Fénylő, vibráló szorongás, mint egy neonfényben úszó árnyék, amely folyamatosan a gondolataink sarkában lebeg. A színek harsányak, a zajok felerősödnek, és minden egyes pillanatban érezzük, hogy a világ egyre inkább elmosódik körülöttünk. Ez a neonszínű s

A bő egy évtizede alakult Nest of Plagues zenekar joggal mondható a magyar metálszíntér egyik legérdekesebb és legdinamikusabban fejlődő csapatának. Az utóbbi években nemcsak hazai körökben, hanem Magyarország határain túl is egyre nagyobb elismerésnek örvendenek, ami különösen figyelemre méltó az underground zenei színtéren, ahol a népszerűség nem mindig könnyen elérhető. Tavaly ősszel megjelent harmadik nagylemezük, a „Hellsolation”, amelyet mind a kritikusok, mind a közönség pozitívan fogadott. A zenekar az új anyag megjelenése után egy Európa-turnéra indult az Orphaned Land társaságában, és most újra útra kelnek, ezúttal egy két részből álló miniturné keretében, amely Romániában és Angliában hat-hat koncertet foglal magában. A romániai turné jövő héten kezdődik Nagyváradon, és az esemény előtt lehetőségünk nyílt, hogy beszélgessünk Ivanics Dániel (Dani) énekes-basszusgitárossal és Kövecses Evelin (Evi) gitárossal. A beszélgetés során nemcsak a „Hellsolation” album születésének körülményeiről, hanem a magyar zenei ipar helyzetéről, az intenzív turnézás előnyeiről és hátrányairól is szó esett, valamint számos érdekes részletet osztottak meg velünk a zenekar életéről és jövőbeli terveikről.

Hamarosan kezdetét veszi a tavaly ősszel debütáló Hellsolation romániai turnéja. Ez a projekt egy koncept-album, így szeretnénk, ha mesélnétek egy kicsit a lemez születésének hátteréről, valamint arról, hogy milyen témákat kívántatok feldolgozni az új kiadványon. Milyen inspirációk és gondolatok vezettek benneteket a dalok megalkotása során?

- Dani: Az én utam a H.P. Lovecraft novelláinak felfedezésével indult, és azóta teljesen elvarázsolt ez a sötét, misztikus univerzum. Annyira inspirálódtam, hogy magam is nekiláttam horror novellák írásának, és innen született meg az album koncepciója is. Minden egyes dalhoz egy-egy történetet álmodtam meg, amelyek mind a Hellsolation városában játszódnak. Ez a város egy különálló világot alkot, amelyet a dalok szövegei segítségével fedezhettek fel. Ha megvettétek az albumot fizikai változatban, érdemes kinyitni a bookletet, mert ott található egy térkép Hellsolationről, ahol minden dal egy-egy helyszínhez kapcsolódik. A szövegek nemcsak a város történeteit mesélik el, hanem a modern társadalom mentális és szociális problémáit is érintik. Főleg arra a kérdésre fókuszálnak, hogy mi történik azokkal, akik folyamatosan elszigeteltnek érzik magukat, és a magány terhét cipelik. Az album célja, hogy ezeket az érzéseket kifejezze, és útmutatást adjon arra, hogyan találhatjuk meg az erőt az egyedüllétben – mert végső soron az egyetlen állandó, amihez mindig visszatérhetünk, az nem más, mint saját magunk. Ezt a mondanivalót járja körbe a lemez.

Az elszigeteltség témája valóban központi szerepet játszik az anyagban. Kíváncsi vagyok, hogy a pandémia időszakában születtek-e már ötleteitek, amelyeket később továbbfejlesztettetek, és végül a lemezre kerültetek? Ezt a kérdést azért is fogalmazom meg, mert ha rápillantunk a borítóra, ott egy cyberpunk stílusban megjelenített Doktor Schnabelt látunk, aki mára a különböző járványok szimbólumává vált...

