhunyt rokonaik agyvelejét elfogyasztották annak érdekében, hogy a tudásuk, erejük és képességeik átszálljanak az utódokra. A kuru szó nemcsak a betegséget, a tünetként megjelenő reszketést, hanem a szakrális kannibalizmust is jelenti. A nők és a gyermekek a zsigeri szerveket és az agyvelőt, míg a férfiak az elhunyt izmait fogyasztották el.

A nevető halál, más néven a prionbetegség, mögött az a jelenség áll, hogy az emberi szervezetbe behatoló abnormális módon feltekeredett prionok sokasága felelős. Ezek a kórokozók fehérjeszerű anyagok, amelyek képesek ellenállni a proteázoknak, vagyis a fehérjebontó enzimeknek. A "prion" kifejezés az angol "protein only" (kizárólag fehérje) szavakból származik. A fertőző fehérjék elsősorban nyers agyvelő elfogyasztásával kerültek az élő szervezetekbe, és mivel a legnagyobb arányban a nők és a gyermekek fogyasztották az agyat, ők szenvedtek a betegség legrosszabb következményeitől.

A tükörtojás készítése során tapasztalhatjuk, hogy a fehérjék kicsapódása visszafordíthatatlanul megtörténik, ha magas hőmérsékletnek tesszük ki őket. Ilyenkor a fehérje denaturálódik, és szerkezete véglegesen megváltozik, így elveszíti fertőzőképességét. Ezzel szemben a pápua új-guineai törzs tagjai nyersen fogyasztották a testrészeket, így a prionok megtartották veszélyességüket. Ezek a fehérjerészecskék, amelyek kisebbek a vírusoknál, felhalmozódnak az idegsejtekben, és az abnormális prionok képesek a normális, funkcionáló fehérjék átalakítására is.

A kuru egy különösen súlyos betegség, amely az agy szivacsszerű elváltozásait okozza. A fertőzés hosszú ideig, akár húsz éven keresztül is rejtve maradhat, míg végül váratlanul megjelennek a tünetek, pszichológiai és idegrendszeri problémák formájában. Az első jelek között szerepel a fejfájás, az egész testre kiterjedő fájdalom és a remegés, amelyek fokozatosan súlyosbodnak. A betegek izmai elveszítik a koordinációjukat, így mozgásuk bizonytalanná és ügyetlenné válik. Ahogy a betegség előrehalad, a beszéd egyre zavarosabbá, érthetetlenebbé válik, és a kényszernevetés is megjelenik, ami a "nevető halál" elnevezéshez vezetett. Az érintettek idővel már képtelenek lesznek enni vagy járni. A kór lefolyása rendkívül drámai; ha a fertőzöttnek szerencséje van, az első tünetek megjelenését követően három hónapon belül elhuny, de sajnos a betegség gyakran elhúzódik, és a szenvedés hosszabb ideig tart.

Az orvosok számára sokáig rejtély maradt a betegség eredete, mivel a páciensek szöveteiben és testnedveiben nem találtak semmiféle ellenanyagot vagy fertőző kórokozót. Kezdetben azt feltételezték, hogy a tünetek mögött örökletes betegség húzódik. Az amerikai orvos-virológus, Daniel Carleton Gajdusek, aki a Fore törzs életét kutatta, végül felfedezte, hogy a kórt prionok idézik elő. E felfedezéséért 1976-ban Nobel-díjat nyert el. Mivel jelenleg nincs gyógymód a betegségre, a megelőzés jelenti az egyetlen lehetséges megoldást. A Fore törzs tagjai később lemondtak a kannibál szokásaikról, így megszakítva a betegség terjedésének körforgását.

A kergemarhakór, más néven bovine spongiform encephalopathy (BSE), egy különleges és aggasztó betegség, amelyet prionok váltanak ki. Ez a kór 1985-ben bukkant fel Angliában, és azóta több európai országban is megjelent, komoly kihívást jelentve a mezőgazdaság és az állattenyésztés számára.

A vágóhídi hulladékok feldolgozása hagyományosan a hőkezelés révén történt, amely során fehérjegranulátumot állítottak elő a haszonállatok takarmányához. Azonban egy innovatív megközelítés következtében, amely az energiamegtakarítás jegyében született, a hulladékot hidegen kezelték. Ennek következtében a prionfehérjék nem alakultak át, így megmaradtak eredeti, káros formájukban. A betegség fő forrásai a fertőzött szarvasmarha szövetei voltak, különösen az agy és a gerincvelő, amelyekben a prionok rendkívül ellenállóak, így nehezen semlegesíthetők. Ez az új módszer tehát nemcsak az állatokat, hanem az egész élelmiszerláncot is veszélybe sodorta.

A fertőzött szarvasmarhák viselkedése drámai módon megváltozott, amikor a prionok behatoltak a központi idegrendszerükbe, súlyos agyi elváltozásokat okozva. Ennek következtében mozgáskoordinációs zavarok léptek fel, és az állatok végül elpusztultak. A kergemarhakór megjelenése óriási következményekkel járt, hiszen milliós nagyságrendű szarvasmarhát kellett levágni a járvány megfékezése érdekében. A helyzet súlyossága miatt szigorú élelmiszer-biztonsági intézkedéseket vezettek be, többek között betiltották az állati eredetű fehérjék alkalmazását a szarvasmarhák takarmányában, hogy megakadályozzák a betegség terjedését.

A szarvasmarhakór (BSE), a nevető halál és a Creutzfeldt-Jacob-szindróma (CJD) mind prionok által kiváltott betegségek, amelyek hátterében helytelenül feltekeredett fehérjék állnak. Ha ezeket a prionokat nem kezeljük megfelelően, például hőkezeléssel, akkor komoly veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre és az állatvilágra egyaránt. Az ilyen kórokozók rendkívüli ellenállóságukkal és a környezetben való tartózkodásukkal megnehezítik a megelőzést és a kezelést.

Persze, itt van néhány alternatív megfogalmazás a "Források" kifejezésre: 1. Hivatkozások: 2. Kiindulópontok: 3. Információs alapok: 4. Adatforrások: 5. Referenciák: 6. Tudományos háttér: 7. Forráselemek: 8. Információs források: 9. Kutatási alapok: 10. Dokumentációs anyagok: Ha szeretnéd, hogy valamilyen konkrét kontextusban használjam ezeket, kérlek, jelezd!

Gyógyszerkémia, 2024, Budapesti Műszaki Egyetem, Dr. Faigl Ferenc, egyetemi tanulmányi anyag.