Mi marad, ha még a legtragikusabb eseményekből is politikai tőkét próbálsz kovácsolni, mint például apád koponyájának betörése?

Miért támadták meg apámat? - tette fel a kérdést kedd reggeli vezércikkének címében Jeszenszky Zsolt, a Pesti Srácok publicistája, majd levezette, hogy azért történt az apjával az, ami, mert az "évek óta a sátánt szolgálja".

A publicisztika hátterében egy sokkoló esemény áll: a 83 éves Jeszenszky Géza, aki korábban az MDF-kormány külügyminisztereként szolgált, és felesége, Héjj Edit, vasárnap délután szörnyű támadás áldozatául estek otthonuk előtt. A 70 éves G. Ferenc, egy kőműveskalapáccsal felfegyverkezve, brutálisan rátámadt a párra. Jeszenszky Géza súlyos koponyatörést szenvedett, ami életveszélyes állapotot eredményezett, míg felesége, Héjj Edit, könnyebb sérülésekkel megúszta az incidenst. A támadás során a férfi a pár feje felé irányította a csapásokat, azonban a helyzetet egy közeli étterem pincére gyorsan észlelte, és közbelépett, ami megakadályozta, hogy a tragédia még súlyosabb következményekkel járjon. A rendőrség G. Ferencet elfogta, és nála gyújtót és benzint is találtak, ami arra utal, hogy a támadás mögött komolyabb szándékok álltak. Az ügyészség azóta indítványozta a férfi letartóztatását, aki minősített emberöléssel gyanúsított. Ez az eset rávilágít a társadalom biztonságának aktuális kihívásaira és a védtelen emberek védelmének fontosságára.

Tehát, összefoglalva a történteket, Jeszenszky Zsolt egy terjedelmes vezércikkben fejtette ki véleményét arról, hogy az apját és az anyját azért érték támadások, mert az édesapja a Sátánt, vagyis a globalista hálózatot képviseli. A szöveg itt némileg zavaros és széttartó, de nehezen értelmezhető másként, mint hogy ez egyfajta isteni intés, amely arra figyelmezteti őt, hogy ideje lenne a helyes útra terelnie az életét.

Természetesen az érvelés megkezdése előtt és a cikk zárásaként egy kis sajnálkozást is megengedett magának - ezek a kötelező gesztusok, a "játsszunk el a látszat kedvéért" eszközei.

A kicsit is rafináltabb áldozathibáztatók mindig megpróbálják leplezni a támadásukat az együttérzés álcájával.

Ők is tisztában vannak azzal, hogy a társadalmi és kulturális normák korlátokat szabnak, így nem támadhatnak az áldozatra azonnal, teljes harci díszben.

az ember képessége, hogy szabadon válasszon a jó és a rossz között, és felelősséget vállaljon döntéseiért. Az áldozatsegítéssel foglalkozó szakemberek és pszichológusok folyamatosan hangsúlyozzák, hogy az agresszió és bántalmazás mindig az elkövető döntésének következménye. Az elkövető az, aki feljogosítja magát arra, hogy erőszakot alkalmazzon a másikkal szemben. Ha Jeszenszky Zsolt érvelése metafizikai szintre emelkedik, érdemes megemlíteni, hogy a keresztény hit értelmében ez a szabad akarat kérdése. A Magyar Katolikus Lexikon szerint az akaratszabadság az az emberi képesség, amely lehetővé teszi, hogy tudatosan és felelősségteljesen döntsön saját cselekedeteiről, ezzel is formálva saját sorsát és a körülötte lévő világot.

az emberiség egész erkölcsi és jogi életének alapja, és amely nélkül nincs beszámíthatóság, sem erkölcsi jó, sem érdem, sem bűn.

Lépjünk tovább egy izgalmas területre. Az emberi elme természeténél fogva hajlamos arra, hogy hiedelmeket formáljon a világ működéséről, ezáltal próbálva megvédeni magát és irányítani az életünket. Itt jön a képbe az áldozathibáztatás lélektanának megértése, amely során gyakran találkozunk az "igazságos világba vetett hit" fogalmával. Egyszerűbben szólva, ez a hiedelem azt sugallja, hogy minden esemény mögött egy ok áll. Azaz: "Ha én jónak bizonyulok, akkor velem nem történhetnek rossz dolgok. Ha pedig valakivel valami tragikus történik, az csupán azért lehet, mert ő valamit elrontott." Valójában ez egyfajta kognitív torzítás, amellyel megpróbáljuk kezelni azt a félelmetes gondolatot, hogy bármikor bekövetkezhet egy váratlan és szörnyű esemény a saját életünkben vagy a hozzánk közel állók életében. Ez a hiedelem illúziót teremt a kontrollról, amely segít elviselni a bizonytalanságot.

