Milyen különleges nyár vár ránk? Ahogy a nap sugarai egyre erősebben ragyognak, úgy a várakozások is nőnek. Végre itt az idő, hogy felfedezzük a természet szépségeit, új kalandokat éljünk át, és megosszuk egymással a felejthetetlen pillanatokat. Lehet, ho

A kérdés nem csupán egy könnyed kíváncsiság, de nem is a felelősségteljes jövendölés magasságába emelkedik. Kérdés, hogy egyáltalán létezik-e olyan, hogy felelős jövendölés. Már az ókorban, amikor Kasszandra Trója falai között gyakorolta prófétai képességeit, a helyzetek és események a homéroszi időszakban valósággá váltak – ellenpróba sosem létezett, csupán a görög klasszikusok, mint Platón és Arisztotelész, akik a mai napig a felsőoktatás alapkövei, biztosítják a múlt jövendöléseinek hitelességét. A középfokú oktatás sem bánik velük kevesebb tisztelettel, mint elődeink.

Biztosak lehetünk benne, hogy a hőguta elkerülhetetlen, így érdemes lenne már most felállítani a párakapukat. Ha esetleg valakit megbántok – amiért előre is elnézést kérek –, fontosabbnak tartom a párakapuk üzemeltetését, mint hirtelen és melegben székelykapukat faragni. Ugyanis a galambdúc vagy a kapuzábé ugyan árnyékot ad, de nem hűsít, és a megvalósítása költségesebb, időigényesebb, nem beszélve arról, hogy szakértelem, megfelelő szerszámok, nagyapám bátorítása, mestertisztelet, ízlés, hagyomány és ünnepélyes kapuavató ceremóniák szükségesek hozzá. Ráadásul nem is állítható fel akármilyen helyen, hanem csak ott, ahol van igény, célszerűség, hagyomány, megszentelés és védeni való jószág. A székelykapu a vendégek fogadására és búcsúztatására szolgál. Ezzel szemben a párakapuk kizárólag a praktikus célok jegyében jöttek létre, egészségvédelmi szempontok és a klímaváltozás hatására. Ugyanis bár a nyári kánikulák nem újdonságok, az emberiség eddig nem gondolt arra, hogy párakapukkal hűsítse magát. Sem Árpád fiai, sem Attila hunjai, sem a római légiók nem kívánták, hogy a meghódoltak párakapuval fogadják őket, mikor a hódításokat bejelentették. Na jó, tegyük fel, hogy virágkapuval fogadunk, legyen kevés beszéd, fogadóbizottság, rezesbanda, föld-, fű- és vízfelajánlás. Vagy adjunk minden harcosnak bőkezű ajándékot, egy szépséges szűzleányt, hogy fáradt testüket felüdítse. (Állítólag ez volt az az ösztönző, ami az agresszorokat agresszívvá tette.)

A rómaiak, akik számára az építkezés szinte szenvedély volt, a márvány fényűzését és monumentalitását a létezésük szerves részévé tették. Diadalíveket emeltek, amelyek alatt áthaladni nem csupán egy egyszerű gesztus volt, hanem a győzelem és a harci öröm megtestesítője. Ezek a diadalívek azonban nem örökké állnak; elkerülhetetlen sorsuk, hogy idővel összeomlanak, ahogyan a dicsőség is elhalványul. Az újkorban a közterek újragondolásával új diadalívek születnek, mint például Párizsban és Bukarestben, ahol a nagy események alkalmával felvonulásokra adnak lehetőséget, újra életet lehelve a múltba.

Az egyiptomiak ezzel szemben nem kapuztak. Nem játszottak egy vagy két kapura. Ők obeliszkeket emeltek rengeteg szöveggel, amin évszázadokig törhették a fejüket az utódok, amelyeket aztán az újkori hódítók és Egyiptom-utazók széthurcoltak a világ minden civilizált sarkába; van obeliszk Pétervárott, Londonban, Washingtonban, Rómában és Párizsban. Ezek árnyéka azonban változó, ha valaki ott kívánna hűsölni a rekkenőben, akkor az óramutató járásával egyező irányban kellene mozognia, követve a Napot.

Bevallom, kicsit eltávolodtam a témától. Azonban a nyár tűző napjának hevületében szerettem volna megosztani néhány gondolatot, különösen arról, hogy az áprilisi, váratlan fagyok miatt a gyümölcstermelés csökkenésére számítanak a termelők, akik nem éppen derűs arccal néznek a jövőbe. Ez a helyzet nemcsak a gyümölcsök mennyiségére van hatással, hanem az árak alakulására is, ami bizony nem kis csalódást okoz számunkra. Az exportcégek ilyenkor általában olyan távoli vidékekről hoznak be terményeket, ahol a fagyok ritkábban és enyhébben sújtják a termést. Azonban felmerül a kérdés: vajon a Trump elnök által kirobbantott vámháború milyen hatással lesz a gyümölcságazatra? Az biztos, hogy feszültségeket okoz a kereskedelmi partnerek, termelők és eladók között, ami csak tovább nehezíti a helyzetet. Ilyen izgalmas nyári kihívások várnak ránk, nemde?

A párakapuzárási pánik akkor lép fel, amikor a levegőben már nyoma sincs a párának.

Addig is szerezzünk be elegendő palackozott vizet (bubisat, simát, forrásbélit, gyógyvizet), szalmakalapot, szellős nyári rongyokat, járjunk uszodába, evezzünk nyílt vizeken, óvakodjunk a kullancsoktól, hiszen ha meleg lesz, akkor az aszály sem kerüli el Európának ezt a részét. Az aszály majd úgy jelentkezik mint a közgazdasági mutatók silány voltának jaj de jó magyarázata. Mindent az aszályra lehet fogni. Ez már politika, és ha javasolhatom, ne merüljünk el benne. Jobb a strand.

A nyár amúgy kellemes lesz annak, akinek a tenger vagy a hegyek nyújtanak kikapcsolódást, enyhülést, lazítást. Egyébként az infláció tovább növekedhet, ha nem vagyunk odahaza, de őszre új gazdasági csodát ígérnek. Addig is álljunk a párakapuba, hogy gondolataink ne forrjanak fel koponyánkban. Csak józanul.