Magyarországra egyre nagyobb mennyiségben érkezik az importált csonthéjas, és sokan kérdezik: meddig folytatódik ez a tendencia? - Pénzcentrum

Az utóbbi években jelentősen megnőtt a Magyarországra érkező import dió mennyisége, elsősorban Romániából és Ukrajnából. Miközben exportpotenciálunk az elmúlt öt évben negyedére csökkent, 2024-ben az elmúlt évtized legalacsonyabb hazai termésmennyiségét regisztrálták, mindössze 5300 tonnát - írta meg az Agrárszektor.

Bár a magyar diótermő területek mérete 2013 óta 5800 hektárról több mint 9100 hektárra emelkedett, a termelés hatékonysága számos nehézséggel néz szembe. A FruitVeB információi szerint a 2013 és 2016 közötti időszakban a dió piaci helyzete és értékesítési lehetőségei ösztönözték a fák telepítését, emellett azonban a növény extenzív jellege is szerepet játszott a folyamatban. Jelenleg a hazai átlaghozamok hektáronként csupán 1-1,5 tonna között mozognak, ami részben az elhanyagolt, idős ültetvényeknek, valamint a támogatások révén telepített, de nem megfelelően karbantartott fiatal ültetvényeknek tudható be.

A hazai diótermesztés területi eloszlása egyenlőtlen: a teljes termőterület közel fele, mintegy 4000 hektár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, ezt követi Borsod-Abaúj-Zemplén megye 930 hektárral. Jelentős ültetvények vannak még Somogy, Bács-Kiskun, Győr-Moson-Sopron és Fejér megyékben is.

Az éves termésmennyiség az utóbbi években rendkívül ingadozó volt. Míg 2018-2019-ben 12 ezer tonna felett alakult, 2024-ben az elmúlt évtized legalacsonyabb termését produkálta az ágazat. Az országos átlaghozam mindössze 0,6 tonna volt hektáronként, miközben az intenzíven művelt, öntözött ültetvényeken akár 4 tonnás termésátlagot is elértek. A szakértők szerint a problémát részben az okozza, hogy a magyar termelés gerincét adó három hagyományos fajta egyre kevésbé bírja a szélsőségesen meleg klímát.

A terméskiesés ellenére a kereslet dinamikus növekedése kedvező árakat biztosított a hatékony gazdálkodók számára. 2024-ben a héjas dió ára kilónként 829 forintra emelkedett, míg a dióbél kilogrammonkénti felvásárlási ára elérte a 2835 forintot. A másodosztályú dióbél esetében az ár körülbelül 2000 forintot tett ki.

A FruitVeB adatai alapján 2018 előtt Magyarország kiemelkedő szereplője volt a dióexport piacának, hiszen évente több mint 2000 tonna héjas diót és hasonló mennyiségű dióbelet exportáltunk. Az utóbbi öt év során azonban exportkapacitásunk drasztikusan csökkent, körülbelül a negyedére, főként a versenyképességi kihívások következtében. Miközben héjas dióból önellátóak vagyunk, a dióbél behozatala folyamatosan emelkedik, legfőképpen Romániából és Ukrajnából. Az Európai Unió összes dióexportjában Magyarország részesedése mindössze 3-5 százalékra tehető.

A klímaváltozás drámai kihívások elé állítja a mezőgazdaságot, különösen a diótermesztést. A gombás, bakteriális és rovarok által okozott megbetegedések, különösképpen a dióburok-fúrólégy által generált problémák, folyamatosan csökkentik a hozamokat, ami aggasztó tendencia. Míg korábban elegendő volt 3-5 növényvédelmi kezelés, ma már gyakran 10-nél is több permetezés válik szükségessé a fák egészségének megőrzése érdekében. Noha a nagyüzemek számára kidolgozott részletes növényvédelmi protokollok segíthetnek a helyzet kezelésében, a kisüzemek és a háztáji diófák védelme szinte lehetetlen feladatnak bizonyul a kártevők inváziójával szemben.

A szakértők véleménye szerint a hazai diótermesztés jövedelmezősége aggasztó mértékben csökkent az utóbbi években. Míg 5-10 évvel ezelőtt a hektáronként elérhető 1,5-2 tonnás hozam még elegendő volt a fenntartható termeléshez, ma már csak a 3 tonna feletti mennyiségek biztosítják a versenyképességet. A nyers, szárítatlan héjas dió önálló termesztése nem hoz profitot; csupán a szárított, osztályozott és zsákolt termékekkel lehet érdemi nyereséget realizálni.

A hazai dióültetvények összterülete meghaladja a 9000 hektárt, ám ebből csupán 3000 hektár számít intenzív ültetvénynek. Itt a termelés magas szintű szakértelemmel, elegendő tőkével és korszerű gépesítéssel, valamint fejlett termesztéstechnológiával zajlik. Ez azt jelzi, hogy az ültetvények kétharmada nem tud megfelelni a modern mezőgazdasági elvárásoknak.

A magyar dió minőségi előnye, hogy a világon a mérete miatt a top 3-ban van (70%-ban 36-os vagy annál nagyobb méretű). Korábban a korai érés is versenyelőnyt jelentett, de a chilei és argentin dió térnyerésével ez az előny elveszett. Versenyhátrányunk, hogy a melegebb éghajlatú országokkal szemben nálunk jelentős energiaköltséget jelent a szárítás, emellett az input anyagok, a gázolaj és a munkaerő árának emelkedése is növeli a termelési költségeket.

A FruitVeB elemzése alapján a dió iránti piaci kereslet számottevően emelkedik, ami felveti a kérdést: képesek-e a magyar termelők versenyben maradni az árakkal? A jövőbeni sikerhez elengedhetetlen, hogy hosszú távon jól megtervezett, intenzív ültetvényeket alakítsanak ki, ahol a termelők nemcsak magas hozamokat érhetnek el, hanem jövedelmezően dolgozhatnak. A modern ültetvények révén a diótermesztés jövedelmezősége növelhető, de figyelembe kell venni, hogy a támogatások megszerzésére telepített, nem megfelelően karbantartott ültetvények soha nem fognak fenntartható gazdasági előnyöket biztosítani, főleg a mai szélsőséges időjárási viszonyok között.