- Evi: A Covid alatt mi még a To Kill A God anyagán dolgoztunk, ez az előző albumunk, ami 2022-ben jelent meg. Ha úgy vesszük, akkor a Hellsolation ennek valamilyen szinten a folytatása, mert ez is ugyanúgy a mentális nehézségekről szól, viszont amíg a To Kill A God főleg Dani személyes élményeiből táplálkozik - Dani ugyanis OCD-s, ez szerintem nyílt titok - addig a Hellsolation egy kicsit kitekint ebből, más témákat is behoztunk. De nem mondanám, hogy sok köze van magához a Covidhoz. Amit viszont a borítóval és a vizuális identitással kapcsolatban mondtál, ott az elsődleges szempont valóban a világépítés volt. Azt szerettük volna, ha minden lemeznek van egy saját kis univerzuma, és már a koncepció megalkotásának elejétől kezdve figyelembe vettük, hogy minden egyes szöveg passzoljon vizualitásában is a hozzátartozó borítóhoz, a videokliphez, és minden illeszkedjen be a nagy egészbe. Tehát ez most az úgynevezett Hellsolation-univerzum, de ebből a következő lemeznél ki fogunk lépni. Ez a cyberpunkos vonal az én ötletem volt, és Szalay Sándor készítette a grafikákat, aki szerintem egy baromi tehetséges művész.

Hogyan zajlik nálatok az albumkészítés folyamata? Mindannyian külön feladatokat kaptok, vagy inkább leültök együtt négyesben, és közösen hoztok meg minden döntést?

- Dani: Mostanában megpróbálunk új megközelítéseket alkalmazni a zenélés során, de eddig a dolog úgy alakult, hogy Máté (Breier Máté gitáros - a szerk.) az instrumentális részek 90-95 százalékát írja. Ezeket online megosztja velünk, és otthon meghallgatjuk őket. Én általában nagyon kifejezően próbálom átadni az ötleteimet, mutogatok, hogy hol kéne felerősíteni a dolgokat, vagy éppen hol kellene visszafogni. Mindenki elmondja a véleményét az egyes részekről, utána pedig a próbán, a dobokkal együtt rakjuk össze a zenét.

Evi: Akkor majd kiderül, hogy az egész nem is működik...

Dani: Igen, voltak ilyen pillanatok, de végső soron innen indulunk, amikor összegyúrjuk a különféle témákat és leadeket. A szövegek túlnyomórészt az én tollamból származnak, de ezen az albumon Evi is hozzájárult két-három szöveggel. Ezt azért mondom így, mert bár három szöveg az ő ötlete volt és ő írta, mégis közösen illesztettük be őket abba a koncepcióba, ami a Hellsolation egészét alkotja.

Előzetes beszélgetésünkhöz kapcsolódva, elmerültem néhány lemezkritikában, és szinte mindenhol hangsúlyozzák, hogy az új albumotok stílusa drámaian eltér az előző munkáitoktól. Ha most nektek kellene egyfajta "címkét" ragasztani saját magatokra, akkor melyik zenei irányzatra helyeznétek a Nest of Plagues-t?

- Dani: Az igazi nehézfém zene!

Evi: Hosszú órákat töltöttünk azzal, hogy hogyan is határozzuk meg a zenénket, mert ha valóban szeretnénk fesztiválokra kerülni, vagy a zenekart eladni, akkor valami világos kategóriát kell találni. Ahogy említetted, sikerült kiszakadnunk a hagyományos deathcore kereteiből. A metalcore elemeit ugyan megtartottuk, de ez is csak egy része a mostani hangzásunknak. Nem akartuk egyszerűen csak „metál”-t mondani, mert az nem mondana túl sokat. Így alakult ki az új műfaji megnevezésünk: groove / alternatív metál, metalcore hatásokkal. Ezt szoktuk használni, bár tisztában vagyunk vele, hogy ez kicsit terjedelmes.