Ez egy sokkal aggasztóbb helyzet, amikor valaki ezt a nézetet arra használja, hogy az erőszakot tömegek számára elfogadhatóvá tegye.

A történelem lapjain számtalan példát találhatunk arra, amikor az emberek a másokkal szembeni borzalmas cselekedeteiket isteni akaratra vagy istenek nevére hivatkozva próbálták megindokolni. Ezen események végtelen sora szinte egy különleges, sötét szövedéket alkot, amelyben a hit és a hatalom összefonódik, és az emberi lélek legmélyebb sötétségei kerülnek felszínre. Az ilyen cselekedetek gyakran a vallási fanatizmus, a politikai hatalom vagy a társadalmi feszültségek eredményeként bukkannak fel, megmutatva, hogy a hit milyen könnyen torzulhat el, és válhat eszközzé a brutalitás szolgálatában.

Amikor Jeszenszky Zsolt a titokzatos isteni utakra vagy a sátáni sakkjátszmára utal, egy évszázadok óta megkérdőjelezhető logikai és morális mocsárba vezeti olvasóit. Ezzel a lépéssel megpróbálja eltüntetni a döntéseinkkel és a mások ellen elkövetett cselekedeteinkkel kapcsolatos felelősséget. Azt sugallja, hogy az erőszak, ha az a "jó" vagy az "isteni cél" nevében történik, nem is számít erőszaknak, nem bűn, és így nem is vonható felelősségre.

Ez a helyzet különösen aggasztó tendenciákat tükröz. Jeszenszky Zsolt úgy tűnik, hogy az apja ellen elkövetett erőszakos cselekményt arra használja, hogy politikai tőkét kovácsoljon belőle. Míg az apját életveszélyes koponyasérüléssel ápolják a kórházban, és az anyja könnyebb sérülésekkel küzd, ő ahelyett, hogy a családja védelmére és támogatására fókuszálna, inkább figyelmeztetéseket osztogat, és a következményekről, valamint az értékek védelméről próbál tanítani.

Mi a következő lépés? A politikai ellenfelek dehumanizálásának korábbi szakaszán már túlvagyunk; a poloskázás már nem csupán taktikai játék, hanem a mélyebb emberi kapcsolatok rombolása is. Jeszenszky Zsolt mai írása sajnálatos, de mégis érthető módon azt sugallja, hogy egy idős ember koponyájának betörése is elfogadható büntetés lehet, mivel ő a „rossz oldalra” állt. De mi áll a következő fordulóban? Milyen további határokat lépünk át, és hova vezet ez a látásmód?

A bántalmazók és erőszakosok megállításának hatékony módja a közös fellépés. A gondolkodásukat ugyan nem biztos, hogy megváltoztatja, de minél többen állunk ki egy vagy több áldozat mellett, minél gyakrabban lépünk közbe a leghétköznapibb helyzetekben is, annál kevésbé érzik azt a tettesek, hogy szabad a pálya, hogy bármit büntetlenül megtehetnek.

Nem tudom, és őszintén szólva, nem is érdekel, milyen Jeszenszky Zsolt és a családja viszonya. Nap mint nap megtapasztalom, milyen fájdalmas olyan családban élni, ahol a politikai nézetek éles ellentétben állnak egymással. Az országunk tele van feldolgozatlan történelmi sebekkel, és a jelenlegi kormány szándékosan mélyíti el a társadalmi feszültségeket, így a különbségek még inkább kiéleződnek a különböző csoportok, generációk és akár rokonok között is. Az apák és fiúk közötti kapcsolat nem véletlenül jelenik meg erőteljes motívumként az emberi történelemben; ez a viszony egy egész közösség dinamikáját, értékrendjét és sorsát tükrözi. Az emberi közösség életképessége a közös alapelvek meglétén múlik. Régen ezeket az alapelveket szentként tisztelték.