Intenzív koncertturnéval hódították meg a színpadokat, nem csupán Magyarország határain belül, hanem a nemzetközi porondon is. Legutóbb az Orphaned Land társaságában zúzták végig Európát, míg korábban a Fleshgod Apocalypse-szel osztották meg a színpadot. De hogyan is tud egy magyar zenekar ilyen rangos lehetőségekhez jutni? Tudvalevő, hogy a külföldi közönség figyelmének felkeltése nem könnyű feladat, főleg a zene- és szórakoztatóipar jelenlegi kihívásokkal teli világában. Milyen stratégiák és kapcsolatok segítik őket abban, hogy áttörjék ezt a falat, és eljuttassák a zenéjüket a nemzetközi közönséghez?

Evi: Kétségtelen, hogy egy ilyen nemzetközi turné rengeteg lehetőséget kínál, ahol neves zenekarok előtt léphetünk fel. Kisebb zenekarként azonban nem könnyű bekerülni, hiszen ehhez elengedhetetlenek a kapcsolatok és ajánlások, ami egy összetett hálózatot igényel. Szerencsére nekünk kétszer is sikerült részt venni ilyen eseményeken, ami fantasztikus élmény volt. A turnék során szinte mindent intéznek helyettünk: utazás, étkezés, italok, promóció – mindez egy hónapon át. Persze fontos tudni, hogy ezek a programok rendkívül költségesek, hiszen a helyünket a Nightlinerben (ami egy teljesen felszerelt turnébusz) is meg kell vásárolni. Így sajnos a költségek miatt idén nem ez a fő célunk, mert nem szeretnénk az egész éves költségvetésünket egy háromhetes turnéra elköltöni.

Ezért döntöttünk úgy, hogy most kisebb, alulról építkező, DIY (csináld magad - szerk.) turnékba fogunk, mint például a mostani romániai és az angliai, ami már egy hét múlva kezdődik. Úgy vélem, hogy rendkívül lényeges, hogy bár nyilvánvalóan izgalmas nagy zenekarok előtt játszani, és "hideg" közönséget megszólítani, ezáltal új arcokat hozhatunk be a bulikba. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a DIY szellem ne tűnjön el, mert szerintem ez a leghatékonyabb módja a közönségépítésnek: ha valaki párhuzamosan képviseli a két irányt, az sokkal eredményesebb lehet.

- Ha már külföldi vonatkozásokról beszélünk, érdemes megemlíteni, hogy az új albumunk az olasz WormholeDeath Records égisze alatt látott napvilágot. Meséljetek egy kicsit arról, hogyan alakult ki a kapcsolatotok ezzel a kiadóval!

- Evi: Nagyon szerettünk volna egy külföldi kiadót, mert eddig mindig szerzői kiadásban jelentek meg az albumaink. Amikor a Hellsolation készült, azt hiszem a mix második verzióját küldtük ki kb. 10-15 kiadónak, akikkel tényleg szerettünk volna dolgozni. A Wormhole volt az első, amelyik visszaírt. Tök lelkes volt a csávó, mondta, hogy nagyon tetszik neki a lemez, meg az előzőt is imádta, majd felsorolta, hogy melyik videóklipünkben mi tetszik neki, szóval úgy tűnt, hogy tényleg szívesen dolgozna velünk. Küldött egy alapszerződést, amit átnéztünk, meg átnézettünk, és mivel teljesen korrektnek tűnt, úgy voltunk vele, hogy ezt ki kell próbálni, meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Eddig pozitív tapasztalataink vannak, de akadt némi csúszás, mivel nehéz volt összehangolni a különböző folyamatokat, így például maga a fizikai terjesztés csak márciusban fog elkezdődni. Viszont nagyon sok promót kapunk tőlük a sajtóban, külföldi lapokban, rádiókban eddig is.

- Milyen típusú visszajelzések érkeznek ezek után? Eredményes volt ez a külföldi népszerűségünk növelésében? Van mód arra, hogy ezt konkrét számokkal is kifejezzük?

- Dani: Hát nem egyszerű. A két európai turné is nagyon sokat segített, mert ezzel nagy sajtónyilvánosságot kaptunk. Az Orphaned Land- és a Fleshgod Apocalypse-turnékról sokat cikkeztek, így mi is bekerültünk az ottani rajongók látókörébe, szóval így minden egyben segített, de továbbra is nehéz megállapítani, hogy most csak a Wormhole promója miatt hallgatnak minket Németországban, vagy az ottani fellépéseink vonzották be az embereket.

Evi: Folyamatosan, apró lépésekben haladunk előre. Közben leszerződtünk az Extreme Management Grouppal, ők is hozzájárultak a zenénk népszerűsítéséhez. Ráadásul a Spotify-hallgatottságunk is folyamatosan növekszik, mindez egy külföldi promóciós cég támogatásának köszönhető. Szóval, mondhatnánk, hogy ezek a kis részletek alkotják a nagyobb képet.

Örömmel hallom, hogy ez a téma felkeltette az érdeklődésed! Most viszont érkezik egy olyan kérdés, amelyet talán már sokszor hallottatok, de muszáj megkérdeznem: a színpadi megjelenésetek igencsak különös egy kemény metál bandától, hiszen az ember nem feltétlenül a neon színek kavalkádjára számít, amikor egy ilyen stílusú zenekarra gondol. Nálatok azonban ez a színes és fluoreszkáló esztétika szerves részévé vált az arculatnak, és mára már elválaszthatatlan a Nest of Plagues identitásától. Ki az, aki felelős a divatos megjelenésetekért a zenekarban?

Evi: Nyilvánvalóan én vagyok az, aki ezt az egészet elindította. Az egész neon dolog igazából véletlenül kezdődött. Már régóta rózsaszín hajam volt, de sosem gondoltam arra, hogy ennek bármilyen konkrét célja lenne, mint például a zenekar színezése. A dizájnolás akkor vette kezdetét, amikor megrendeltem a sárga Solar gitáromat, amiről nem is sejtettem, hogy fluoreszkálni fog a színpadon, ha fény éri. Amikor visszanéztem a koncertfotókat, és láttam, hogy mennyire jól mutat a világító hatás, akkor jött az ötlet, hogy ezt a neon elemet is integráljuk a színpadi megjelenésünkbe. Közben Máté is beszerezte a saját fluoreszkáló gitárját, mert ő is nagyon tetszetősnek találta. Aztán Máténak zöldre festettem a haját, Balázsnak (Fűr Balázs dobos - a szerk.) pedig kitaláltam a mankini öltözetet, míg Dani megkapta ezeket a vicces ingeket. Így fokozatosan elkezdtük beépíteni ezeket az elemeket a stílusunkba, és folyamatosan használtuk őket. Az online térbe is átvittük ezt a koncepciót, a Hellsolation album vizuális megjelenése is tükrözi ezt a rózsaszín és türkiz színkombinációt. Úgy vélem, hogy az imázsépítésben alapvető fontosságú, hogy a színpadkép és az online arculat harmonizáljon, de nálunk ez egy nagyon természetes folyamat volt. Ez a színvilág fokozatosan megjelent a merchandise-termékeinkben is, és tapasztaltuk, hogy az emberek nagyon szeretik. Rendesen elkapkodták a neonszínű, világító napszemüvegeinket, karkötőinket, láthatósági mellényeinket és a mankinit, meg mindenféle különleges dolgot, amiről csak gondolhatsz. Tavaly például szivárványszínű óvszereink is voltak, és érdekes módon ez pont Romániában volt a legkeresettebb...

Ez most tényleg komoly? Hogy lehet nálatok egy ilyen élénk neonzöld mankinit kapni, amilyet Borat is hordott? Ráadásul Balázs is abban a különleges darabban ül a dobok mögött!

- Evi: Igen, és pont most fogytunk ki belőle, így nyárra újra be kell szereznünk, mert ez a termék igazán népszerű, különösen a fesztiválok alkalmával.

Maradjunk a vizuális koncepcióknál: a Hellsolation albumhoz négy videoklip készült, és ezek közül az egyik jelentősen eltér a másik három hangulatától. Első ránézésre ez szembetűnő, hiszen a Blood Marks című dal klipje egy farmon készült. De vajon hogyan jutottatok el egy ilyen helyszínre?

- Evi: Az ötlet Mátétól származik, és szerintem az egész onnan indult, hogy felfedezte a számban rejlő country elemeket. Azt találta ki, hogy ha már country, akkor miért ne forgassunk egy klipet vidéken, egy tanyán, ahol a verandán gitározunk és jól szórakozunk? Elkezdődött a helyszín keresése, és végül rátaláltunk egy gyönyörű tiszapüspöki tanyára, ahol állatok, traktorok és mindenféle vidám dolog vártak ránk. Így aztán sokkal sikeresebbre sikerült a projekt, mint ahogy eredetileg terveztük. Az elképzelésünk az volt, hogy a B-snittekben egy cyberpunkos elemet is belecsempészünk, ami egy kicsit...

- Dani: Pszichedelikus szétesés. Szóval, próbáltuk megragadni ezt az ellentmondást, ezt a különös eklektikát, ahol van ez a napsütötte, idilli farm, de aztán belépsz egy sötét szobába, és ott minden megőrül. A koncepció ezen része sajnos nem teljesen úgy valósult meg, ahogy elképzeltük, de ha megnézed a klipet, észreveheted azt a pillanatot, ami a totális elborulást hivatott bemutatni. És ezután jön a levest fogyasztásának jelenete, ahol kiderül, hogy valami gombás vagy LSD-s dolog bújik meg benne...

Zárszóként oszthatnátok meg velünk, honnan inspirálódtatok a zenekar nevének megválasztásakor?

- Dani: Most tényleg azt kérdezed, hogy válaszoljak erre? Mintha csak a szótárból olvasnád...

- Bővebben?

- Dani: Én gyakran úgy fogalmazok, hogy az emberi érzések olyanok, mint egy fészek, amelyben mi magunk vagyunk otthon. Ezeket az érzéseket adjuk tovább, de néha még én sem tudom pontosan, hogyan is működik mindez...

- Evi: Ezt valahogy szerintem meg lehet úgy szépen fogalmazni, hogy a plague, azaz a pestis, az egy ilyen sötét, gonosz, nagyon rossz dolog, és a dalszövegeink is elég sötétek, meg negatív dolgokról szólnak többnyire. Viszont a nest, a fészek, az egy kedves dolog, ami körülöleli ezt az egészet, és fenntartja ezt a törékeny egyensúlyt, mert ha jól megnézed, akkor a szövegeink is szinte mindig happy enddel végződnek, tehát az üzenet végső soron pozitív. Ugyanakkor a név kifejezi ezt az eklektikus jelleget is, amiről itt már szó volt, és ami a zenekar mondanivalójára és vizualitására is jellemző.

- Mielőtt végleg elbúcsúznánk, szeretném megosztani veletek, hogy hatalmas szeretettel várunk mindenkit az összes romániai helyszínen! Igazán öröm számunkra, hogy itt koncertezhetünk. És ne feledjétek, izgalmas meglepetések is várnak rátok!

- Dani: Romániába már szinte hazajárunk, és körülbelül annyian hallgatnak ott minket, mint itthon, Magyarországon. Szóval alig várjuk, hogy ott legyünk! Gyertek ti is, minél többen, és bulizzunk együtt!